További képeket ide kattintva tud megtekinteni
Annak idején, több évi előkészület, tervezés és építkezés után 2000-re elkészült a szirmabesenyői görögkatolikus templom, melyet Urunk színeváltozásának ünnepén, augusztus 6-án szenteltek fel. Ennek évfordulójához kapcsolódóan idén, augusztus 9-én, 10 órától, püspöki Szent Liturgia keretében adtunk hálát az Úrnak az építkezésért és az azóta eltelt negyedszázad ajándékaiért.
A kántori szolgálatot a – többnyire miskolciakból és környékbeliekből, köztük egyházközségünk tagjaiból álló – Keresztelő Szent János kórus végezte, Kökényessy Zoltán karnagy és zeneszerző vezetésével.
Atanáz püspök atya beszédében felelevenítette a templomszenteléskor Szilárd püspök úr által akkoriban elmondott gondolatok egy részét:
„Ide azért jönnek az emberek, hogy kiszabadítsák magukat a mindennapi gondok közül, hogy félretéve minden földi gondot, felemelkedjenek ennek a háznak a magaslatára, és innen nézzék hitben megvilágosított szemmel az életet.” A továbbiakban, miskolci főpásztorunk, a címünnep kapcsán imádságra és jobbra való átváltozásra buzdította a megjelenteket.
A Szent Liturgia végén Polyák Imre parókus köszöntötte püspök atyát és a jelenlévőket, majd megkérte Szmrek László, ny. tanárurat, – egyházközségünk egykori alelnökét, aki szinte a kezdetektől jelen volt az építkezésen, – hogy mondja el visszaemlékezését: „Az elhatározásnak (ti. hogy templomot építünk) híre ment, érkeztek a felajánlások és az adományok. Olyan emberek is felajánlották segítségüket, akiknek egyházunkhoz korábban semmilyen kötődése nem volt. Működött a Szentlélek, mindenkinek a jobbik énjét hozta elő. Akinek háza van és családja, annak van hová költeni a megtakarított pénzét. És mégis! Félretettek minden földi dolgot. Akkor lemondtak a korszerűsítésről, egy új autóról, egy nyaralásról, a gyerek beígért ajándékáról, és ki-ki lehetősége szerint pénzét adományként a templom építésére ajánlotta fel.”
Ezután a parókus, a templomépítés alatt megtapasztalt csodákra utalva, idézte Tóbiás könyvének részletét: „A király titkát jó elrejteni, Isten tetteit azonban föl kell fedni és meg kell vallani”, majd megkérte a parókia jelenlegi alelnökét, Dr. Szilágyi Ferenc ügyvéd urat, hogy köszöntse a megjelenteket és szerény ajándékot adjon át a vendégeknek.
Ünnepségünkre meghívtuk Atanáz püspök atyánkkal az élen, az itt szolgált, s a közösséghez kötődő papokat, polgármestereket, helyi képviselőket, és a még közöttünk élő templomépítőket.
Jelen voltak: Kiss Máté, papszentelés előtt álló diakónus; Dr. Szarka János, a közösség első
parókusa; Kovács Lajos, sajószentpéteri parókus, egykori szervezőlelkész; Demkó István kisvárdai parókus, Szirmabesenyő szülötte; Kovács István, dunaújvárosi parókus, aki annak idején nagy kincsre, feleségére talált a szirmabesenyői közösségben; Tótszegi István, sajóvámosi parókus és kórházlelkész, mint jó szomszéd; Juhász Ferenc, Miskolc-Mindszenti plébános, érseki helynök, a sajóbábonyi közös terület kapcsán; Kecskés László, helyi plébános és Tóth Dénes, területileg illetékes református lelkész, Sajókeresztúrból. Az ünnepséget megtisztelte még Kollár Miklós sajókeresztúri polgármester és – az ez alkalommal is sokat segítő Bodnár Krisztián, helyi polgármester kényszerű távollétében – Szénégető Orsolya alpolgármester asszony, aki közösségünk tagja.
Püspök atya és a papság részére ajándékunk egy-egy kis doboz tömjén volt, melynek kapcsán kértük, hogy imádkozzanak a közösség további lelki és anyagi előrehaladásáért.
A templomi együttlét körmenettel és miroválással (olajkenettel) zárult. A jelenlévők az agapé közben megtekinthették még azt a kiállítást, mely magába foglalta az elmúlt 25 év eseményeit.
Ezt követően a meghívottak és bejelentkezettek a napközi épületében közös ebéden vettek részt. Itt még Bajnóczi Imréné, a templomépítők egyik legaktívabb tagja osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel:
„Minden itt élő hívő együtt, kéz a kézben indult el a templomépítés útján. Sokszor hátra hagyva otthoni dolgaikat, áldozatokat vállalva. Ki munkával, ki anyagiakkal, ki imával járult hozzá a nem mindennapi vállalkozáshoz. Adományok érkeztek, építő kezek dolgoztak, és sok esetben a munkásokat ebéddel, étellel-itallal kínáltuk. Volt batyus bál, közösségi események, amelyek nemcsak pénzbeli támogatással segítettek, hanem erősítették az összetartozás érzését”.
Külön köszöntöttük még Fedor Vincét, mint egykori polgármestert, aki nagyon sokat segített abban, hogy az Isten háza felépülhessen.
Visszaemlékeztünk a templomépítésre, hálát adtunk érte, lelkileg töltekeztünk kegyelemmel. Így Péterrel és apostoltársaival együtt mi is megtapasztaltuk a csodát: „jó nekünk itt lenni”. Hála mindezért és mindenért az Úrnak!
(A képeket Juhász-Varga Bernadett és Lengyel Roland készítette.)
