Szirmabesenyői Görög Katolikus Egyházközség

Az EFOP projektnek köszönhetően valósulhatott meg a Szirmabesenyői Görögkatolikus közösség családi tábora Balatonvilágoson, melynek időpontja 2019. 07. 15.-2019. 07.21. volt.
Izgalommal, várakozással és örömmel gyülekeztünk hét órakor a szirmabesenyői görögkatolikus templom előtt. Örülhettünk annak, hogy a jelentkező családok teljes létszámmal (55 fő) el tudtak jönni. Mivel a szervezők jóvoltából az ülésrend is ismert volt, így a csomagok bepakolása után már rögtön indulhattunk.
Az utazás során sor került a program részeként a lelki felkészítés kapcsán az árpádházi szentek és királyok tematikájának ismertetésére is. A nagycsaládos tábor során a lelki élet az ima, a hálaadás és az árpádházi királyok és szentek élete, tevékenysége és jobb megismerése volt. Egy-egy pihentető megálláskor a családok keresték egymás közelségét és tervezték a közös programokat.
A kitűzött időpontra érkeztünk meg a szálláshelyre Balatonvilágosra a Waberer’s Hotelbe. Gyorsan megtörtént a bejelentkezés és a szobák felosztása, így még bőven maradt időnk a környezet megismerésére és a hátralévő programok ismertetésére. Minden alkalommal étkezés előtt és után is hitünk szerint imádkoztunk.
Táborozásunk alatt kis közösségi foglalkozásokat is terveztünk, ezért megalakult három csoport is. A hotel Hattyú termében az első csoport mesét olvasott fel a gyermekeknek.
Gitáros kísérettel hálaénekekkel zártuk ezt a napot is, mint a táborozás minden estéjét.
Második napon a bőséges reggeli után autóbusszal Tihanyba utaztunk. Nagy élmény volt mindannyiunk számára, hogy komppal kelhettünk át Szántód és Tihany között.
Az utazás során Dr. Szarka János parókus atya ismertetőjét hallgathattuk meg I Andrásról és a Szent koronáról.
„Béke az érkezőknek, áldás a távozóknak! mondat köszöntött minket a látogatóközpontban, ahol ismertetőfilmet nézhettünk meg a bencés szerzetesi rendről.

„A Tihanyi-félszigeten 1055-ben alapított templom és szerzetesház nem csupán művészeti emlék, hanem messziről figyelmeztető jel is, hogy a földről tekintsünk fel az Égbe. A tihanyi bencés szerzetesközösség azt kívánja, hogy mindenki, aki betér ebbe az Isten-házába, találjon megnyugvást és békét! Vigye magával a szépség élményét, amely ezen a helyen is azt hirdeti, hogy a világ több és nagyobb annál, amit szemünkkel látunk.”
I.András sírjánál közösen énekünkkel kértük, hogy nyerjen örök nyugalmat, békét és emléket.
A kiállítások megtekintése után a csoport tagjai szabad program keretében ismerkedhettek Tihany további látnivalóival.
Vacsora utáni közösségi esti programunk folytatódott és a második csoport mesebemutatójával. Szmrek László és csapata be tudta vonni a legapróbb és legnagyobb gyermekeket is, hiszen a gyerekek a mese közben kommentelték és kétkedésüknek is hangot adhattak.
Az esti hangulatot ismét a gitárjáték és a közös ima és énekek adták.
Harmadik nap programja a siófoki közös kirándulás volt. A buszos utazás közben Szent Piroska életét ismertette a mikrofonba egyik felkészült résztvevő. „Szent László király és rheinfeldi Adelhaid leánya volt. Bár az ortodox egyház avatta szentté, Piroskát magyar szentként tiszteljük. Miután édesapja meghalt, sokáig Könyves Kálmán udvarában élt. 25 éves korában nehéz lépésre kényszerítette az ország érdeke, mert 1105-ben eljegyezték a bizánci trónörökössel, Ioannés Komménosszal. A házasság megkötéséhez Piroskának át kellett térnie az ortodox hitre, amelyben az Eiréné (Irén) nevet kapta. Szent László leánya jó császárnő és hűséges, segítő hitves lett, aki kitűnt elődei közül az államügyekben való jártasságával. A gazdagságára, mint az uralkodásnak az eszközére tekintett. Férjével együtt alapította a konstantinápolyi Pantokrator monostort. Sűrűn fogadott szentföldi zarándokokat, küldötteket magyar földről, soha nem fordított hátat a hazájának, többször közvetített a Magyar Királyság és a Bizánci Birodalom között. Halála után az ortodox egyházban szentté avatták. Mozaik képét a Hagia Sophia a mai napig őrzi. Sajnos részletes történeteket nem tudunk róla, de példaként állhat előttünk, mint olyan asszony, aki a hazájától távol is igyekezett minden feladatában jól helytállni, elfogadva és felismerve szerepét az életben.”
Dottós városnézés és utazás után a 360º-ban forgó víztoronyból csodálhattuk meg a város látképét.
Több család kalózhajós kiránduláson vett részt, amit a kisgyermekek nagyon élveztek. A gyerekek élmény közelbe kerülhettek a kalózhoz és annak nagy papagájához, akit kézbe is adott a gyermekeknek.
Az ízletes és bőséges vacsora elfogyasztása után a közös lelki programra kerülhetett sor, ahol egy színvonalas mesejátékot tekinthettünk meg Virágné Elvira tanítónő „rendezésében”.
Negyedik napon a kilátóba túrázott el a csoport, majd kézműves délelőttünk alatt kavics gyűjtésre indultak a családok, akik később a begyűjtött anyagból festéssel emlékkavicsokat készíthettek.
A vacsora utáni lelki programunk és közös imánk után éjszakai túrán vettünk rész a kivilágított Szent Koronához. Ehhez nyújtottak segítséget a világítós karkötők.
Az ötödik napon kézműves foglalkozással vártuk a gyermekeket a szálloda udvarán.
A délutáni időjárás már lehetővé tette, nemcsak a hotel medencéjében való fürdőzést, hanem a balatonit is.
Lehetőség volt sup, csónak és vizibicikli bérlésére is.
Szombaton kézművesség, játszóház, csocsózás, biliárd, ping-pongozás, futball és csapatversenyek volt a program.
Délután parókus atya vecsernyét tartott.
Vasárnap mise és reggeli után indultunk haza.
Táborozásunk mottója volt: „ Együtt többre megyünk!”

Beszámolót készítette: Mihalov Ferencné és Fedorné Karmanóczki Zita

További képek ide kattintva elérhetőek.

A görögkatolikus parókia második hittan tábora az EFOP pályázatnak köszönhetően került megrendezésre. Csütörtök reggel a templom előtt gyülekeztek a táborozó gyermekek. Utunk első állomása a sárospataki vár volt. A Rákóczi-vár, a magyar késő reneszánsz egyik legértékesebb alkotása. A műemlék vár a hatalmas Rákóczi-birtok része volt. A várkastély magva az ötszintes Vörös-torony. A délutánt a Végardó Fürdőben töltöttük, ahol a gyerekek strandolhattak. Estére érkeztünk meg, különjáratú busszal Regécre a Szarvas vendégházba, ahol elfoglaltuk szobáinkat. Második napon reggeli után a Regéci várba túrázott a csoport. Rövid pihenőket iktattunk a hosszú túrába. A vár teraszáról csodálatos látványt nyújtott a zempléni hegység panorámája. A várban II. Rákóczi Ferenc imáját mondtuk el közösen, aki a hazájáért esdekelt. Szállásunkra ebédre értünk vissza, ahol közös ima után fogyasztottuk el a finom ebédet. Délután a regéci görögkatolikus templomban Szikora Benedek atya előadását hallgattuk meg az ikonosztáz jelentőségéről és szerkezeti felépítéséről. Az interaktív hittanórán a gyerekek csoportban versenyezhettek. Este a gyerekek kaput készítettek, csapatokat alkottak és fociztak. Elmaradhatatlanok voltak az esti csoportos beszélgetések, ahol hitről, bibliáról és a gyerekeket érdeklő kérdésekről társalogtunk kötetlen módon. A gyereke számára fontosak voltak ezek a beszélgetések. Szombaton Szerencsre látogattunk el, ahol görögkatolikus családi napon vehettek részt a gyermekek. A következő programok közül választhattak: kézműves foglalkozások, falmászás, vakvezető kutyás érzékenyítés, ugrálóvár, csúszdák, rendőrkutyás bemutató, gyertyamártás, mézeskalács díszítés, gyöngyfűzés, íjászat és a legnagyobb sikere a habpartynak volt. A vacsora a gyerekek kedvence pizza volt. Ezután csapatokban méretkeztek meg a gyermekek, hogy ki az ügyesebb, okosabb és kreatívabb. Bibliai totó, kakukktojás kereső, puzzle kirakó, kötélhúzás, szabályos háromszög vakon, galacsin csíny stb. voltak a feladatok. Vasárnap reggel Szentmisére ment a csoport Regécen a görögkatolikus templomba. A nap programja volt még a regéci látogatóközpontban az állandó és időszakos kiállítás megtekintése. A kilátóba is felmentünk, ahol gyönyörű panoráma tárult elénk. 3 D-s filmet néztünk meg a vár különböző korokban lévő állapotáról és a tulajdonosainak változásairól. A rövid történelmi áttekintés a napjainkig mutatta be a vár történetét. A táborozásunk alatt sokat játszottak a gyerekek és olyan közösségi programokon vehettek részt, ahol a közös imák és hitéleti foglalkozásokon keresztül a közösségfejlesztési cél is megvalósult. A társadalmi együttélés javítása, szemléletformálás a közös énekek, imák és hittanórák alkalmával valósult meg.

Beszámolót készítette: Fedorné Karmanóczki Zita

További képek ide kattintva elérhetőek.

Az EFOP projekt adott lehetőséget 2019-ben is, harmadik alkalommal, hogy a gyermekeket csoportos formában érzékenyítsük, formáljuk gondolatvilágukat és szemléletmódjukat. Rövid bemutatkozás után, csoportot alakítottunk, aminek a formája a kör, ahol a minden résztvevő a kör egy pontja és ugyanolyan fontos. Az első közösségi program a Sorsdöntő játék volt. Bizottságokat alakítottunk (3-4 fős) és a gyermekek „szóvivőt” választottak. A csoportok szóvivői képviselték a csoportvéleményt és ezt próbálták ezt érveléssel „megvédeni”. A két-két csoport egyesülésével újabb közös véleményt-megmentendő embert választottak. A két egymásnak feszülő csoport a végén közös véleményt alkotott. Rövid szünet után az érzékszervekről és azok szerepeiről beszélgettünk. Párbeszédes gyakorlatokat játszottunk. Ebben szerepelt vak és siket ember is. elmagyaráztuk egy vak embernek, hogy hol van Szirmabesenyőben a családsegítő szolgálat. Érdekes volt, ahogyan a párbeszédben például elhangzott, hogy az épület milyen színű. Nehéz látóként azonban egy nem látó helyzetébe képzelni magunkat. Következő játék az „Ördög-angyal” volt, ahol szituációs gyakorlatban minden gyermek kipróbálhatta, hogy mit tenne és kire hallgatna-az ördögre vagy az angyalra. Nagyon sok szituációt próbálhattak ki a gyerekek, amivel az életük során találkoznak és a játék során megpróbáltuk azt a pillanatot megtalálni, amikor dönthetnek az angyal vagy az ördög javára. A szituációs játékok során az ördögöt két piros szarv, míg az angyal két szárny jelképezte. A záróbeszélgetésen a gyermekeknek nagyon tetszett a foglalkozás és máskor is szívesen vennének részt rajta.

További képek ide kattintva elérhetőek.

2019. június 2.-án, vasárnap a Liturgia keretében 9.00 órától tartottuk az idei „Esélyegyenlőségi napot” templomunkban. Vendégeink voltak a sajópetri „Görögkatolikus tanoda” tanulói, egy kísérő tanárnő és Thodory Ferenc, parókus atya, aki Szarka atyával végezte a koncelebrált Szentmisét.
Ferenc atya a prédikációjában egy szép történettel indította előadásának gondolatait: Az esélyegyenlőség kapcsán egy öreg barátja jutott eszébe, aki a hatvanas évek elején az úttörő, őrsi gyűlésen hallotta, hogy március 8.-a lévén, ma van a nőnap. A gyűlésről hazafelé menet vásárolt két hóvirágcsokrot. Az egyiket az útba eső pesti belvárosi templom Mária oltára elé tette. A másikat hazavitte az édesanyájának.
Azokban a zavaros időkben tisztán látta, hogyha a nőket ünnepeljük, akkor elsőként éppen róluk kell megemlékezni. – Ma „Urunk mennybemenetelét” követő vasárnap van. – folytatta Ferenc atya.
Jézusra és Máriára is emlékezünk, akik már célba értek. Eljutottak a mennyországban. Az Ő életútjuk teszi igazán értékessé a mi életutunkat is. Emberi méltóságunk alapja, hogy Isten gyermekei vagyunk, és Jézusnak testvérei. Mária pedig a mi égi Édesanyánk.
Ezen örömhírre alapozva beszélt a továbbiakban az emberek testvériségéről, és az esélyegyenlőség fontosságáról az atya.
A Szentliturgia után Kovácsné Kosárkó Mónika előadását hallgattuk meg a tanodai életről, amiről mi nagyon keveset tudunk.
„A Haza-várlak Tanoda a Sajópetri Görögkatolikus Parókia fenntartásában működik immár hatodik éve. Sajópetri lakosságának összetételéből adódóan hiánypótló feladatokat lát el. A tanodai szolgáltatás célja az iskolai lemorzsolódás csökkentése, a hátrányos helyzetű tanulók nevelési, szocializációs hiányosságainak pótlása, felzárkóztatásuk segítése, támogatása.
2017 májusa óta egy modern, felújított házunk van, amit a Miskolci Görögkatolikus Egyházmegye vásárolt és újított fel. Ezzel működésünk tárgyi feltételei javultak. 25 gyerek veszi igénybe a tanodai szolgáltatásokat. Öt nevelővel és négy segítővel dolgozunk jelenleg. Minden nevelőnek 4 mentoráltja van. A hétből öt napon vagyunk nyitva, délután 14-18 óra között.
Fontosnak tartjuk a rendszerességet, ezért úgy építjük fel napjainkat, hogy legalább egy napirendi pont mindig ugyanakkor és ugyanúgy történjen, valósuljon meg. Ez az uzsonna ideje, a mi kis rituálénk. A közös étkezést közös ima előzi meg egy égő, megszentelt gyertya előtt. Az uzsonna alatt mindig elmondunk egy rövid, tanulságos történetet.
Ez egy magától értetődő napi eseménynek tűnik, de be kell vallanom, mégsem az. Ha mögé nézünk, kiderül, komoly munka van minden egyes mozdulat mögött. Étkezés előtt kezet mosni, étkezés alatt egyhelyben ülni, nem állva, rohangálva enni, nem eldobni a maradékot, a szalvétában megtörölni kezünket, szánkat étkezés után… Sok-sok újrakezdés kell, mire ez összeáll.
A rendszerességhez tartozik az is, hogy követjük a liturgikus év körforgását, megemlékezve az ünnepekről.
Ez a két lényegi „szál” a vezérfonalunk, eköré építjük a mindennapi tevékenységeket. Van Disputa- fiúkörünk, Kakaó-körünk, filmklubunk. Egyéni fejlesztésre, kézműveskedésre és sportolásra is mindennap van lehetőség. Van közös nyári táborunk és kirándulásaink.
Ars poetikánk az, hogy úgy közelítsünk a gyerekekhez, hogy észrevegyék a saját emberi méltóságukat, s önmagukat tisztelve vegyék kezükbe az életük irányítását.”
Ezután a gyermekek műsorát tekinthettük meg templomunkban.
Kocsis Fogadóban ünnepi ebéden láttuk vendégül a nap ünnepeltjeit a képviselőtestület családtagjaitól körülvéve.
Ebéd után előadásában Szarka atya osztotta meg gondolatait velünk: Az „esélyegyenlőség” korunk egyik hívószava lett. Pár évtizeddel ezelőtt március 8-án az egyik rádióban csak nők olvasták fel a híreket. Ezzel fel akarták hívni a figyelmet, hogy az országos napilapok egyikének élen sem áll női főszerkesztő.
Vagy pl. napjainkban már több országban (Svédország., Franciaország. stb.) törvényhozási szinten fontolgatják, hogy ki kellene vezetni az „anya” és „apa” fogalmakat a szóhasználatból, mert azok nem mozdítják elő az esélyegyenlőséget… – Ugyanakkor ezek a jogvédők nem is gondolnak arra, hogy viselkedésükkel milyen zavart okoznak a társadalom többségének: az ártatlan gyermekeknek, vagy a könnyen félrevezethető felnőtteknek is.
Számunkra, keresztények számára nem a ranglétrán elfoglalt hely, és nem a szabadon választható nemi identitás az elsődleges kérdés, hanem hogy azok legyünk, aminek a Teremtő kigondolt és alkotott minket. Ahogy József Attila is fogalmaz: „…mi férfiak férfiak maradjunk / és nők a nők – szabadok, kedvesek – / s mind ember, mert ez egyre kevesebb…”

Az Esélyegyenlőségi napon a hátrányos helyzetű gyermekek esélynövelésére láthattunk és hallhattunk egy jó gyakorlatot. A tematikus nap befejezése után búcsúztunk az előadóktól és a fellépő tanodás gyermekektől.

További képek ide kattintva elérhetőek.

A Keresztény ember=közösségi ember előadássorozat második évének utolsó előadására dr. Szarka János parókus atya Béres Gábor atyát kérte fel.
Aki előadásában május 26-án elmondta, hogy a keresztény létünk egyik kulcsfontosságú eleme a közösséghez tartozás ténye. Az ember egy adott közösség tagjaként nem csak önnön személyiségét bontakoztathatja ki, de az adott közösséget is szolgálni tudja.
Ennek különböző színterei vannak: család, iskola, templom. Ha komolyan belegondolunk , ez a három fogalom szétválaszthatatlanul összekapcsolódik, hiszen a család elképzelhetetlen a templom szerető otthont adó légköre nélkül, de az iskola is kell, hogy a gyermekek számára olyan társadalmi kompetenciákat adjon át, melyeket az adott közösség fontosnak tart, ezáltal a jövő generációjának létét biztosítani tudja.
Ez az előadás is tanúságtevő hitvallás volt, arról, hogy a keresztény ember azonos a közösségi emberrel.
Ezzel a rendezvénnyel is tudatosítottuk, hogy a hitüket megélő emberek egymást feltétel nélkül, értékes emberként (testvérként) fogadjuk el, így leszünk keresztény emberből közösségi ember, ami az előadássorozat címe is.

További képek ide kattintva elérhetőek.

A Szirmabesenyői Görögkatolikus Parókia és a „Simeon és Anna csoport” tagjai –Firtkó Béláné felajánlása és szervezése jóvoltából- újra együtt tölthettünk egy lelkiekben és élményben gazdag napot.  Mint máskor is, most is voltak velünk római katolikus és református vallású barátok, jó ismerősök is.

Fő célunk a Görömbölyi Görögkatolikus Templom meglátogatása volt, ahol dr Szarka János parókus úr szentmisét mutatott be, felajánlva a Firtkó családért. Ezután megismerhettük a templom történetét is Galambvári Péter parókus atya tolmácsolásában.

Innen utunk a görömbölyi pince-sorra vezetett, ahol már várt ránk a Grál pincészet háziasszonya, aki végig vezetett minket abban a „csodavilágban” amit megálmodtak és álmodnak, folyamatosan újabb és újabb járatok feltárásával, kifaragásával.

Csodálattal hallgattuk az ismertetőt /néha elérzékenyülve és ámulva/, hiszen két ember elszántsága, szorgalma, hite és az isteni gondviselés mind az, amit OTT láthattunk.

És ha már pince, a bor és must kóstolása sem maradhatott el, amit szeretettel kínált a ház asszonya.

Köszönjük a szíves vendéglátást és a jókedélyű idegenvezetést!

Ezután Agapéval zártuk az együtt töltött emlékezetes napot, ahol még tovább folyt a látottak megbeszélése.

Végül idézném a leírt véleményeket:

„ Egy élményekben gazdag napot töltöttünk együtt. Köszönjük!”

„Egy csodálatos napot és életre szóló örömhírt kaptunk.”

„Sok van mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb…! Ámulatba  ejtő az emberi akaraterőnek, a teljesítménynek, a tehetségnek a kőbe faragott alkotásait látni.”

Köszönjük a Firtkó családnak ezeket a boldog órákat!

Cikket írta: Mihalov Ferencné

További képek ide kattintva elérhetőek.

A gyermekek számára az EFOP- 1.3.7-17-00029 „ Noé bárkájának” építése Szirmabesenyőn projekt keretén belül  rajzversenyt hirdettünk minden fórumon ( hittanórán, családcsoportban, plakáton és a szentmisén is).

Íme a plakát: A rajzok témája a „NE ÍTÉLKEZZ” volt. Összesen 20 alkotás érkezett be a kiírásra. A rajzokat a templomban állítottuk ki, ahol a Szentmise előtt és után három hétig megtekinthették az érdeklődők.

A rajzok segítségével megtudhattuk, hogy mit jelent a gyermekek számára az ítélkezés. Egyik rajzon, amely különdíjas lett, a gyermeknek a „Ne ítélkezz” témáról a - Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű-szólás jutott eszébe és ez jelent meg a rajzán is. A rajzokat háromtagú zsűri bírálta el előzetesen, parókus atya, a hitoktató és a projekt szakmai koordinátora. A tíz órai Szentmise után került sor az eredményhirdetésre. Harmadik helyet ért el Póka Molli. Második helyen Kollár Kázmér Huba végzett. Első helyre Petró Bendegúz rajza került. Különdíjban részesült Pizsik Vanda és Firtkó Dorina, de minden alkotás készítője jutalmat kapott, amit Dr Szarka János parókus atya és Virág Jánosné hitoktató adtak át a gyermekeknek. A gyermekek örömmel vették át az okleveleket és jutalmaknak. Ezen a programon minden gyermek részt vehetett, és rajzaikon keresztül fejezhették ki magukat arról, hogy nem szabad ítélkezni mások felett és ezzel reményeink szerint nőt az empátiára való képességük is. Az empátia tanulható és ez a program is hozzájárult, hogy ezt fejlesszük a gyermekekben. Köszönetünket fejezzük ki a szép rajzokért a gyermekeknek!

További képek ide kattintva elérhetőek.

2019-ben is megrendeztük a majálist, amit kerékpáros túrával kötöttünk egybe és egész napos programot biztosítottunk az azon résztvevőknek az EFOP projekt keretén belül. Reggel gyülekeztünk a parókia és templom előtti téren. Többen nem merték a kerékpáros túrát bevállalni, az időjárás miatt, és autókkal és menetrendszerű busszal indultak útnak. Az időjárás valóban borús volt és nem kecsegtetett majálishoz alkalmas ragyogó napfénnyel, mégis többen vállalkoztak családok is, hogy útnak indulnak a biciklis túrára. A Szirmabesenyőtől Sajóvámosig már szemetelt az eső, így nagyon jó ötlet volt, hogy az egyik kísérő autó utánfutóval jött, így aki nagyon elázott, vagy a kerékpárja lánca leesett, az beülhetett az utóba és a kerékpározókat követhette a programon. A sajóvámosi görögkatolikus templomhoz mire megérkeztünk már előkerültek az esőkabátok és kapusznik. A sajóvámosi görögkatolikus templomban fogadtak minket és közösen énekeltünk is. A templomból kiérve a csoport úgy döntött, hogy akik kerékpárral vannak, visszaindulnak Szirmabesenyőbe a templomba, azok, aki autóval, vagy busszal voltak, Sajópálfalára parakliszt végeztek és utána csatlakoztak csoporthoz. Szirmabesenyő felé, már esett az eső, de a kitartó kerékpárosok így is letekerték a távot. A finom ebédünk már elkészült, igaz nem kinn a szabadban, mint ahogyan ezt majálison szokás, de így is nagyon ízletes volt. A templomban terítettünk meg, és két turnusban étkeztünk. Ízletes volt a gulyásleves a pogácsa és a sütemények. Ebéd után Szarka atya a Liturgián mondott. Prédikációjában a napi evangéliumból indult ki: Jézus a csodálatos kenyérszaporítás csodája után, miután a nép királlyá akarta kikiáltani; elvonult a hegyre egyedül imádkozni. Ő nem akart a nép napi szükségleteinek, politikai elvárásainak, ideiglenes önző céljainak kiszolgálójává válni. Másnap, miután a vízen járva a tanítványok hajójával egyszerre partot ért Kafarnaumban. Itt mondja el híres eucharisztikus beszédét, melynek lényege: „Azért kerestetek mert ettetek a megszaporított kenyérből és jóllaktatok. De ne a veszendő eledelt keressétek, hanem azt, amely megmarad az örök életre. Az én testem valóban étel. Az én vérem valóban ital. Aki ebből eszik örökké él!” – Jézus nem az ideiglenes és rövid távú célokat akarja elsősorban szolgálni, hanem az új élet, az örök élet perspektíváját tárja tanítványai szeme elé. Az ideiglenes céljaink megvalósításában Mária, Jézus anyja a mi pártfogónk. Május egész hónapja Máriának, égi édesanyánknak a tiszteletére van szentelve. Bízzuk rövid távú szükségeinket, bajainkat az Ő pártfogásába, hogy szent Fia előtt legyen a közbenjárónk ezek teljesítésének kiesdésében. Az esős időjárás ellenére teljes volt a napunk, megvalósult a kerékpártúra is, az étkezést is meg tudtuk oldani, annak ellenére, hogy nem a szabadban történt, és a hitéletben is erősödtünk és felkészültünk a közelgő anyák napjára.

További képek ide kattintva elérhetőek.

Keresztény ember=közösségi ember előadás 2019/1
Az EFOP projektünk keretén belül került sor a Keresztény ember=közösségi ember előadássorozat első előadására 2019-ben, amelyre Dr. Szarka János Parókus Atya, Tószegi Istvánt kérte fel, hogy tartsa meg előadását templomunkban.
Tótszegi atya a férfiaknak szóló előadását az imádság minőségéről és mennyiségéről tartotta.
A böjt idején a lemondás és az imádság szinkronban van egymással. Ha csak a lemondást gyakorlom akkor még nem értem el az Istennel való kapcsolatnak azt a szintjét amire a léleknek szüksége van. ha csak az imádságot mormolom aszkézis nélkül akkor lehet hogy vallási fanatikussá válok, ám lényeget tévesztem szem elől.
Ebben az időszakban a keresztény ember test és a lélek egységére figyel. Saját imádságainkra. Egy személyes beszélgetés részeként döbbentem rá, hogy kell lennie egy napom alatt 4x 15 percnek amikor csak Istenre és magamra figyelek.
Egyházunk gyönyörű imádságait, zsoltárjait imádkozom. A nagyböjt idején a szerzetesek mind a 150 zsoltárt elimádkozzák hetente kétszer. ez lelki intenzitás sok lemondással és odafigyeléssel és rengeteg energiával jár. Tapasztalatból tudom, mert imádkozom. Majd találkoztam egy orosz kisfilmmel, ami egy idős sztarec figyelmeztetését helyezi elénk. A megfelelő mennyiség ne menjen a minőség romlására.
Ezen gondolat életünk sok területére érvényes, még az imádságra is. A legegyszerűbb emberi imádság:" Ti is hárman mi is hárman, könyörüljetek rajtunk!" hangzik el a történetben. S megtanít bennünket arra, hogy ha még a MI Atyánk kezdetű imádság sem lenne ismert szánunkra, akkor is képes az ember életét Istennel összekötni.

Szükséges életünket úgy élni, hogy a mindig minőségi legyen az imádságunk!

Keresztény ember=közösségi ember előadás 2019/2
A második előadást az EFOP projekt keretén belül Ősz Tibor tartotta meg, a Szirmabesenyői Görögkatolikus Templomban.
2019 nagyböjtjében és „kereszthódoló vasárnap” nyolcadában vagyunk.
Ősz Tibor atya első elmélkedését Jézus felszólítására építette: „Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen engem” (Mk 8,34).
Mit is jelent Jézus követése?
Három dolgot: először is önmegtagadást. Jézus megtagadta, visszautasította a kísértéseket, nem engedett a kényelemnek, éjszakákat töltött imádságban. Követőitől is kérte, hogy tagadják meg „földies” kívánságaikat.
Másodjára kéri, hogy az őt követőt „vegye fel keresztjét”. Ő megy elől a keresztúton agyonkínozva, elcsigázottan.
Ha célba akarunk érni az üdvösségbe, a mi utunk is a keresztviselés, akár mindennapjainkban, különösen pedig nagyböjtben. Harmadszor a tényleges követéséről szól Jézus. Aki saját elgondolása után megy, el fogja veszíteni életét. Csak Jézussal, az örök értékek szerint lehetünk sikeresek az „Isten országába” vezető úton.

Keresztény ember=közösségi ember előadás 2019/3
A harmadik előadást Ősz Tibor tartotta meg az EFOP program keretén belül templomunkban.
Második elmélkedésében Tibor atya a keresztény megtérés közösségi jellegét emelte ki. Igaz, hogy a keresztény közösség tagjai egyenként a megtérés különböző lépcsőfokain állnak.
A szent 40 napban a közösségünk tagjai végzik a böjt és a testi önmegtagadás cselekedeteit, de ki-ki a saját adománya és mértéke szerint.
Fontos azonban, hogy a nekünk, keresztényeknek ne legyen öncélú, individuális a megtérésünk. Szolgálja az önmegtagadásunk az önuralomra törekvésünket, hogy általa a szeretet növekedjék ember és ember, valamint ember és Isten között.
Legyünk a szeretet jelei egymás és a világ számára. Ebben segítsenek minket a böjt, önmegtagadás és az aszketikus cselekedetek!

Keresztény ember=közösségi ember előadás 2019/4
Húsvét ünnepére a Miskolc- Búza téri káplán atya, Salai Szabolcs készítette fel egyházközségünk híveit, az EFOP projekt keretén belül.
Lázár szombatjának esti Liturgiáján a csodákról beszélt.
Csodák pedig vannak.
Egyik teológus társának az édesapjával történt csodás gyógyulást hozta fel példaként. A napi evangélium, Lázár feltámasztásának története a kitartó Istenre hagyatkozás fontosságára figyelmeztet.
A hűség megtermi gyümölcsét. Jézus nem segített azonnal. Próbára teszi Lázár testvéreinek a hitét. Máriát és Mártát 4 napig hagyja kétségek között gyötrődni. Akkor segít, amikor emberileg már nem is merünk remélni, mert negyednapos a halott, és már szaga van, de az Istennél semmi sem lehetetlen.
Jézus egyszerű hívó szavára Lázár életre kel. Így lesz megtapasztalható, hogy Jézus, Úr a halál felett is, amelynek hatalmát véglegesen majd saját feltámadásában töri meg.

Keresztény ember=közösségi ember előadás 2019/5
Az EFOP projekt keretén belül került sor Salai Szabolcs atya második előadására.
Virágvasárnapi prédikációjának központi gondolatát igen feltűnően szemléltette. Egy esernyőt nyitott ki. Tele volt festve szemekkel, melyek Isten szemét szimbolizálták.
Nem az a fontos, hogy az emberek mit gondolnak rólunk, hanem az, hogy Isten milyennek lát minket.
Jézust is az emberek Virágvasárnap királyként ünnepelték. 5 nap múlva pedig „Keresztre vele” kiáltással megtagadták és csúfot űztek belőle. Jézusnak az volt a fontos, hogy az Atya akaratát teljesítse mindhalálig.
Így váltott meg minket, és így adott példát nekünk, mai keresztényeknek is. A keresztény név ugyanis annyit jelent: krisztusi, vagyis Krisztuskövető, Krisztust utánzó. Ő a mi példánk életben, halálban és feltámadásban!

Érzékenyítő csoportfoglalkozás 2019/4
Az EFOP-1.3.7-17-2017, „Noé bárkájának” építése Szirmabesenyőn című projekt keretén belül valósult meg az érzékenyítő csoportfoglalkozás. Az első csoportban 15 fő, hátrányos helyzetű és ép-, illetve nem hátrányos helyzetű (többségi társadalomba) tartozó gyermek vett részt.
Az első közösségi program az ördög-angyal játék volt. A gyermekek önként jelentkezhettek a drámajáték szerepeire. Több szituációt játszottak végig és érveltek, mint ördögök és angyalok. Közben megismerhették az érvelés szabályait is. A döntőbíró szerepében lévő gyermek, pedig választhatott, hogy az adott helyzetben mit cselekedne és kire hallgatna, az ördögre vagy az angyalra.
Második játékunk a „Ki vagyok én?” Több képet mutattam híres, de a gyerek által nem ismert személyekről, akikről elmondták, hogy ki lehet ő. Hány éves, mi a foglalkozása, van-e családja, gyermeke, unokái, hol él stb. A gyerekek a képeken lévő emberekről csupán „ránézésre” ítéleteket alkottak. Megbeszéltük, hogy a kinézet alapján (és a kép háttere alapján) alkotott „sors” téves is lehet és nemcsak a ruházat és a kinézet alapján alkossunk véleményt egy emberről. A játék során megismerhettek egy 26 éves költőt, színházi rendezőt, orvost, focistát, egyetemi tanárt, színészt, szociális munkást és papot is.
Rövid szünet után figyelem játékot játszottunk. Gesztusjelek megértése, lefordítása és értelmezése volt a cél a játék során.
Majd az érzékszervekről és azok szerepeiről beszélgettünk. Párbeszédes gyakorlatban próbáltuk például egy vak emberrel a kapcsolatot felvenni és párbeszédet indítani. Útbaigazítottunk egy nem látó embert és Szirmabesenyőben helyeket határoztunk meg, úgy, hogy ő is odataláljon, anélkül, hogy pl. a sárga háznál balra magyarázatot is elemeztük. Nehéz látóként a nem látó ember helyzetébe képzelni magunkat és úgy magyarázni, hogy neki is fontos támpontokat adjunk az odataláláshoz.
Ezekkel a játékos feladatokkal próbáltuk a társadalmi érzékenyítést és szemléletformálást elérni a gyermekeknél. A programot érdekesnek találták, amit elmondtak a zárókörben és azt is, hogy mi tetszett nekik a legjobban a játékok közül. Ezzel zártuk be a csoportfoglalkozást.

Érzékenyítő csoportfoglalkozás 2019/5
A második érzékenyítő csoportfoglalkozáson összegyűlt gyerekeknek is tetszett az ördög-angyal szituációs játék.
Több szituációval is sikerült ebben a csoportban is eljátszani az érvelős drámajátékot.
Ebben a csoportban a figyelemjáték is sikeres volt. A gesztusok megértése és közvetítése is jól ment.
Rövid szünet után a gyerekek kérésére újra szituációs játékokat játszottunk. Az érvelés újra az angyalé és az ördögé volt.
Következő játékban élethelyzeteket próbálhattak ki a gyerekek, hogy nyitottabbá váljanak egymás felé, nőjön az empátiájuk, az odafordulás képessége és jól szocializálódjanak az ilyen helyzetekhez.
A képfelismerő, „Ki vagyok én játékot” is sikerült élvezetes gyakorlattá tenni, ebben a csoportban is.
Az érzékszervek hiánya játékból ebben a csoportban nem a látás, hanem a siketség volt a téma. Mutogatással kellett szituációt vagy mondatot megértetni a játékban résztvevőkkel.
A gyerekek a zárókörben elmondták, hogy szeretnének még ilyen foglalkozáson részt venni és az időhiányában nem játszott játékokat játszani és beszélgetni, elemezni őket.

További képek ide kattintva elérhetőek.

Az EFOP pályázati program keretében valósult meg a nemzeti kegyhelyeken történő lelki napjaink. Idén Mátraverebély-Szentkút volt a helyszíne az elmélkedésnek. 7.30-kor indult különjáratú autóbuszunk Szirmabesenyőből. 

Tíz óra tájban érkeztünk meg Gyöngyösre, az új görökatolikus kápolnához. Dr. Kaulics László atya bemutatja az Egyházközséget és Szentliturgián vettünk részt.
Majd ezután meglátogattuk a római katolikus plébánia templomban a „Könnyező Pócsi Istenszülő” ikonjának másolatát.
A csoport együtt ebédelt Mátraverebély-Szentkúti a zarándokházban.
Az ízletes ebéd után sem pihent a csoport, hanem a kegytemplom bemutatására került sor, körülbelül egy óra időtartamban.
Három órakor Dr. Kaulics László atya első előadására került sor.
Az első elmélkedését a gyöngyösi parókus atya önvallomással kezdte: „Jézus Krisztus az én életem és halálom titka!” Hangsúlyozta, hogy Kr. nem volt sem forradalmár, sem ideológus, hanem „az eljövendő Isten országát hirdette.” Isten minden ember üdvözülését szeretné. Irgalmas Istennek mutatja be Jézus a hegyi beszédben. Szolidáris ellenségszeretetről beszél. Szóba áll az utcanőkkel. Vámosok bűnösök barátja. Pozitív útmutatásai nem parancsok összegzése, un. muszáj kereszténység, hanem az Isten fiainak szabadságáról szól. Persze a betegeknek az orvosa, nem az egészségeseké. Megmutatja, hogy Isten szereti a világot. Mi is úgy tudjuk viszont szeretni Őt, ha embertársaink közül a legkisebbeket is szeretjük.

Öt órakor vecsernyeére és gyónásra volt lehetőségünk. Majd hat órakor közös imát követően került sor a vacsorára.
Az esti fórumon kérdéseket tehettek fel a résztvevők, amelyek a teljesség igénye nélkül a következők voltak:
A nagyböjti időszakhoz hozzátartozik-e, hogy ez öltözékünkben is látszódjon. Kell-e és van-e szerepe a „külsőségeknek” a böjt megélésében?
Az imaórák keretében a zsoltárokkal kapcsolatban (átokzsoltárok), kell-e nekünk ezeket a „nem igazán” keresztényi szellemű imádságokat mondani? Nem lehetne-e, valami valóban Isten-dicsőítést imádkozni helyette?
Többek között ezekről a kérdésekről beszélgettünk kicsit kötetlenebb formában.

A második napon a közös reggeli után a Remetebarlangokat, és a Szent-László forrástkerestük fel. Ezután a Kegytemplomban Szentliturgián vettünk részt. Ebéd után lehetősége volt, a Kegytárgy boltban vásárlásra is. Majd három órakor kezdődött a második előadás.

Kaulics Atya második elmélkedése a gyónásra, a bűnbánatra készítette fel a lelkigyakorlatozókat. A bűnbánat szentsége a keresztény élet egyik forrása. Történelmi áttekintésben ismertette az őskeresztények és a katakombák korának nyilvános gyónását, majd a konstantini fordulat után kezdődik el a fülbegyónás a püspök, illetve a pap lelkivezetésével…
Öt órakor Parakliszra került sor. A vacsora közös elfogyasztása után, kiscsoportos megbeszéléseket tartottunk, a közös hitben gyökerező értékekről, ezek tudatosításának módjairól és a közös nemzeti-keresztény identitás kialakításának eszközeiről.
A harmadik napon a reggeli után került sor Kaulics atya utolsó előadására, amelybenmély értelmű elmélkedésében a keresztény ember „átistenülését” értelmezte a karácsonyi és a húsvéti ikonunk egybevetésével. Ti. a karácsonyi ikonon a jászol formája már a koporsó. Arra utal, hogy már karácsonykor belép a mi halandó testi világunkban a halhatatlanság, a halhatatlan második Isteni személy emberré levésével. Már karácsonykor elkezdődik az, ami nagypénteken számunkra is valóság lehet a titok, az ember életének része lesz a halhatatlanság. (Mert Krisztus meghalt emberként úgy, hogy mint a második isteni személy hatatlan!) Minden szentség felvétele bele olt Isten halhatatlan életébe minket, és növeli azt bennünk. Így kezdődik és növekszik bennünk az Isten országa, az üdvösség állapota!
Szentliturgia és az ebéd után indult a csoport Bélapátfalvára a Ciszterci Apátsághoz.
Ezután a csoport a Gesztenyés Kiállítóházat tekintette meg.
Négy óra körül érkeztünk Szilvásváradra, ahol kirándultunk a Szalajka völgyben. Majd fél hat körül érkeztünk Kazincbarcikára, ahol az új görögkatolikus templomot látogattuk meg.
Innen már Szirmabesenyőbe vezetett az utunk.

Összességében a programunkról elmondható, hogy az isteni gondviselés nagyszerű, napos és meleg idővel tette élményszerűvé a kirándulással egybekötött lelki napokat a szentkúti nemzeti kegyhelyünkön.

További képek ide kattintva elérhetőek.

1 BESZÁMOLÓ

Az EFOP-1.3.7-17-2017, „Noé bárkájának” építése Szirmabesenyőn című projekt keretén belül valósult meg 2019 évben is az érzékenyítő csoportfoglalkozás. Az első csoportban 17 fő, helyi általános iskolába járó tanuló vett részt.
A csoportfoglalkozásonelső játékos feladat az volt, hogy az érzelmeiket azonosítani és árnyalni tudják. Ehhez segítségül hívtam a gyerekek által interneten használt smiley figurákat is. 24 emojit aláírták oda egyénileg a gyermekek, hogy mit jelent, ha azt kapják, vagy küldik egymásnak.
Közösen azonosítottuk az emotikonokat. Fontos volt a résztvevő gyerekek megismerjék az alapérzelmeket. Nemes Ödön atya érzelemkatalógusát is használtuk a hangulatok árnyalásához. A gyerekek nagyon sokat használják a smileykat, de nem mindig ugyanazt az érzelmet jelentik számukra vagy nem.
A gyerekek megértették, hogy nem mindig azt értik a küldött hangulatjeleken a „vevők”, mint az „adó” szándéka volt. Megfogalmazták, hogyha pontosabban akarnak kifejezni valamit, akkor használni csak óvatosan lehet a hangulatjeleket.
Rövid szünet után 4 fős csapatokat alkottunk és sorsdöntőt játszottunk. Először egyénileg döntöttek a csoporttagok, majd egy közös döntést osztott meg velünk minden „csapatkapitány”. Nagy vita volt a kis csoportokban, hiszen csak 1 ember mellett lehetett „kiállnia” az egész csapatnak.
A legtöbb csapatszavazatot kapott ember csapattagjainak lehetősége volt a többi másra szavazott csoportot érveléssel meggyőzniük.
Az egyetlen szavazatot sem kapott emberek mellett mi érveltünk. Majd egymásnak ellentmondó állításokat tettünk, amihez a gyerekek gyűjtöttek érveket.
A tulajdonságok, érzelmek kiteljesedése egy mozgásos játékban teljesedett ki, ami nagyon tetszett a gyerekeknek.
Majd egy olasz mondát olvastam fel, a Zöld üvegről, ami a mások, megsegítéséről szól. A történet meghallgatása után elmondtam, hogy Olaszországban, genovai székesegyházban van egy zöld üveg, amelyről azt állítják, hogy azonos a mondában szereplő üveggel, amelyben valaha az életet adó elixír volt.
Ezt követően együtt gondolkodtunk a történetről. A következő kérdésekre válaszoltak a gyerekek a nagykörben:
• Mi az az életelixír? Miféle folyadék lehetett?
• Miért akarta a király az elixírt?
• Ki könyörgött a királynak az elixír egyetlen cseppjéért?
• Miért nem kapott belőle senki?
• Kinek tartogatta a király a kincsét? Hol tarthatta?
• Mi történt a zöld üvegben lévő folyadékkal?
• Miért érzett a király megbánást?
• Mi a történet tanulsága?
A foglalkozás céljavolt a gyermekek megismerjék érzelmeiket, azonosítani tudják őket, érvelni tudjanak emberek, embercsoportok mellett.

2 BESZÁMOLÓ

A második csoportfoglalkozásra a hetedik osztályból 20gyermek jött el. Célunk ezzel a foglalkozással is a társadalmi érzékenyítés és a szemléletformálás volt. A gyermekek motiváltak, nyitottak és kíváncsiak voltak ebben a csoportban is. A csoportfoglalkozás kezdetén acsoportvezető elmondta, hogy milyen időkeretben fog tartani a foglalkozás és mi lesz a program.
Az első gyakorlatot a smiley hangulatok felismerését egyénileg próbálták megoldani. Ónody Sarolta érzelemkatalógusát is segítségül hívtuk a megoldáshoz, hogy árnyalni tudják a 4 alapérzelmet minél jobban. A gyerekek megismerhették Rosenberg: A szavak ablakok vagy falak című könyvéből is az érzelmeket, amelyek a szerint voltak csoportosítva, hogy egy szükségletünk teljesül vagy nem. A közös megoldások keresésénél a gyerekek rendkívül kreatívok voltak. A nagycsoportos megbeszélésen széles skáláját mutatták az érzelmek felismerésének.
A beszélgetés az érzelmekről gondolatébresztő volt, vitára is késztette őket. Elmondták, hogy a felnőttek a hangulatjelek használatánál „ügyetlenebbek”, mint ők. Maguk között általában eltalálják, hogy miért azt a smileyt küldték nekik.
A gyerekek elmondták, hogy arra is volt példa, hogy az interneten küldtek ilyen hangulat jelet és sértődést eredményezett. Remélem a játék és a beszélgetés után tudatosabban használják majd őket.
A következő játék a „Sorsdöntő” volt, amit kis csoportokban próbáltak megoldani.
A csoportból kineveztünk egy „főorvost”, aki a csoport véleményét ismertette. Minden kiscsoport elmondta, majd a győztes csoporttagok a másra szavazókat próbálták érveléssel meggyőzni, hogy miért az ő döntésük a legjobb.
Megismertük az érvelés szabályait is. Ismertette a csoportvezető az érvelési hibákat is, mint például a közvélekedésre való hivatkozás, személyeskedés, hamis okozat, kétértelműség, tekintélyre való hivatkozás és a „Te is” előfordult.
A kiscsoportos foglalkozás és a rövid szünet után egy mozgásos tulajdonságokat felsoroló játékot játszottunk. „Cseréljenek helyett, akik…. „.
A csoport záró körében arra voltunk kíváncsiak, ki mit visz haza a „lelki puttonyában” most ma innen erről a foglalkozásról? Sok pozitív visszajelzést kaptunk ettől a csoporttól. Legjobban a Sorsdöntő játék mozgatta meg az érzelmeiket.

3 BESZÁMOLÓ

Az érzékenyítő csoportfoglalkozás harmadik csoportja 15 tagot számlált. Ebben a csoportban is a bemutatkozásunkat követték a szabályok tisztázása.
Ebben a csoportban is a 14-15 évesekkel a smiley figurák azonosításával kezdtük a csoportfoglalkozást. A gyerekek kíváncsiak voltak, hogy ki volt, aki először használta ezeket a jeleket. Az internet a segítségükre volt. „1982-ben Scott E. Fahlman, a Carnegie Mellon Egyetem professzora volt az első, aki a kettőspont, a kötőjel és a zárójel segítségével a világon először horizontális vigyorgó fejet írt egy levélben. Először főként komolytalan dolgok jelölésére alkalmazta, ami eleinte csak a számítástechnikához értő személyek körében, majd az egész világon elterjedt.”
Csoportosan a „Sorsdöntő” játékra került sor. Minden gyermek egy nem mellette ülőhöz kértem, hogy üljön oda és alkosson vele/velük kiscsoportot, ehhez a játékhoz.
Ebben a csoportban volt a legnagyobb vita a kiscsoportokban is, hogy melyik embert válasszák ki a hét leírt közül. Majd a közös megbeszélésen is erősebben érveltek, mint a másik két csoportban. Az érvelés közben itt is voltak logikai és következetlen hibák, de próbáltuk őket javítani. Elfogadó attitűdöt mutattak és meghallgatták egymást.
Rövid szünet után A tékozló fiú története-a megbocsátás (Lk.15.11-32) olvastuk fel, majd megbeszéltük. A beszélgetés során a gyerekek az őszinte megbánásról is megfogalmazták véleményüket. A kereszténység egyik fontos üzenete számunkra, amit Krisztus mond: „nem hétszer, hanem hetvenszer hétszer kell megbocsátani”.
A tékozló fiú őszintén megbánta, amit tett, a gyerekek szerint, de akkor miért is kell következetesen jónak lenni, ha ezt észre sem veszi senki?
Jóság-e valójában, ha valaki hivalkodik vele? és ehhez hasonló kérdések merültek fel a gyerekekben, akik maguk próbáltak válaszokat adni egymásnak, egy irányított beszélgetésen.
A gyerekek a beszélgetésbe szőtték, hogy szerintük vannak olyan szülők, aki a testvérekkel eltérő módon bánnak. A kérdés, hogy ez milyen hatással van és ez ennek ellenére mégis lehet-e igazságos.
A zárókörben a gyerekek elmondhatták, hogy a csoportfoglalkozásból „mit visznek haza”, min is fognak még gondolkodni.

További képek ide kattintva elérhetőek.

BESZÁMOLÓ

Az EFOP projektünk keretén belül került sor a Film csoport foglalkozására, ahol közösen néztünk meg egy filmet és azt elemeztük, átbeszéltük. Ezen a foglalkozáson a The Butterfly Circus (Pillangó Cirkusz) című filmet néztük meg. A film előtt elmondtam, hogy angol nyelvű, de magyar feliratos lesz a film. A gyerekeknek ez nem tetszett, hiszen a digitális világban nem ehhez szoktak. A film előtt ismertettem a megfigyelési szempontokat. Előkészítettem a feldolgozását a filmnek. A filmet nagyon nagy érdeklődéssel és ami meglepő volt, egy hang nélkül nézték végig.

Első kérdésemre összefoglalták a gyerekek a történéseket: „A történet Willről, egy végtagok nélkül született fiatalemberről szól, akit különleges attrakcióként egy cirkuszban mutogatnak. Egy nap meglátogatja őket Mr. Mendez, a híres Pillangó Cirkusz igazgatója. Másnap Will megszökik és csatlakozik a Pillangó társulatához.” Itt fontosnak tartottam a két cirkusz összehasonlítását. A gyermekek felsorolták és összehasonlították a két cirkuszt. A Carneval Cirkuszt mutogatósnak, míg a Pillangó Cirkuszt mutatványosnak neveztük el. Míg az elsőben azt láthatták az emberek, hogy valaki máskép született (pl.: szakállas nő, sziámi ikrek, gigászi súlyú nő, tetovált ember, végtag nélküli ember) addig a másikban a tudásukon, tehetségükön alapuló attrakciókat nézhettek meg. Láthatták az erős embert, a szabaduló művészt, az akrobatát a levegő királynőjét, artistát stb. Will élete is hatalmas fordulatot vett, amikor átszökött a Mendez által irányított társulathoz, akiknek köszönhetően megváltozik a képe önmagáról és a többi emberről alkotott képe is. A gyerekek pontosan idézték a filmből, hogy az első cirkusz igazgatója úgy konferálta be Willt, hogy „akinek az Isten hátat fordított”. A másik cirkuszban úgy tekintettek rá, mint „bátor lélekre” és hogy „csodálatos, mint a holdfény”. Will egy erős önismereti folyamaton megy keresztül a filmben, amelynek nagy szerepe van abban, hogy megtalálja önmagában az értékeket, hiszen Istennek mindannyian értékesek vagyunk. Meg kell küzdenünk a nekünk rendelt adottságainkkal (talentumainkkal jól gazdálkodni- a gyerekek ügyesen Bibliai vonatkozást is megtalálták), és fel kell fedezni azt, hogy az eredményeink micsoda értékeket rejtenek magukban. A gyerekek nagyon szépen párhuzamot vontak a hernyó, báb és pillangó kibontakozásában és a film szereplőinek átalakulásain is. Záró beszélgetés a fogyatékos emberekkel kapcsolatos tapasztalataikról szólt. Nagyon érzékenyek a gyerekek és rendkívüli volt, hogy mondtak több személyes tapasztalatot is az életükből.

2 BESZÁMOLÓ

A Film csoport második csoportfoglalkozása előtt nagy izgalommal vártam a gyerekeket, hogy máskép fogják-e értelmezni a filmet, mint az első csoport. A Pillangó Cirkusz megtekintése után a tapasztalatok megbeszélésére került sor.
Szempontok a film megtekintése előtt: Mit jelent, ha valakire azt mondjuk fogyatékos? 

Találkoztatok-e már fogyatékos emberrel? Ha igen, hogyan?
Mit éreztetek, vagy tapasztaltatok a fogyatékos emberrel kapcsolatosan?
Hogyan érezhetik magukat a fogyatékos emberek az ép társaikkal szemben?
Fogyatékos vagy különleges?

A gyerekek kérdésként tették fel, hogy a film színvilága miért ilyen volt. (aranybarna, néhol egy -két színnel). Érdekes, hogy a másik csoport csak a hangra figyelt. Itt fontosabb volt számukra a képi világ.
Felismerték, hogy a történet Amerikában játszódik (1930 évek tájékán). Elmondtam, hogy a gazdasági válság csúcsán játszódik, amikor a munkanélküliség és a szegénység nagyon-nagy méretű volt. Ezt akarták a film készítői a színvilággal kiemelni.
Összehasonlították a két cirkuszt. A Carneval Cirkusz torzszülött bemutatókat tart, addig a Pillangó cirkusz SZÍNT, örömöt és vidámságot visz a mindennapok boldogtalanságába. A gyerekek érzelmeket írtak a színes papírokra és a két cirkusz feliratához ragasztották. Willt is jellemezték, hogy hogyan alakult át boldogtalan, dühös elégedetlen emberből olyan emberré, aki nem fogyatékosnak, hanem „különlegesnek” látja magát. Több helyen találkozhattunk a filmben példamutatással, amit jól felismertek a gyerekek.
Egyik ilyen az erős ember volt, aki egy kisfiút arra ösztönzött, hogy ő is lehet erős ember. De ezt nem dicsekvően tette, hanem dicsérte az édesapját, hogy a városban ő a legerősebb. Olyan példát állított elé, amit eddig lehet, hogy észre sem vett. Beszélgettünk a példaképekről. Egyik gyereknek sem a szülei a példaképei ebben a csoportban. Inkább olyan emberek, akiket nem ismernek jó és távol vannak és a média mutatja őket. Második példamutatásként a gyerekek Mendezt említették, amikor nem engedte, hogy megdobálják a gyerekek a Willt. Nem papolt, nem szidott le senkit, csak cselekedett. Határozottsága a többiekre is átterjedt.
Harmadik példamutatásként Willt említették, aki egy mankós kisfiúnak adott reményt, amiért az édesanyja nagyon hálás volt.
A gyerekek szerint Will képes volt a varászt átadni a többi embernek.
Meséltem nekik, hogy ő egy ma is élő ember (Nick Vujicic), aki előadókörutakon járja az Egyesült Államokat ma is és mindennapi HITÉRŐL beszél az embereknek, hogy fogyatékosként is lehet teljes életet élni.
A gyerekek azonnal rákerestek az interneten és megnéztünk egy rövid részletet egyik motivációs beszédéből. Úgy érzem, hogy ezt már nem filmen látták, hanem egy valóságos, élő embertől, így még hitelesebb volt a film mondanivalója számukra.
Bíztam benne, hogy a gyerekek felfedezik az összefüggést a cirkusz neve, a hernyóból lett pillangó, valamint Will (és társai) átalakulása között. Kérdéseimet így igyekeztem megfogalmazni is, azonban inkább itt is a pillangó színeire a szereplőkkel való összefüggésére és a szabadságra irányították a figyelmet. Fontos pillanatnak tartották, amikor elengedték a pillangót és azt, hogy a címben szereplő cirkuszban is szabadok voltak a szereplők.
Szirmabesenyő, 2019. …..

3 BESZÁMOLÓ

A harmadik filmcsoport korosztályban idősebb, mint az előzőek. A film (Pillangó Cirkusz) megtekintése előtt elmondtam a megfigyelési szempontokat:
Hogyan változott meg a film főszeplőjének (Willnek) önmagáról alkotott képe?
Hogyan változott meg az emberek véleménye róla?
Mit jelent az, hogy a „szépség a szenvedésből fakad” ?
Miért mondja a Pillangó Cirkusz igazgatója Willnek, hogy az az előnye, hogy különbözik a társaitól?
Szerinted jól bánt Willel Mr. Mendez, az igazgató?
Miért választotta a cirkusz éppen a „Pillangó” nevet?

Ez a csoport is rendkívül fogékony volt. Jól értelmezték a filmet és az egymás iránti szolidaritásra is figyeltek. Érzelmileg befogadók és elfogadók voltak. 

Elmondták a gyerekek, hogy a Pillangó Cirkusz az érzelmeiken keresztül hatot rájuk. Érdekes volt, hogy ez a csoport egy másik fontos problémát is „kihallott” a filmből: ha magunkkal nem vagyunk tisztában, akkor a környezetünk is így fog ránk nézni”.
A kérdésre, hogy a „szépség szenvedésből fakad”, nagyon helyesen azt fogalmazták meg, hogy a küzdelem hoz csak igazi gyümölcsöt (bár néha jó lenne anélkül is hozzájutni valamihez).
A gyerekek arra a kérdésre is válaszoltak, hogy a mai világban milyen szakmája lenne Mr. Mendeznek. Lehetne menedzser, pszichológus stb.
Nagyon fontos momentum volt a tónál, amikor Willnek senki sem segített „átkelni és felállni”. Több gyerek segített volna neki, mindenképpen, aztán a beszélgetés során rájöttek, hogy milyen fontos, hogy képesnek tartunk valakit valamire és bízunk benne. Sokak számára ez a fajta gondolkodásmód alapvetően más, mint amit a segítségnyújtásról tanulunk, vagy várnak el tőlünk. Több gyerek könnyes szemmel nézte végig, ahogyan próbálkozik Will. Lehetetlennek tartották ők is. Mikor a tóba esett, azt hitték (megállítottam itt a filmet), hogy meg fog halni.
Megfogta ezt a csoportot is a szegénység bemutatása. A Pillangó Cirkusz társulata is sokat nélkülöz, de mégis elégettek és boldogok voltak. Fontos volt ennek a csoportnak is a szabadság, hogy bármikor elmehettek volna.
Ez a csoport nem a hernyóval ás pillangóval jellemezte a szereplőket (honnan jöttek és mivé váltak), hanem a második esély fogalmát használták rá.
Kicsit beszélgettünk a fejünkben létező akadályokról is.
A gyerekek szerint érdemes volt megnézni a filmet, de ezt ha otthon belekukkantottak volna egy pár percet, akkor nem nézték volna végig.
Úgy érzem a gondolatébresztés sikeres volt a csoportokban.

További képek ide kattintva elérhetőek.