Megünnepeltük Húsvétot, az ünnepek ünnepét. Isten a mi életünk értelme, Krisztus feltámadása a mi reménységünk. Szent Pál apostol írja: ha vele együtt meghalunk, élni is fogunk vele együtt” (2Tim 2,11).
Sőt, nyugodtan mondhatjuk, hogy valójában a keresztségben ez már meg is történt. Megtörtént a halálunk, meghaltunk e világnak, s a bűnnek, de élünk Krisztusnak, s a jövendő világnak, itt és most. Lényegében erről szól a kereszteléskor felolvasott másik páli levél alábbi részlete: Testvéreim! Mi, akik Krisztus Jézusba lettünk keresztelve, nemde az ő halálába lettünk alámerítve? A keresztség által ugyanis vele együtt el lettünk temetve a halálba, hogy amint Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is egy új életben járjunk. (Róm 6,3b-4)
Az a mi dolgunk e földi életben, hogy ehhez a már megkapott ajándékhoz, főként annak adományozójához mind inkább hűségesek és méltók legyünk. Milyen jó lenne, ha ez az igazság valóban átjárná egész életünket.
Ennek reményében idén is átéltük Jézus kereszthalálát és temetését Nagypénteken. Húsvét vasárnap felkeltünk „kora hajnalban”. Az ünnep másodnapján, hétfőn körmenetet is tartottunk négy feltámadási beszámoló felolvasásával.
Hála az Úrnak, hogy van hitünk, van reménységünk!
További képek megtekinthetőek ide kattintva
