Az EFOP Pályázatunk idei legmélyebb és igen értékes programját valósítottuk meg május 14-16 között Máriapócson.

Mikor elindultunk a célállomás felé, bizonyára nem volt egyedül az az utastársunk, aki így fogalmazott: „Első zarándokutamra sok kétellyel, aggodalommal indultam el, el sem tudtam képzelni, hogy hogyan fogjuk a három napot eltölteni?” Szerencsére már a megérkezés, és az első benyomások mindenkit megnyugtattak. A 45 fő kényelmes 2-3 ágyas szobákban kapott elhelyezést, illetve akik nagyon ragaszkodtak egymáshoz, 2 db 4 ágyas szoba is rendelkezésükre állt.

A finom ízletes ebéd után, amely mindvégig jellemezte az ellátást, a rövid pihenő után megkezdődött az önismereti tréning rövid szakmai bemutatása, majd a bemutatkozások. Ki honnan, melyik egyházközségből érkezett hozzánk. Legtöbben ismerősként köszönthettük egymást, de volt köztünk 13 fő, akik nem tartoznak szorosan a Parókiához. /eddig/

Azért fogtunk össze, hogy megismerve egymás életét, gondjait, problémáit, erőt merítsünk a találkozásból, hogy reményt, biztatást, örömet vigyünk otthonainkba, és közösségeinkbe. Fontos, hogy hitben megerősödve, közös értékeink megismerésével fel merjük vállalni a saját nemzeti - és keresztény identitásunkat.

A lelki megerősödéshez kiváló alap volt, Tibor atya előadás-sorozata, melyben az Úr imáját a „Miatyánkot” bontotta ki kilenc gondolatban.  Életének személyes élményeire építő elmélkedései mindenkinek  a lelkét mélyen megérintették. Megéreztette velünk, hogy az isteni-gondviselésnek életünk váratlan és olykor tragikusnak induló eseményeivel is célja lehet. Az előadásokat három kis-csoportban beszéltük át, és mélyítettük el a lelki gondolatokat.

A napi Paraklisz, Liturgia és Vecsernye Kegytemplomban végzett mintegy két és fél órás imafolyama egyáltalán nem tűnt hosszúnak és elviselhetetlennek. Egyik nap a résztvevők élő hozzátartóinak a neveit említve kértük Isten segítségét életükre. Másik nap Liturgiáján, pedig az elhunytjaink nevei hangzottak el a könyörgésben, nyitott szívvel ajánlottuk szeretteinket az Istenszülő pártfogásába, és a következő nap megemlékeztünk az itthon-maradó testvéreinkről is.

A Pócsra menő úton megtekintettük a Tiszavasvári görögkatolikus templomot, hazafelé jövet, pedig a felejthetetlen szépségű Tiszadobi Andrássy-kastély látogattuk meg.

A három napos lelki feltöltődés valamennyiünk előzetes várakozását felülmúlta. A részvevők kivétel nélkül jelezték, hogy a jövő évi lelkigyakorlaton is szívesen velünk tartanának.

További képek ide kattintva elérhetőek!

                                                                                                                                                                                                     Szarkáné Marika

Facebook