Szirmabesenyői Görög Katolikus Egyházközség

A gyermekek számára rajzversenyt hirdettünk minden fórumon, hittanórán, családcsoportban és a misén is. A rajzok témája „Mi közösségünk” volt. Összesen 20 alkotás érkezett be a kiírásra. Az alkotásokat a templomban állítottuk ki, ahol a Szentmise előtt és után több vasárnap megtekinthették az érdeklődők. A rajzok segítségével megtudhattuk, hogy mit jelent a gyermekek számára a közösségünk. A legtöbb gyermek a közösségünket a templomban képzelte el és azt jelenítette meg a rajzán is, azonban sok programunk is megjelent az alkotásokon (Pl: Balatonboglári nagycsaládos tábor, Hittan tábor stb.) Ezeken, a programokon példát mutatunk a társadalmi befogadásról, a szabadidő hasznos eltöltéséről és szemléletformáló hatása is volt. A rajzokat háromtagú zsűri bírálta el előzetesen, Parókus Atya, a hittan oktató és a projekt szakmai koordinátora. A Szentmise után került sor az eredményhirdetésre. Harmadik megosztott helyet ért el Kollár Kolos és Jávorszki János. Második helyen Petró Bendegúz és Firtkó Dorina végeztek. Első helyre Pizsik Vanda Kata nagyon szépen kidolgozott rajza került. Különdíjban részesült Póka Molli és Poráczki Zsolt, de minden alkotás készítője jutalmat kapott, amit Dr Szarka János Parókus Atya adott át a gyermekeknek. A gyermekek nagyon örültek a nyereményeknek, jutalmaknak. Ezen a programon minden gyermek részt vehetett. Bevonódtak a gyerekek a rajzaikon keresztül az egyház identitáserősítésébe és érezhették, hogy a hit az egyik legnagyobb megtartó erő a közösségünkben. A rendezvényen több önkéntes és gimnáziumi tanuló került bevonásra, szervezésben és lebonyolításban is. Köszönetünket fejezzük ki a szép és igényes rajzokért a gyermekeknek!

További képek ide kattintva elérhetőek.

Az EFOP pályázat keretén belül valósult meg a szirmabesenyői görögkatolikus templomban a mikulásünnepség. A rendezvény ünnepi Szentmisével kezdődött. Egyházközségünket Dr Orosz Atanáz Püspök Atya is megtisztelte, aki az evangéliumi történetből kiindulva, prédikációjában hangsúlyozta, hogy milyen sok dologért kell nekünk is hálát adni Istennek. A karácsonyi előkészületi időbe esik Szent Anna foganásának ünnepe, megváltásunk kezdete. Amikor Szent Anna méhében fogadja Máriát, aki Jézus Krisztus anyja lesz. Nekünk bűnösöknek, elsősorban és különösen ezért kell hálásnak lennünk.

A gyerekek megtudhatták Szent Miklós történetét is:

Miklós valószínűleg Kr.u. 245-ben született Anatóliában, Patara városában, gazdag szülők gyermekeként. Korán árvaságra jutott. Ekkor a szüleitől örökölt hatalmas vagyonával kolostorba költözött, ahol Patara érsekének, aki a nagybátya volt, felügyelete alatt nevelkedett. Miklós megszerette a kolostori életet, ezért a papi hivatást választotta. Nem volt még harmincéves, amikor Anatólia fővárosában, Myrában csodás körülmények között püspökké választották. A Jacopo da Voragine által a 13. század végén összeállított legendagyűjtemény, a Legenda Aurea szerint amikor a myrai püspök meghalt, a környék püspökei összegyűltek, hogy megválasszák az utódot. Éjszaka egyikük egy szózatot hallott: ,,Holnap délben állj a templom kapujába! Az első embernek, aki akkor belép, Miklós lesz a neve, őt szenteljétek püspökké.” És valóban, Miklós, aki Isten hűséges szolgája volt, miként előre megmondatott, eljött a templomba, és az égi szózat szerint – ámbár eleinte tiltakozott – megválasztották, és fölszentelték püspökké. Több mint ötven évig töltötte be a főpásztori tisztséget. Miklós minden vagyonát a gyerekek és a szegények, a bajba jutottak megsegítésére fordította. Egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hirdetett. Életéről több legenda ismert, ezekből alakult ki Mikulás személye is. A keresztény hagyomány szerint Kr. u. 342. december 6-án halt meg. A gyerekek színvonalas mikulásműsort adtak elő verssel, énekkel és játékkal.

A színvonalas műsort betanította: Demkóné Fazekas Marianna hittan oktató.

További képek ide kattintva elérhetőek.

A karácsonyi ünnepkör első programeleme volt az adventi koszorúkészítés, ami az EFOP projekt keretén belül került megrendezésre 2018 decemberében. Az advent a keresztény kultúrában a karácsonyt megelőző várakozás időszaka. Az advent szó jelentése „eljövetel” a latin „adventus Domini”kifejezésből származik, ami annyit jelent: „az Úr eljövetele”. A foglalkozás alatt a résztvevők megismerkedhettek az adventi koszorú történetével, ami sokban hasonlít a köztudatban elterjedtebb római katolikus egyház adventi hagyományaihoz a görögkatolikusnál, azonban fontos különbség a karácsonyt megelőző időszak böjtje nem négy, hanem hathetes. Így a görögkatolikus adventi koszorút nem négy, hanem hat gyertya díszíti, ezzel is kapcsolódva a keleti egyház évezredes tradíciójához. A kelták, lakta Galliában már az V. században is ünnepelték Szent Márton napjától, azaz november 11-től. Innen terjedt el a Római Birodalom többi részére is.  A XI. században VII. Gergely pápa négyre rövidítette az adventi időszak vasárnapjainak számát. A keleti egyház november15-től a Húsvét előtti nagyböjthöz hasonlóan, Karácsony előtt is 40 napos böjttel készül az „ÚR ÉRKEZÉSÉRE”. Ezekből is következik, hogy az adventi koszorú készítése komoly hagyományokra épül. Az első koszorút Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette Hamburgban, a XIX században. A protestáns családokban a vörös és fehér a gyertya színe. Az anglikán családokban a négy piros gyertya mellé, a koszorú közepére állítanak egy nagyobb fehér gyertyát. Ez a Krisztus gyertya, amit csak karácsony este gyújtanak meg. Kézműves foglalkozásunkon négy illetve hat gyertyás változatot is készíthettek a gyermekek, illetve családtagjaik, hiszen a római katolikus egyházban az advent nemcsak a várakozás, hanem a böjt és a bűnbánat időszaka is, amit a liturgiában lila színnel jelölnek. A 4 gyertyából, három lila, egy pedig rózsaszínű. A harmadik vasárnapon meggyújtott gyertya a rózsaszínű, ami az öröm színe, azt jelképezi, hogy eljött a „világ világossága”. A szülők és az önkéntes segítők is rendkívül kreatívak voltak. Az elkészített koszorúkat a gyermekek haza is vitték, családjaik számára, hogy otthonuk dísze legyen. A foglalkozáson ehhez hasonló szép alkotások készültek, amelyeket díjaztunk is. Metál színű gyertyákat kaptak a készítő gyerekek.

További képek ide kattintva elérhetőek.

NET-nagyi  Első alkalom

2018 novemberében az EFOP projekt keretén belül rendeztük meg a NET-nagyi programunkat. Egy számítástechnikai szakember segítségével vezettük be a jelentkezőket a „Neumann-galaxisba”. Ehhez a programhoz elengedhetetlenül fontos volt a számítástechnikai eszközök beszerzése (lap-top, egér stb.) Fontosnak tartottuk az alapvető ismeretek elsajátítását, az eszközök megismerését (pl.: laptop részei, egérhasználat). Alapvetően nehézkes volt, gondot okozott néhány felhasználó számára az egérhasználat is. Másik fő cél volt az operációs rendszer (windows 10) megismerése, a részeinek beazonosítása. Külön kitértünk az asztal, ablakok, tálca, start menü és azok egyes részeinek megismerésére, melyet a mindennapi használatban alkalmazhatják a felhasználók. Ezt követően az operációs rendszer további funkciói kerültek, ablakállapotok (ikonállapot, kisméretű állapot, teljes képernyős állapot), vágólap, drag&drop funkció ismertetése. Ezután a mappaszerkezetek helyes kialakítása, a file-ok rendszerezése, fa struktúra ismertetése történt meg. Aztán a funkciógombok megismertetésére került sor, súgó használata. A következőkben a billentyű kombinációk használatát ismertük meg. Ezt követően a keresési funkciókat tanultunk, behelyettesítő karakterek használatára került sor. Majd a biztonságos számítógép kezelés rejtelmeibe mélyültünk el, főként a használat során felmerülő veszélyek ismertetése történt meg.

NET-nagyi Második alkalom

A NET-nagyi program második alkalma egy héttel később került sor. Kiemelt téma az internet és annak használata volt. Elsődleges cél az volt, hogy az internet világába bevezessük a programban résztvevőket. Az óra elején a legfontosabb szabályok kerültek ismertetésre, viselkedési szabályok az interneten. Fontosnak tartottuk, hogy minden biztonsági szabályt, amit ismerni a kell résztvevőknek, ismertessünk velük, azok tudatában vágjanak neki a szörfözésnek a világhálón. Megmutattuk, hogy milyen megtévesztő technikák, veszélyek rejlenek a mindennapi használatban (adathalászat, megtévesztő tartalmak, stb…). Kiemelt figyelmet fordítottunk arra, hogy az internet nem felejt, csak olyan tartalmat érdemes megosztani rajta, amit később is felvállalhat az ember.Külön figyelmet fordítottunk arra, hogy a megosztott tartalomban csak a legszükségesebb dolgok legyenek benne, hogy a felhasználó azok alapján ne legyen „profilozható”. Ezután az internetes keresők világába kalauzoltuk el a résztvevőket, megtanítottuk, hogy hogyan használják ki azok előnyeit, lehetőségeit. Ezt követően a google térkép segítségével kalauzoltuk el a világ különböző tájaira a résztvevőket. A gmail szolgáltatás segítségével elektronikus levélcímeket regisztráltunk mindenkinek, levelet küldünk egymásnak. Megtanítottuk, hogy a használat során milyen szintű biztonsági szabályokat kell betartani, a regisztráció során, különös tekintettel azok jelszavainak erősségére, hívtuk fel a figyelmet. Majd megmutattuk a felhőszolgáltatás rejtelmeit, azok előnyeit és professzionális szolgáltatásait. Ezt követően a közösségi oldalak varázsát tártuk fel, megmutatva azok előnyeit.

NET-nagyi Harmadik alkalom

NET-es harmadik alkalmunkra nemcsak nagyik-unokák, hanem anyukák- gyermekeik és nagyapák is eljöttek, hogy többet tudjanak meg a programokról és azok használatáról. Ezúttal az irodai programcsomagok használatának az ismertetése volt a célunk. Először a Microsoft Excel használatába vezettük be a résztvevőket. Ismertettük a táblázatkezelő részeit, azok funkcióit és előnyeit. Ezt követően példafeladattal mutattuk meg, hogy milyen alapvető matematikai, logikai műveletekkel képes segíteni a mindennapjainkat az alkalmazás. Majd bevezettük őket az abszolút és relatív hivatkozás világába, ezzel is további matematikai műveleteket hajtottunk végre. A keletkezett adatokat szűrővizsgálatokkal, auto szűrő segítségével rendeztük sorba, szűrtük meg.  Ezután a keletkezett adatok segítségével grafikonokat gyártottunk, elmentettük a táblázatot. Áttértünk a Microsoft Word használatának megismertetésére, kezdve a szövegszerkesztő részeivel, azok funkcióival. Ismertettük továbbá a formázás rejtelmeit, a dokumentumszerkesztés alapjat (bekezdés, betű és sorformázás). Ezt követően a tabulátorok használatát ismertettük, azokat példagyakorlatok segítségével sajátították el a résztvevők. A gyakorlatok során egy komplett egyoldalas hivatalos levélminta készült el minden résztvevőnél. A képzés zárásaképpen a korábban elmentett Excel állomány adatait felhasználva körlevelet generáltunk az elkészített hivatalos levélmintából.

További képek ide kattintva elérhetőek.

2018. október 20-án, szombaton du. 14. 30 -kor a szirmabesenyői görögkatolikus templomtól 60 ember zarándokolt a Sajópálfalai búcsú előesti szertartásaira a Könnyező Istenszülő tiszteletére. A szirmabesenyői rómaikatolikus templomban végzett rövid szertartás és Galó plébános úr szívhez szóló jókívánságai után következett a megállás nélküli 8 km-es útszakasz Sajóvámosig. Zarándok seregünkre és énekünkre (amit az elől menő autóba helyezett hangszóró is erősített) nemcsak a kutyák, tehenek, hanem az emberek is felfigyeltek és ki-kinéztek a falusi ablakokból.

A vámosi görögkatolikus templomban rövid előadás és szertartás után István Atya, a helybeli parókus köszöntötte a zarándokokat. Majd rövid pihenőt tartottunk, ami a kétórás gyaloglás után valóban jólesett. A szíves kínálás testileg is megerősített, új erőt öntött a zarándok lábakba a hátralévő 2 km-s útszakasz Mária énekekkel kísért jókedvű megtételéhez. A kegytemplomba érve a könnyező kép előtt imánkban Máriát hívtuk segítségül, hogy a résztvevő családokat, és a távollévő szeretteinket is, részesítse mennyei pártfogásába. 

A sajópálfalai kegyhelyen Kiss Antal, parókus atya köszöntötte a zarándok csapatokat és beszámolt a 300 évvel ezelőtt történt csodás könnyezésről, és méltatta a kegyhely fontosságát a ma élők hitének megerősítésében.

Külön öröm volt, hogy több család a gyermekekkel, és a nagyszülőkkel együtt zarándokolt, ezzel is jól példázva családi összetartozást. Ez a zarándoklás is elősegítette „Noé bárkájának építését szirmabesenyői egyházközségünkben”.  A Mária oltalmában vetett hitünk vitte a lábunkat. Fáradságos utunk után rácsatlakoztunk a kegyhely búcsújának előesti programjára.  A paraklisz szertartását szirmabesenyői  parókusunk vezetésével énekeltük el, majd a jelenlévő papság által közösen végzet koncelebrált, felemelő Szentmisén vettünk részt, melynek végén következett a szokásos templomkörüli körmenet, a 4 evangéliumi szakasz eléneklésével. Ez a szertartás és közös zarándoklat az egész katolikus egyházhoz való tartozása mellett, a Miskolci Egyházmegyéhez való tartozásunkat erősítette meg a máter és a három filia híveinél is.

A vacsora előtti előadásban parókus atya kiemelte, hogy a zarándoklat célja, hogy az ember éretté váljon a szeretetre, vagyis megszerezze a tiszta szív ajándékát azáltal, hogy teljesen rábízza magát Jézusra. A zarándoklat pedig méltó programja volt annak, hogy a jövőnk nem lehet más, csak a család. Erre rendkívüli példa, hogy 18 gyermek is részt vett a hosszú napon és zarándoklaton, akik több kilométert is megtettek, mint mi, hiszen hol előreszaladtak, hol vissza. Az előadás után lehetőség volt kérdezni is a keresztény párkapcsolatokról, családról.  

Fél kilenckor elfogyasztottuk a finom töltött káposztából és süteményekből álló vacsorát a zarándokház nagytermében.  

A hazafelé vivő utunkban már igénybevettük a mai technika vívmányait: személygépkocsikkal és mikrobuszokkal érkeztünk Szirmabesenyőbe.

Köszönjük EFOP pályázatunknak és a szervezésben részt vevő önkénteseknek, a felemelő közösségi hitélményt, ami a résztvevő családok megerősítését szolgálta, hiszen mi tudjuk, hogy a Jövőnk a család.

További képek ide kattintva megtekinthetőek.

A görögkatolikus parókia első napközis tábora az EFOP pályázatnak köszönhetően került megrendezésre. A napközis jellegű táborba, nemcsak görögkatolikus hanem bármely felekezethez tartozó gyermekek jelentkezhettek. 17 gyermek vett részt a programokon, két fő segítő és két önkéntes segítő szervezte és vezette a tábort. Első nap délelőttjén az ismerkedő játékoké volt a főszerep. Délután a nagy hőségre való tekintettel lehűtöttük magunkat. Lehetőség volt még a délután folyamán dartsozni is a medencézés mellett. A hét folyamán minden étkezést imával kezdtünk és zártunk. Közösen tanultuk meg az étkezéshez kapcsolódó imákat és énekeket. Kedd délelőtt a hivatásokról beszélgettünk és hasonlítottuk össze őket. Pályaválasztási játékokat is játszottunk. Második nap délelőtt CSŐD játékot játszottunk. A csapatok feladatokat, elméleti kérdéseket és pontokat kaphattak. A kérdések bibliai, pályaválasztási és ÖKO jellegűek voltak, kapcsolódva a „Nem a boltba veszem” és a „Pályázol vagy gályázol” programhoz. A játékos feladatok sorából kiemelem a „vakvezetést”, amit utána megbeszéltek a csapatok. Az irányított beszélgetésen ez a különleges helyzet nehézségeire figyeltek fel a gyermekek. Úgy érezzük mi segítők, hogy a játék és a feldolgozása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ezek a gyerekek toleránsabban és empatikusabban fognak ezentúl viselkedni a pl. vak emberekkel kapcsolatosan azért, mert átérezhették, hogy milyen nehéz még segítséggel is eljutni az egyik helyről az akadálypályán vagy az életben egy másik helyre.

A délután a Lillafüredi Sport-és Kalandparkba és a DVTK Szabadidőparkba látogattunk el, ahol lézerharcoltunk és kipróbáltuk a park játékait. Szerda délelőtt bowlingoztunk 6 fős csapatokban. Délután a Mini Ifjúsági Szolgálat Fiatalok a Fiatalokért Egyesület munkatársa, Gergely Miklós szolgáltatta a WII játékot. A gyerekek sokat táncoltak és születtek mega- és szupersztárok, akik ajándékot is kaptak táncos teljesítményükért. Délután többi részében Hangolót játszottunk, ami sok fontos kérdést vetett fel. A gyerekeket rendkívül érdeklik a világról alkotott véleményünk és jól tudnak érvelni is. A játékban jobban megismerték egymást és önmagukat is. A legfontosabb kérdések, amik felvetődtek, a pályaválasztással, jövővel, szegénységgel, gazdagsággal és hittel kapcsolatosak voltak. Csütörtök délelőtt csapatjátékokat szerveztünk, amit nagy lelkeseddel hajtottak végre a csoportok. A játékos feladatok során törekedtünk arra, hogy olyan játékokkal játszunk, amit nem a boltban veszünk, hanem van otthon és mégis lehet játékra használni. Délután moziba mentünk, ahol Az igazi csoda című filmet nézhettük meg. Előtte még azonban fagyiztunk Miskolcon. A film rendkívül tartalmas volt. Szükség volt a film után a csoportos feldolgozásra is, így beszélgettünk róla. Nemcsak a mássággal kapcsolatosan, hanem minden érintett személy jellemét átbeszéltük a gyerekekkel. Végül a meleg nap és utazás után nagyon jól esett a hideg görögdinnye is. Pénteken délelőtt a kézműves foglalkozásoké (hűtőmágnes és gyertyaöntés és festés) és hitéleti foglalkozásoké volt a főszerep. Az ördög-angyal játékban a főszereplőt egy adott szituációban a két gyermeknek a jó és a rossz cselekedetről kellett meggyőznie. A tábort utolsó délutánján a gyerekekkel és két nyugdíjas néni segítségével édességeket készítettük közösen. A gyerekek boldogan fogyasztották a palacsintát és az édességeket. Az együtt táborozó gyerekek nemcsak hasznosan és tartalmasan töltötték szabadidejüket, hanem a hitéleti oktatás mellett, növekedett empátiájuk, együttérzőképességük a más társadalmi csoportokkal szemben. A gyerekek, akik először idegenkedve ültek egymás mellett, a hét végére elfogadták egymást és a közös élményeken, beszélgetéseken keresztül még barátságok is szövődtek. Kialakult köztük egy „mi tudat”, ami javítja az önértékelésüket is. A kísérők történetei, bölcsessége és az a figyelmesség, ahogyan ezeket hallgatták a gyerekek, bennünk is szemléletváltozást eredményeztek. A gyerekek arra is rájöttek, hogy sokat tanulhatnak az idősebb korosztálytól is. Mi is igyekeztünk az őket, érdeklő foglalkozásokat tartani (pl: mobiltelefonnal bibliai kérdésekre válaszolni és felhívni a megfejtett számot). Nagyon érdeklődő és fogékony csoportunk volt ebben a táborban, akik már a jövő éviben is részt szeretnének venni

Köszönetünket fejezzük ki a helyi önkormányzatnak, a két önkéntesnek is, hogy segítették a tábor lebonyolítását.

További képek ide kattintva elérhetőek.

Az érzékenyítő csoportfoglalkozás harmadik csoportja 12 tagot számlált. Ebben a csoportban is a bemutatkozásunkat követték a szabályok tisztázása. Nyitottan és lelkesen fogadtak minket.

A kívülálló játékot ez a csoport játszotta el a legtöbb szituációban.  A gyerekekkel átbeszéltük a gyakorlatot, amikor a csoport két tagjai is elmesélte, hogy hogyan illeszkedett be az új osztályközösségébe és milyen „fogadásban/fogadtatásban részesültek”. Elmesélték, hogy az új osztályukban, emlékezetes volt az első bejövetel és szorongással voltak teli.

Ez a csoport maga határozta meg a halláskárosodott emberek fogalmait (siket, jelelés stb.)

Az ehhez kapcsolódó játékból is minden „üzenetet” kipróbáltak és megpróbálták át is adni.

A filmet ebben a csoportban is hosszasan elemeztük, és új aspektusok is előkerültek, amelyekre az előző csoportok tagjai nem gondoltak. Több gyerek mondta, hogy ezt még jobban átgondolja és a záró körben is a film előkerült és annak a mondanivalója.

A csoportfoglalkozáson erősödött a befogadó, elfogadó szemlélet. Reményeink szerint növekedett az egymás iránti empátia, elfogadás. A gyakorlatok és a beszélgetések egyaránt azt a célt szolgálták, hogy mintát adjunk, a helyes viselkedésre és segítségnyújtásra például a siket, nagyothalló emberekkel való találkozásunk és segítségnyújtásunk során.

További képek ide kattintva megtekinthetőek.

Urunk színeváltozásának búcsúja Szirmabesenyőn

Augusztus 12-én Urunk-színeváltozása ünnepének búcsúját tartottuk a szirmabesenyői görögkatolikus templomban. Az EFOP pályázat programjaként, püspöki Liturgia keretében adtunk hálát Istennek templomunk tetőzetének sikeres felújításáért.  A délelőtti utrenyét követte a püspöki liturgia. Az ünnepen részt vevő hívek és vendégek száma 166 fő volt. A liturgia elején Jávorszki Júlia virággal köszöntötte Atanáz püspök atyát, majd a parókus üdvözlő szavai megfogalmazták érzéseinket és az ünnep lényegét: „Főtisztelendő Atanáz Püspök Atya!Amikor kurátoraink felfedezték, hogy az alig 16 éve épült templomunk tető lécszerkezete romlásnak indult, siralmas helyzetbe találtuk magunkat. Olyan érzésünk támadt, mint az Úr választott népének Izaiás próféta látomásában. A próféta, mint Isten embere már előre látta a Jeruzsálemi templom pusztulását és a népét a babiloni fogságban, de könyve 52. fejezetében (6-10 versek), vigasztaló szavaival lelket is öntött a zsidókba: 

„Milyen szép a hegyeken annak a lába, aki jó hírt hoz; aki … örömhírt hoz, és kikiáltja a szabadulást. Aki azt mondja Sionnak: …⁹Ujjongva énekeljetek mindnyájan, Jeruzsálem romjai, mert az Úr megvigasztalja népét, … ¹⁰Az Úr felfedte szent karját … És meglátja a föld minden határa, hogy szabadulást szerez Istenünk… Ismerje meg hát népem a nevemet; azon a napon majd megértik, hogy … „Íme, itt vagyok!” Ahogy Izaiás próféta Isten embereként vigasztalta a zsidókat, úgy szorult helyzetünkben, számunkra is áldott volt püspök atya „jó hírt hozó lába nyoma”. Azt javasolta ugyanis: „adjátok be az Egyház EOR pályázatot, és azon túl nyújtsatok be támogatási kérelmet az egyházmegyei gazdasági bizottsághoz. Ha nem nyernétek az egyiken, igyekszünk támogatni a másik csatornán. Hála Istennek a gondunk megoldódott. Rajtunk is beigazolódott, amit „Jeruzsálem romjai láttán” Isten Izraelnek ígért:

            „.. azon a napon majd megértik, hogy … „Íme, itt vagyok!”

Mi is megértettük, megtapasztaltuk, hogy „Itt az Isten! – Hogy „Velünk az Isten”! – Hála ezért a Gondviselőnek és köszönet, a közvetítőnek, Isten emberének: Püspök Atyánknak. Reményünk megvalósult. Teljes az örömünk, és a mai búcsúnkon teljes az egyházi közösségünk is, mert az egyházatyák szerint: „Ahol a püspök, ott az Egyház.” Köszönjük, hogy eljött közénk a mai búcsúnkra együtt imádkozni, hálát adni és ünnepelni püspök atyánk.” A liturgia püspöki prédikációjából két gondolatot emeljünk ki: Egyrészt a templomszentelés évfordulóján örömmel konstatálta püspök atya, hogy nem csak a templom tetőszerkezete lett felújítva, hanem a benne imádkozó közösség is láthatóan erősödik. Másrészt az ünnepi evangéliumra hivatkozva hangsúlyozta, hogy ahogyan az apostolokat megerősítette a jelenet mennyei világossága, úgy a mi életünknek is erőforrása a isteni dicsőség fényének alkalmankénti megtapasztalása nehézségeink közepette. Az búcsú templomi részeként a kicsik és nagyok, gyerekek és felnőttek együtt énekelhettek a körmenetben. A gyerekek az egyház történetével, a templom építésével kapcsolatos feladatokat, kérdéseket kaptak, amelyeket közösen család vagy más csoportban oldhattak meg. A Kocsis fogadóban tartott agapén 122 fő ízlelte meg a finom falatokat. A parókus atya a fehérasztalnál mondott pohárköszöntőjében újra hálásan köszönte mindenki segítségét: „a Jóistengondviselő szeretetét, Püspök Atyánk a támogatást, a kivitelezők a lelkiismeretes munkát és hívek együttünneplését.” Görög szokás szerint az éltetés szavaival Isten áldását kérte a jelenlévőkre: „Adj Urunk Atanáz Püspök Atyának, a templomtető felújítását kivitelezőknek, és mai búcsúnkon együtt ünneplő híveknek békességet, egészséget és áldást, számos boldog éven át:” – „Éljenek soká!” zengett a válasz a vendégek ajkán. A szeretetvendégség után a nap mottójaként megfogalmazódott: „Uram, jó hogy itt vagyunk” (Mt17,4).  Szirmabesenyőn. A rendezvény emlékezetes közösségi élményt adott – a hit együttes mély megélése mellett- az abban részvevőknek, vallási, etnikai és felekezeti hovatartozás nélkül. A program zárásaként kötetlen beszélgetés alakult ki a résztvevők között. Az egyházközösségi napunknak, azaz búcsúnknak szemléletformáló hatása van, nemcsak településünkre, hanem jó hírünket viszik a környező filiákból érkezett vendégeink is. Programunkat közös imával zártuk.

További képek ide kattintva elérhetőek.

2018. július 26-a reggelén nagy izgalommal gyülekeztünk a Görögkatolikus Templom előtt, és indultunk különjáratú busszal Regécre a Hittan táborba. 16 gyermek, 1 táborvezető, 1 hitéleti vezető és több önkéntes vett részt a tábor folyamán a szervezésben, vezetésben, közösségfejlesztésben. Első állomáshelyünk a Vizsolyi Biblianyomtató Műhely és Élménymúzeum volt. Itt interaktív nyomtatás programon vehettünk részt. Ebben a Vizsolyban működő műhelyben az előadás szereplői maguk a gyerekek voltak. Megelevenedett előttünk maga Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem is, akinek ez az egykori kúriája volt. Szerepelt a történetben Mantskovit Bálint, aki a 16. század legjelentősebb nyomdásza volt. Maga Károli Gáspár is megelevenedett a történetben, aki teljes egészében magyar nyelvre fordította a Szentírást, a Vizsolyi Bibliát kinyomtatta. Daruka Mihály múzeumvezető a vitézek mindennapjait és szolgálatukat mutatta be nekünk. A kúrián ebédelt a csoport, a Hagyományőrző étteremben. Hitéleti vezető bemutatta a településen lévő kápolnát. Majd továbbutaztunk Regécre és elfoglaltuk a szálláshelyeinket. A délután folyamán csapatversenyeket játszottunk és kézműves foglakozásokat tartottunk. A csapatok elmondták, hogy melyek azok a dolgok (tárgyak, ételek, italok stb.), amit otthon is el lehet készíteni és nem kell megvásárolni. A vacsora után játszótereztünk, kártyáztunk és hálát adtunk a jól sikerült napunkért. A tábor második napján a reggeli ima és étkezés után felkerekedtünk a Regéci Várba. A várban megtekintettük a kiállítást, a helyszíni régészeti feltárást és a csodálatos zempléni panorámát. Többen felfedezték a szálláshelyünk épületét is a magasból. A várban tanultakat szellemi totó formájában próbáltuk tudatosítani a gyerekekkel. Ebéd után a csapatversenyeket folytattuk és bibliai kérdésekre gyűjtöttek a csapatok válaszokat. Palacsinta party után szabadfoglalkozások közül választhattak a gyerekek (társasozás, kézműveskedés, csoportjátékok stb.) Harmadik napon a Kemencés kőhöz túrázott a csoport. A kövek legendáját ismertette a táborvezető. Ebéd után 24 feladatot, szellemi kérdést és csoportfeladatot teljesítettek a csapatok. Az esti foglalkozások alkalmával, a nagyobb csoporttal a pályaválasztásról, a hivatások, foglalkozások előnyeiről és hátrányairól beszélgettünk. A gyerekek tudatosak és pontos képük van arról, hogy 20 év múlva mit fognak csinálni, milyen pályát válasszanak. Az esti órákban táborozók csipeszvadászaton vehettek rész a gyermekek és rókafogócskát játszhattak a réten. Az éjszakai túra 6 km-es távja alatt kellőképpen elfáradtunk. Vasárnap délelőtt a Boldogkőváraljai Görögkatolikus Templomban vettünk részt Szentmisén. A helyi parókus atya mesélt a csoportnak a templomról és településről is. A Boldogkő Várának megtekintése és rövid túra után ebédelni álltunk meg Vizsolyban. Rövid pihenőt, fagylaltozást közbeiktatva értünk haza a délutáni órában. A Hittan táborban minden napon érdekes közösségi programok, kerültek megrendezésre, a gyerekek jól érezték magukat, szívesen vettek részt a közös imákon, hitéleti foglalkozásokon, kirándulásokon, csapat és csoportversenyeken is. A szakmai tervben foglaltak megvalósultak és a gyermekek szívesen tartanak velünk, más alkalommal is.

További képek ide kattintva elérhetőek.

2018. július 9-e reggele más, mint az év többi reggele azoknak, akik a görögkatolikus parókia balatoni nagycsaládos táborába készültek. Minden részevő időben, boldog várakozással a lelkében érkezett a gyülekező-indulás helyszínére. A busz is megérkezett – a szervezők alapos előkészítő munkájának köszönhetően – pillanatok alatt megtörtént a csomagok bepakolása, a helyek elfoglalása. A köszöntés és a napi program ismertetése után az útra kelők könyörgése következett, habár dr. Szarka János parókus atya és a hívek a vasárnapi liturgiában is elvégezték az utazókért szóló könyörgéseket. Utunk a „Noé bárkájának” építése Szirmabesenyőn pályázati program keretében valósul meg. Istennek hálát adva, a tervezett időpontra megérkeztünk a balatonboglári szálláshelyünkre. A szobák elfoglalása és a további programok ismertetése utáni szabadidőben többen örömmel fürdőztek a Balatonban. A közös vacsora elfogyasztása után mindenki részt vett az esti hitéleti közösségépítést erősítő beszélgetésben, mely Noé bárkája első gondolata köré épült: „Ne maradj le a hajóról!” A családok megfogalmazták ennek az intelemnek a számukra is fontos üzenetét. A gyermekek számára ezeket a gondolatokat mesével közvetítettük. Ezt követte az esti hálát adó ima, és ének. A családok az est további részében éltek a hely adta lehetőségekkel: ping-pong, lengőteke, billiárd, csocsó vagy megcsodálták a Balaton esti látványát. 2018. július 10-én a Nagycsaládos táborunk második napján a viharos éjszaka után verőfényes napra ébredtünk a Família Hotelben Balatonbogláron. A bőséges reggeli után a közösségi terembe gyűltünk össze hálát adni a következő imával:

„Istenem köszönöm mindazt, amit adtál, az éjt, a pihenést, sok-sok szenvedést.

Köszönöm, amiért tűrni tanítottál, a szenvedéseket, amit a vállamra raktál.

Köszönöm: az életet, ami eddig tartott, Köszönöm a békét, a sok lelki harcot.

Köszönöm: jó Atyám, hogy lelkem hozzád vágyik, Add, hogy legyen erőm egészen hazáig.

Köszönöm a látást, a két szememet, Melyet fogjon le egykor a Te szent kezed.

Köszönöm: az értelmet, a szót, a hallást, Köszönöm az igét, Krisztust, a vallást.

Köszönöm azt is, hogy szeretlek Téged, Köszönöm, hogy hívó fohászom megérted.

Köszönöm, hogy meghallod a jajkiáltást, Köszönöm a sok-sok megbocsátást.

Sajnos bűnös vagyok, egyre csak vétkezem, Add szent kegyelmedet, hogy csak a jót tegyem.

Ha te nem vagy velem én csak koldus vagyok, De így veled gazdag, nagyon gazdag vagyok.

Minden tetőled van és minden Te általad, csak egy legyen utam, a hit és az alázat.

Uram! Ezen úton vezesd a lelkemet, Köszönöm: hogy szereted a megtért gyermekeket.

Atyám! Bár a Földön nincsen rá érdemem, Tedd meg Szent Fiad- Jézusom nevében.

Drága jó Szűz Anyám szólj az érdekemben, Hogy veled lehessek egykor a mennyekben. ”

 A mai Noé bárkájához kapcsolódó gondolat, amit az előadó kifejtett: „Emlékezz, mind ugyanabban a hajóban vagyunk”.
Az esti gondolat, amire Noé Bárkája megtanít minket: „Tervezz előre. akkor sem esett az eső, amikor Noé megépítette a Bárkáját”. Vagyis gondolni a közösségre, amiben vagyunk és tervezni előre, hiszen Noé is akkor kezdte építeni a bárkáját mikor még nem esett az eső. Nem igazán tudtam a nap programjára ekkor felfűzni az első gondolatot. Majd egész nap motoszkált a fejemben, mit is jelenthet. Mivel másnapra esős időt jósoltak, a strandolás lett a nap fő programja a csoport kívánságára. A parton nemcsak néztem, hanem láttam is. A csoportban vannak különleges gyermekek is (értsd: fogyatékos, tartósan beteg, hátrányos helyzetű stb.) s ekkor láttam hogyan figyelünk egymásra. Hogyan pihentetjük a szülőket, nagyszülőket, ha már fáradtak. Egymás gyerekeire vigyázva fürdünk, toleránsak voltunk és segítettük egymást. Szép példáját láttam a cselekvő empátiának, aki nemcsak együtt érez, de tettel is segíti a fáradt 4 gyermekes családokat.
Hat órakor bőségesen megvacsorázott a csoport 55 tagja a Gianpiero’s étteremben Balatonboglár főterén. Füves téren adtunk hálát a mai napért, közösen a Hálát adok az esti órán… kezdetű imával. A szálláshelyre visszatérve két csoportfoglalkozás közül választhattak a résztvevők. Az egyik csoportos beszélgetés volt, a „Mind egy hajóban vagyunk” gondolat szellemében, az együtt megélt problémákról, megoldásokról és arról ki hogyan dolgozta fel. A többieket kézműves foglalkozásra invitáltuk, ahol könyvjelzőt hímezhettek, origamizhattak illetve papírvirágot hajtogathattak az érdeklődők. A varrást inkább a felnőttek választották, a papírhajtogatást és a társasjátékokat a gyermekek. Közös gitáros imával zártuk a napot. A mai napon összességében erősödött a hitünk Istenben és a közösség erejében is, illetve megtapasztaltuk az együttlét örömét is. 2018. július 11-én a reggeli elfogyasztása és a közös ima (Hálát adok…, reggeli ima) után készülődtünk Keszthelyre kastélylátogatásra(Helikon Kastélymúzeumba). Az eső esett, ahogyan azt már előre jelezték. A Festetics Kastélyban a tárlatvezető rendkívül széleskörű történelmi tudását osztotta meg velünk. A gyerekek is élvezték a kastélylátogatást, hiszen az ő nyelvükre is „lefordított” mindent. Az esti elmélkedést Ősz Tiborné tartotta. Majd mindenki számára egy elgondolkodtató kérdést feltett, amit a másnapi csoport megbeszélésen témaként jelölt meg. (Gondolkozzunk el, egy olyan emberen, aki példa lehet, a mai világban, viseli keresztjét stb.) A mai dolog, amit tudnunk kell az életben, amire Noé Bárkája megtanít minket:
„ Emlékezz a Bárkát amatőrök, a Titanicot pedig profik építették”
Erről beszélgettünk a film és bibliai példa mentén csoportban. A hitéleti csoportfoglalkozást az Add urunk.. című közös énekkel fejeztük be. 2018. július 12-én a reggeli hitéleti csoportfoglalkozáson a fekete-fehér, kinn-benn dolgokról gondolkozhattunk el közösen. Nem lehet hinni-nem hinni, a kereszténységet tudatosan kell felvállalni és értékeit képviselni. Elgondolkodtunk egy olyan emberen, aki példa lehet a fekete-fehér világra, amit megmutat nekünk. Reggeli imánk a vezetőinkért (ország, vállaltok, egyházközségünk stb.) folyt.

„Az Úr legyen előtted, hogy a jó utat mutassa néked!
Az Úr legyen melletted, hogy téged karjába zárjon és megvédjen a veszedelmektől!
Az Úr legyen mögötted, hogy megvédjen a gonosz cselvetésétől!
Az Úr legyen alattad, hogy felfogjon, ha elesel!
Az Úr legyen tebenned, hogy megvigasztaljon, ha szomorú vagy!
Az Úr legyen körülötted, hogy megvédjen, ha mások rád rontanak!
Az Úr legyen fölötted, hogy megáldjon téged!
Így áldjon meg téged a jóságos Isten ma, holnap és minden időben!”

Reggeli után Balatonboglár egyik nevezetességét a gömbkilátót látogattuk meg. A kilátó csodálatos panorámája után a kék kápolnába látogatott el a csoport egy része. A Vörös Kápolna előtti téren imádkoztunk mindenkiért. A Balatonban való fürdés után Tóth András Pincetárlatába látogattunk el. A képzőművész „ÉLC” című kiállítása rendkívül humoros volt. A napot esti imával és csoportfoglalkozással zártuk. A téma a Noé tanításai alapján a következő volt:
"Nem számít a vihar, ha Istennel vagy, a végén mindig vár a szivárvány." A családokat csoportba rendeztük és közös feladatokat kaptak. Képválasztások, beszámoló a táborról stb. Egyik élménybeszámolóból idézet: „Egymás gyermekeire vigyázva örömet kaptunk és adtunk. Felnőttként újra gyermekké váltunk s a Balatonban úgy labdáztunk 50-es átlagéletkorral, mint gyerekkorunkban. A gyermeki hit az Istenhez is közelebb viszi az embert, ezt tapasztaltuk itt meg. Este az összetartozás élményét más módon is átélhettük, az imák és elmélkedések folyamán. Fontos, hogy az ember egy közösséghez tartozzon az élete folyamán, ez tud a nehézségek idején erővel bírni. „ Az utolsó napon még újra fürödhettünk a Balatonban ebédig, majd sétahajózott a csoport a Balatonon. Ezután Ferenc Pápa útmutatása alapján a legkisebb ujjunkra jutó imát már a buszon mondtuk el közösen.
„Áldja meg az Isten akiket szeretek! Áldja meg, akik engem szeretnek! Áldja meg, akik szeretik azokat, akiket szeretek és mindazokat, akik szeretik az engem szeretőket! Ámen.”
Az elutazásunk előtt énekkel köszöntük meg a szálloda dolgozóinak a kedves kiszolgálást.
A hetünk programját a minél több élmény és a vallásos keretű napok hatották át.

További képek ide kattintva elérhetőek.

A második csoportfoglalkozásra a hetedik osztályból 13 gyermek jött el. Célunk ezzel a csoporttal is a társadalmi érzékenyítés és a szemléletformálás volt. A gyermekek motiváltak, nyitottak és kíváncsiak voltak ebben a csoportban is. A projekt és a mi bemutatkozásunk után a csoportszabályokat állítottuk fel. Könnyen ment.

Az első gyakorlatot „a kívülállót” több variációban is eljátszották. Kört alakítva és kommunikációs kívülállóként is.

Ez a csoport fizikai zárt kört ülve alkotott. A játékba beavatkozva nem várt feladatokat adtam, ami rugalmasságot, változtatni kényszerülést is eredményezett. A gyerekek jól lereagálták, kreatívak voltak.

A nagycsoportos megbeszélésen széles skáláját mutatták az érzelmeiknek. Minden szituációt és beavatkozást meg is akartak beszélni. Ebben a csoportban a kommunikációs kívülálló gyakorlatot is be tudtuk hozni.

Az előadás (ami a siket-süket elkülönítéséről szólt) meghallgatása után ezzel a csoporttal is szituációs gyakorlatokat játszottunk párban.

A siketek perspektívájába helyezve magukat tetszett nekik a gyakorlat és megbeszélés is lélekemelő volt.

A filmet már többen ismerték a csoportból, mégis a közös nézése más perspektívát adott. A film mondanivalója, története és keltett érzései hosszas átbeszélést igényeltek a csoportban.

A csoport záró körében arra voltunk kíváncsiak, ki mit visz haza a „lelki puttonyában” most ma innen erről a foglalkozásról? Sok pozitív visszajelzést kaptunk ettől a csoporttól. Legjobban a Kívülálló játék mozgatta meg az érzelmeiket, de a filmet is megértették és átérezték.

További képek ide kattintva megtekinthetőek.

Az előadássorozat az EFOP pályázatnak köszönhetően valósulhatott meg.  Az előadásokat Ősz Tibor tartotta. Az első előadásában az előadó kifejtette, hogy a szem látványa borzasztóan be tud csapni. Tudjuk, hogy „ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. Egyedül Isten látja az ember szívét és veséjét. Előítélete mindenkinek van. Pusztán az előítélet nem rossz, mert az az emberi elme önvédelmi rendszere: amit már megtapasztaltunk, azt az emberi agy elraktározza és próbálja ráhúzni hasonló szituációkra. Az előítélet a tanuláshoz tartozik. Ami rossz és bűn az a negatív előítélet! Hogyan tudunk küzdeni ellene? Pozitív előítélettel (persze ez senkinek sem hullik az ölébe), ez az amit be kell gyakorolni. Hogyan lehet mindezt megtenni? Az imában tanuljuk meg a testvériességet. „Ki mint imádkozik a másik emberrel, úgy is viselkedik vele” (K. Demmer) Az imában, a Liturgiában gyakorolom be a pozitív előítéletet. Ugyanis ott egyenlő az Isten előtt mindenki, közösségben vagyunk, nincs senkinek kiemelt helye és rájövünk, hogy együtt veszítünk, ha ellenségeskedés és rivalizálás van közöttünk, esetleg a másik lenézése (fogyatékossága miatt), vagy együtt nyerünk, mert rájövök, hogy mindenki az én testvérem Krisztusban.

Második előadásában az előadó kifejtette: Vannak pillanatok, amelyek soha az életben nem ismétlődnek meg, s ha azokat elmulasztjuk, akkor egy életre, sokszor egy örök életre mulasztjuk el. Kérdés számunkra, hogy mi hogyan szemléljük életünk döntő eseményeit? Meghalljuk-e a döntő mondatot, hívást, kérést? Kihasználjuk-e az időt? Tudjuk-e, hogy az idő amit Istentől kapunk a legnagyobb kincs! Mindezek végiggondolására nagyszerű alkalom, a mai előadás.

„Mit álltok itt egész nap tétlenül?” (Mt 20, 1-17 szőlőmunkások példabeszéde)  

Minket valaki, fölfogadott, elfogadott, elhívott; valaki nekünk azt mondta: Isten munkatársai vagytok (Szt. Pál). Nem szolgák – fiak, munkatársak. Hogyan lehetünk Isten munkatársai, hogyan tudjuk segíteni, hogyan tudjuk szolgálni azt a közösséget, amit Krisztus ránk bízott? Úgy, hogy figyelünk rá és megtanuljuk tőle ő hogyan tette ezt. Jézusnak volt ideje mások számára. A halál utolsó másodpercéig, amikor már állni sem tud, mert fel van feszítve – szolgál. Jézusnak volt füle mások számára. . Ez a világ most fülelő, odahallgató szolgálatot vár, hogy legyen valahol valaki, aki meghallgat engem, minket. Legyen egyik feladatunk, hogy hallgató füllé, szívvé váljunk. Jézusnak volt szeme, meglátta a rászorulót, a beteget. És volt türelme. Mi a türelem? A gyakorolt szeretet, az aprópénzre váltása.

Harmadik előadásában az előadó Ősz Tibor kifejtette: Az evangéliumi részek a Krisztus-követés nagy mozaikjából két fontos teendőre hívják fel, és irányítják figyelmünket. A talentumokról szóló példabeszéd során Jézus arról az alapvető igazságról beszél, hogy Ő elmegy, és a tanítványoknak el kell számolniuk majd azzal, amit rájuk bízott. De mit is hagyott Jézus tanítványaira, amiről majd számot kell adniuk? Ez azért fontos kérdés, mert ha én tanítványnak vallom magamat, akkor nekem jól kell tudnom, hogy mit hagyott rám örökül, és mivel kell majd elszámolnom. Félő, hogy a talentumokról szóló példabeszédet sokszor félreértjük. Mert általában itt észbeli tehetségre gondolunk. Pedig nem erről van szó! Ha valaki csupán ezt látja benne, az nem érti ezt a példázatot. Jézus Krisztus nem valami észbeli tehetséget bízott ránk, amivel majd egyszer el kell számolnunk, hanem elsősorban önmagát. Lényét bízta ránk! Szavait, tetteit és életét. Mintha azt mondaná tanítványainak: nem most és nem úgy jön el az Isten országa, ahogyan azt ti elképzelitek; hanem elmegyek, majd visszajövök és számon kérem tőletek, hogy hogyan gazdálkodtatok a tőlem hallott tanítással. Hogyan élitek az emberek elé azt az életformát, amit én elétek éltem? Ez a ránk bízott feladat, ez a talentum!

4.Előadás: Az előadó kifejtette: Akármit tegyen is az ember közvetlenül, vagy közvetve mindig a boldogságot keresi. Amikor a boldogságot keresem, törekedhetek makacs önzőségem kielégítésére, akarhatom saját boldogságomat mások boldogságának tönkretétele árán is, de törekedhetek egy másik, nehezebb boldogságra is. Ez pedig nem más, mint saját boldogságomat akkor találom meg, ha másokat is boldoggá tehetek.

Erre példa a másokért élő Krisztus szolgálata az utolsó földi óráiban. Jézus bemutatja, hogy Ő nem elméleteket hoz erre a világra. Ő nem vallásalapító, Ő életformát hozott. Mégpedig szolgáló életformát. Ezért küldte Őt közénk az Atya. Tehát, aki Őt követi, aki utána megy, a lehajlás, az alázat szolgálatát vállalja, nem pedig az uralkodás, a fölé-kerekedés mozdulatát.

5. Előadás: Az előadó kifejtette: Jézus, amikor megjelenik tanítványainak először, János evangélistánál a következőképp hallhatjuk a tudósítást: vasárnap este zárt ajtók mögött együtt volt a 11 tanítvány és féltek a zsidóktól. Akkor eljött közéjük Jézus és így szólt: békesség nektek! És megmutatta tanítványainak kezeit és oldalát. És a tanítványokat öröm fogta el.

Furcsa és félelemmel teli volt az apostolok együttléte, amely abban a szobában lehetett, ahol az utolsó vacsora történt. Féltek Pilátus katonáitól és a templomőrség tagjaitól is. Féltek, mert ők is cinkosainak számítottak a Názáretinek.

Szinte hihetetlen, hogy ebből a kis jeruzsálemi házból, e néhány félő ember együtteséből indul el a kereszténység és a keresztény egyház ez ideáig kétezer éves működése. Ahol csak néhány iparos, halász és vámszedő van jelen?! Ebből indul el a világtörténelmet formáló erő? Ennek az összejövetelnek a gyümölcse volna a megszámlálhatatlan serege a mártíroknak és a hősöknek? Hogyan lehetséges ez?

Egyszerűen úgy, hogy hirtelen eggyel többen lesznek! Jelen van köztük egyszer csak a Feltámadott. Minden, ami ezek után történik, az csak azért lehetséges, mert Ő feltámadt. Ő vezette és vezeti ma is azokat, akik az Ő nevében együtt voltak és vannak.

6. Előadás. Az előadó kifejtette: A kereszténység nagy ünnepei nem olyanok, mint amikor egy-egy állami ünnepen megemlékezünk egy régmúlt eseményről és méltatunk személyeket, tetteket. A keresztény ünnepek egy csöpp örökkévalóság e földi életben, mert újra és újra az idő múlásával mit sem törődve elénk varázsolja a változatlan isteni életet és boldogságot. Mi nem csak emlékezünk, hanem kérdezzük, hogyan részesülhet a ma embere ebből a sugárzó energiából, Isten Szentlelkéből? A Szentlélek nem áll a mi hatalmunkban, de hogy a szél belekaphasson életünk vitorláiba, ahhoz nekünk kell kifeszíteni a vitorlát. Tanuljuk meg a vitorla kifeszítés szabályait a tanítványoktól: Az első mozzanat: visszatértek Jeruzsálembe. Oda, ahol már annyi sok jó történt velük, ahol már kaptak erőket és gyógyulást. Gyermeki egyszerűséggel visszatértek oda, ahol Jézus közelségét tapasztalták és élvezték; ahol többszörösen erőre kaptak. Második mozzanat: A tanítványok nem csak egy helyre tértek vissza, hanem közösségbe tértek haza. Harmadik mozzanat: Nemcsak visszatértek, nemcsak közösségbe tértek vissza, hanem egy szívvel és lélekkel imádkoztak. Én azért imádkozom, mert Jézus is imádkozott, és Ő aztán nem tett felesleges dolgokat. Ha Ő imádkozott, akkor nekem is érdemes imádkoznom. Ha imádkozom, akkor jobb lesz körülöttem a levegő, felfrissül és én is felfrissülök. Környezetem is megérzi mindezt, mert felszabadít, és örvendezővé tesz. És ez nagyon komoly dolog.

Beszámolót készítette:Fedorné Karmanóczki Zita

További képek ide kattintva elérhetőek.