2012. november 16-án Soltész János, a Szent Atanáz Főiskola professzora, nagy tehetségű előadó, „Az ember, a házasság és a család igazsága”címen tartott előadást a szirmabesenyői művelődési házban.

Ezen a napon nagy köd keletkezett estére, de sokakat ez sem tántorított el a részvételtől. Képek megtekintéséhez kattintson ide

János atya néhány statisztikai adattal kezdte mondandóját, hogy a számokból kiindulva rálátást nyerjünk korunk problémáira, merre haladunk ma.

Ezek pontokba szedve a következők:

 

 

házasságkötések száma

  • 1989-ben: 70 ezer
  • 2009-ben: 42 ezer

Válások száma

  • 1989-ben 1000 házasságkötésből 335 válás
  • 2009-ben 1000 házasságkötésből 590 válás

Népességfogyás: 20 év alatt 350 ezer magyar emberrel csökkent a népességünk.

Élve születés:

  • 1989-ben 127 ezer fő
  • 2009-ben 96 ezer fő 

Házasságon kívül született gyermekek száma:

  • a 80-as években minden nyolcadik gyerek született házasságon kívül
  • a kétezres években minden harmadik gyerek született házasságon kívül

Ennyi adat után rálátást kapunk, hogy a társadalmunk válságban van. Erre rámondhatja bárki, hogy mi nincs ma válságban? De itt óriási a tét. Megmarad-e Európa, vagy egy ilyen mutatókkal rendelkező társadalom önmagát éli fel és elfoglalják helyüket jobb önfenntartással rendelkező népek.

 

Mi az, ami ma hatással van ránk? Egy kulcsfontosságú szó létezik: a MÉDIA

De miért szidnánk a különböző médiumokat, amelyek nagyszerű eszközei lehetnek az evangélium hirdetésének is?

Egy példát hozott erre János atya. Az Amerikai Egyesült Államokban a liberálisok szerették volna bevezetni, hogy az abortusz-törvényt meghozza a kormány, megszavazza, hogy bárki elvetethesse a méhében kezdődő életet. De ez nagy társadalmi ellenállásba ütközött, ezért a médiában elkezdtek hamis adatokat közölni például, hogy ennyi-meg annyi abortusz történik egy év alatt, s mesterségesen felvitték a „hazug” számokat, egészen addig, amíg a nép elhitte, hogy igen, tényleg, mindenhonnan ezt hallani, akkor valószínűleg igaz. Elérték az 50%-os támogatottságot a szenátusban, és megszavazták az abortusz lehetőségét.

De nézzünk körül. Igaz az, hogy amit elég sokszor mondanak, azt kezdjük elfogadni. Elég sokat mondják, hogy nincs semmi baj, vegyünk fel bátran hiteleket, mert jól áll a gazdaság, akkor az emberek ezt elhiszik, közben pedig újabb és újabb kölcsönt vesz fel a vezetés, hogy fenntartsa a sokáig nem működtethető rendszert. Viszont az emberek felvették a hitelt, s kiderül, hogy adósságcsapdába estek, akkor néhányan nagyon jó hasznot húznak belőlük, olcsón jutnak ingatlanokhoz stb. Saját hazánkban rabszolgává is válhatunk.

A médiában ha megnézzük a filmeket, a legtöbben erőszak, szabad szex és mindenféle önimádó sztár bukkan fel. A gyerek amit lát, azt csinálja. Ha nincs meg a megfelelő családi háttér, ha nincsenek beszélgetések, a gyerekek egymástól tanulnak és a tévéből, internetről. Holott ezeket a csatornákat lehetne jó dologra is használni, mint például a nemrég beindított online élő közvetítés a nyíregyházi székesegyházból.

A mai kor fiataljai nehéz helyzetben vannak. Mindenhonnan azt látják, hogy az úgy nevezett celebek határozzák meg a divatot. Olyan szinglik, egyedülállók, akik nem kötnek házasságot, viszont egy-egy kapcsolatuktól az egész média hangos, főleg, ha szakítottak. Arra nevelik a gyermekeinket, hogy a házasság intézményét tartsák elavultnak. Nincs hűség, hanem ismét visszajön a szappanoperákon keresztül a bosszú, az irigység, a mindent magamnak akarok érzés, az uralkodás.

Pedig az ember férfinak és nőnek lett teremtve, hogy egymást kiegészítve SZERETETBEN egyesüljenek egymással és Istennel.

A közös cél Isten ajándéka, a szeretet megtalálása, egymás segítése az élet küzdelmeiben. Elengedhetetlen a közös imádság, és nem azért, mert Istennek erre szüksége van, nem, hanem azért, mert nekünk szükségünk van Istenre, akitől megbocsátást tanulunk, és sokszor megszégyenülünk az elkövetett bűneink miatt, de mindig talpra állunk, hiszen nem a büntetés és a bűntudat eluralkodása a mi feladatunk, hanem újra felállva az elfogadó szeretet továbbadása. Gyermeknemzés, a nemzet fenntartása.

 

Ki fogja fenntartani a társadalmunkat, ha tönkre teszik a házasság intézményét? Elavultnak mondják, és szabad szerelmet hirdetnek, pedig az igazi boldogságot és biztonságot csak a hűségben, az odaadásban, egymás szolgálatában jöhet létre.

A házasság nem végtelen románc, ahogy János atya mondta, de abban tudunk kiegészülni.

 

Személyes tanúságot is tett az előadó. 20 évig nevelt feleségével egy olyan gyermeket, aki agyi károsodásban szenvedett, az orvosok gyakran tanácsolják ilyenkor, hogy vetessék el a magzatot. Ez az élet egyik legnehezebb döntése. János atya és felesége úgy döntött, hogy vállalják az Istentől kapott feladatot és szeretetben nevelik beteg kislányukat, akinek 10 évet jósoltak az orvosok. 20 évig élt. Azt mondták a szakértők, hogy egy ilyen beteg gyerek rossz hatással lesz a többi gyerekre, nem akarnak majd otthon lenni és frusztráltak lesznek. Ezzel szemben többször jártak haza a gyerekek és szerették a testvérüket. Ő pedig mást nem is tudott tenni, nevetett, vagy sírt, de szeretni tudott.

Egyszer egy kemény kérdést tettek fel a gyermekre vonatkozóan: Mi különbözteti meg őt az állatoktól, ha se beszélni, se mozogni, s kommunikálni nem tud?

Egy orvos adta meg rá a választ. Amikor megfogant meg volt benne a lehetőség, hogy egészséges ember legyen belőle. Ez az állatoknál nincs meg. Tehát ő ember, akinek teste és lelke van. Ráadásul nem tudott vétkezni, így biztos, hogy a Mennybe vette halálakor őt az Úr, ahol elmúlik minden betegség, megszűnik minden fájdalom, és végtelen örömben van része az üdvözültnek.

 

Az eutanáziáról is történt említés. Nem is olyan régen lehetett hallani a sajtóban, hogy valamelyik öregek otthonában szándékosan nem látták el jól gyógyszerrel az időseket, hogy hamarabb haljanak meg, s új idősek kerülhessenek a helyükre.

Egyáltalán mi szükség van az idősekre, akiket már ugyanúgy kell gondozni, mint egy gyereket?

Mi az a kegyes halál? Az életünkhöz hozzá tartozik a szenvedés. A nem hívők számára felfoghatatlan az a szeretet-energia, amelyet ezek a második gyermekkort élő idősök tudnak az imádságaikkal létre hozni. Magam körül hallom, hogy egy vizsga előtt azt mondják egymásnak a diákok, hogy „majd szorítok neked”. Vagyis meg van a jóakarat benne, hogy szeretné, hogy sikerüljön a vizsgája a barátjának. Mennyivel többet jelent az, ha valaki azt mondja: „Imádkozom érted.” Az ima, Istennel való beszéd, és nehogy azt higgyük, hogy nincs ereje. Gondoljunk gyógyulásokra, balesetekre, ahol emberi számítás szerint „meg kellett volna halnia” egy embernek, de imádkoztak érte.

Ezért becsüljük meg öregjeinket, akik minket imával támogatnak, és sokat tehetnek ezáltal földi életünkért és az üdvösségünkért is. Nincs erősebb hatalom a földön, mint a szeretet hatalma, a szeretet pedig maga Isten. Így aki szeret, ismeri Istent és az Ő védelme alatt áll.

 

Az előadás után kiscsoportos megbeszélésre került sor, majd összegeztük a felmerült témákat, kérdéseket.

Természetesen az előadásról fényképeket rögzítettünk a nyertes „Hittel a szirmabesenyői családokért” TÁMOP pályázat keretében beszerzett fényképezőgéppel, valamint használtuk a projektort és a notebookot is.

 

 

 

Facebook