Szirmabesenyői Görög Katolikus Egyházközség

Az EFOP pályázatnak köszönhetően harmadik alkalommal került megrendezésre a rajzversen és kiállítás. Téma a karácsony közeledtével Jézus születése volt.

Nagyon sok és szép rajz készült, amelyeket a templomban lehetett megtekinteni egész hónapban.

December 15-én Szentmise után került sor a díjazásra. A beérkezett rajzokat a hitoktató Virág Jánosné értékelte. A díjakat parókus atya osztotta ki, aki elmondta, hogy rendkívül színes, mondanivalójában gazdag és tartalmas alkotások születtek.

Alsó tagozatos és óvodás kategóriában: Kollár Kázmér, Kollár Kolos, Rónai Olivér, Rónai Regina, Barva Bálint, Firtkó Vivien, Petró Botond, Petró Bendegúz, Jávorszki János és Pizsik Kristóf rajzai sikerültek a legjobban és vehettek át ajándékokat.

Felső tagozatosok közül a legjobb alkotások: Firtkó Dorina, Gazsik Marcell, Póka Molli és Szabó Melittáé volt.

Végül különdíjban részesült Pizsik Vanda, aki három év alatt mindig a legkiválóbb rajzokkal örvendeztetett meg minket.

Akik nem voltak díjazottak, de rajzoltak azok is kaptak ajándékot, csokoládét választhattak.

További képek ide kattintva elérhetőek.

A karácsonyi ünnepkör második programeleme volt a gyermekek által nagyon várt mikulás, ami az EFOP projekt keretén belül került megrendezésre 2019 decemberében is.

Ezen a vasárnapon gyújtották meg a gyerekek a 4 gyertyát is. Majd a Szentmise után műsort adtak. A gyermekek a Csodatévő Szent Miklós tropár énekére vonultak be.

A narrátorok elmondták, hogy ki volt Szent Miklós, mikor élt és hol volt püspök. Adakozó szeretetéről ismerjük és emléke csodatevőként maradt fenn. Pedig ő bizonyára nem ezt akarta. A hitnek szabálya, a béketűrésnek példaképe és az önmegtagadásnak tanítójává kívánt lenni, ahogy liturgikus szövegünk is megfogalmazza róla. Valóra váltotta életében Jézus tanítását: „Amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.”

Minden gazdagságát kicsinységnek tartotta, vagyonát szétosztotta a szegényeknek, adakozó szeretete példakép előttünk. Mi azonban nem vagyunk gazdagok, nem tudunk vagyonokat adni másoknak. Mégis van, amit adhatunk, egy nem várt szeretetcselekedettel, egy valódi jóságból fakadó gesztussal mi is csodát tehetünk embertársunk életében.

Jézus tanítására már sokan mondták, hogy nehéz megvalósítani. De nagyon sok minden van, amihez nem kell pénz, gazdagság, mégis adni tudjuk egymásnak, szeretetből és őszintén.

Ezek: mosoly, kedvesség, őszinteség, barátság, figyelem, meghallgatás, segítség, vigasztalás és ölelés.

Szent Miklós hittel vallotta: Szeressétek egymást mert a szeretet Istentől van. És példát is adott nekünk életével.

A gyerekek részére parókus atya osztotta ki a várva várt mikulás csomagokat, a szép műsor után.

További képek ide kattintva elérhetőek.

Az advent a keresztény világ egyik különösen fontos ünnepe, a karácsonyi ünnepkör kezdete.

Ehhez az időszakhoz, nekünk az EFOP projekt keretén belül az első programelemünk az adventi koszorúkészítés.

Az advent a Gergely-naptár szerint december 25-ét megelőző negyedik vasárnappal – más definíció szerint a Szent András napjához (november 30-hoz) legközelebb eső vasárnappal – kezdődik, és karácsonyig tart. Az advent első vasárnapja egyben az egyházi év kezdetét is jelzi. Mint egyházi ünnep története egészen a 4.–6. századig nyúlik vissza. Ebben az időben a keresztények a karácsonyra szigorú böjttel készültek fel, de e böjti időszak hossza még sokáig nem volt pontosan meghatározva. Az advent vasárnapjainak számát utóbb, a 11. században VII. Gergely pápa határozta meg, így pontosan kijelölve az ünnep időtartamát.

A Görögkatolikus Egyházban hat hetet ölel fel a karácsonyi készülődés időszaka. 

Szirmabesenyőn az adventi koszorúkészítést nagyon várták már a családok és gyermekek. Sok alapanyag és eszköz állt a rendelkezésre, hogy szép koszorúkat készíthessenek.

Az adventi koszorú készítése hagyományokra épül. Az első koszorút Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette Hamburgban, a XIX században. A protestáns családokban a vörös és fehér a gyertya színe. Az anglikán családokban a négy piros gyertya mellé, a koszorú közepére állítanak egy nagyobb fehér gyertyát. Ez a Krisztus gyertya, amit csak karácsonyeste gyújtanak meg. Latin szertartás szerint  négy hét az advent.

Kézműves foglalkozásunkon négy, illetve hat gyertyás változatot is készíthettek a gyermekek, illetve családtagjaik, hiszen a római katolikus egyházban az advent nemcsak a várakozás, hanem a böjt és a bűnbánat időszaka is, amit a liturgiában lila színnel jelölnek. A 4 gyertyából, három lila, egy pedig rózsaszínű. A harmadik vasárnapon meggyújtott gyertya a rózsaszínű, ami az öröm színe, azt jelképezi, hogy eljött a „világ világossága”.

A szülők és az önkéntes segítők is rendkívül kreatívak voltak.

Az elkészített koszorúkat a gyermekek haza is vihették, családjaik számára, hogy otthonuk dísze legyen, sőt az első vasárnap meg is áldathatták.

A foglalkozás utáni beszélgetésen a családok, gyermekek elmondták, hogy náluk hogyan történik a készülődés az ünnepre. Krisztus eljövetelét méltóképpen kell, hogy megünnepeljük, hiszen minden nagy ünnepre készülnünk kell. A Királyok Királyának érkezésére elcsendesedéssel és nem fogyasztással, vásárlással kell készülnünk. Ebben a csendességben rendkívül kell, hogy figyeljünk az istenkapcsolatunkra. Erősebbé kell, hogy tegyük, tudatosabbá kell tennünk a várakozás időszakát, és erre kell tanítanunk gyermekeinket is. Ezt kell, hogy jelentse számukra ez a gyertyák gyújtásával övezett időszak.

A foglalkozáson nagyon szép alkotások készültek, amelyeket díjaztunk is. A képeken megtekinthetőek az alkotások.

További képek ide kattintva elérhetőek.

Film csoport 10

Az EFOP projektünk keretén belül került sor a Film csoport foglalkozására, ahol közösen néztünk meg egy filmet és azt elemeztük, átbeszéltük a gyerekekkel. Ezen a foglalkozáson Max Lucado: Értékes vagy - kisfilmjét néztük meg Kauczky Armand narrációjával, ami nagyon kifejező volt.

A film előtt ismertettem a megfigyelési szempontokat. Előkészítettem a feldolgozását a filmnek.

A film közel állt ehhez a korosztályhoz és figyelmesen nézték végig. A történetét elmondták a gyermekek a saját szavaikkal.

Majd a feldolgozásra 3 fős csoportokban került sor.

• Kik voltak a szereplők?
• Milyennek láttátok a szereplőket? (A foltmanókat, Élit, Pancsinnelót és Lúciát.)
• Mi volt a foltmanókban közös?
• Miben különböztek?
• Mit csináltak naphosszat a manók?
• Miért adtak csillagot és miért szürke pontot?
• Miért volt Pancsinellón ok nélkül sok szürke pont?
• Kikkel találkozott a főszereplő és milyen hatással voltak rá?
• Hogyan lehet és miért peregtek le Lúciáról a jelek?
• Milyen volt Éli? Ki ő?
• Miért a film címe az értékes vagy?

Majd az értékekről beszélgettünk.

Egy faragott dobozt tettem ki, amiben egy olyan tárgy volt, ami nekem és másoknak is megmutatja, hogy értékesek vagyunk. Egy kis papírra felírhatták, hogy mi lehet az szerintük.

Nem találták, ki, ekkor megcsörgettem. Sok ötlet született, de még így sem találták ki. Egy kis tükör volt benne, amibe, ha belenéztek, akkor azt mondtam: „Értékes vagy!” Mindenki bele akart nézni.

A következő játék az volt, ha nekik lenne egy ilyen dobozuk, mit tennének bele. Legtöbben a családi fotót mondták, vagy üzenetet, pénzt, aranyat, gyémántot és rózsafűzért.

Majd lezárójátékként ördög-angyal játékot játszottunk különböző szituációk és értékek mentén. Minden gyerek szerepelni akart ebben is és sor is került mindannyiukra, különböző szituációkban.

Záró beszélgetésként elmondhatták, hogy mit visznek ma magukkal gondolatban ebből a film csoportos foglalkozásból.

Film csoport 11

A Film csoport második csoportfoglalkozása előtt nagy izgalommal vártam a gyerekeket, hogy máskép fogják-e értelmezni a filmet, mint az első csoport.

Röviden összefoglalták a történetet:

„Az apró, fából készült emberkék, a foltmanók nap mint nap ugyanazt teszik: arany csillagokat vagy szürke pontokat ragasztgatnak egymásra. Max Lucado szívet melengető meséjében Éli, a fafaragómester segítségével Pancsinelló felismeri, hogy milyen értékes - függetlenül attól, hogy a többi foltmanó mit gondol róla….”

A film megtekintése után a megbeszélésére került sor. Ők már több szinonimával és érzéseik kifejezésével tudták elemezni a látottakat, hallottakat.

A doboz itt is titkot rejtett.

Ez a csoport is leírta, hogy számukra mi a kincs.

A gyerekek kérdésként tették fel, a filmmel kapcsolatosan.

Az ördög-angyal játék ebben a csoportban is nagy sikert aratott.

Következő játékunk a „Mi/ki lennél, ha….. lennél?” volt. Gondolatban lehettünk: növény, állat, tárgy, egy másik ember, sztár és bibliai szereplő is. A játék során indoklást is kértem, hogy miért az szeretne lenni, amit mondott.

Lezárásként a mai 3 óra legjobb pillanatait emelhették ki a gyerekek. Valaki a filmet, valaki a szereplést, játékokat szerette nagyon a filmfeldolgozó csoportban.

Film csoport 12

A harmadik filmcsoporton 17 fő vett részt, akik korosztályban idősebbek voltak, mint az előző csoportokban.

Ez a csoport is rendkívül fogékony volt. Jól értelmezték a filmet és meg is tudták fogalmazni az érzéseiket a film szereplőivel és a történésekkel kapcsolatosan. Azonosítani tudták Élit a mestert, akit nem véletlenül hívtak így a mesében, hiszen Jézus a kereszten is így szólította: "Éloi, Éloi, lámmá szábáktáni?, vagyis Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?"

Kérdéseink a korcsoporthoz igazodók voltak:

• Milyen érzések voltak bennetek a film közben és a film végén?
• Mit tanultunk/tanulhattunk a meséből?
• Történt-e bennünk változás a mese hatására?
• Szeretnél-e valamit megtenni vagy másként tenni ezután?

Kicsit beszélgettünk az érzésekről is. Milyenek, ha adod vagy kapod őket?

A gyerekek nagyon pontosan megfogalmazták, hogy a véleményünket vállalni nyíltan szemtől-szembe bizony nagyon nehéz, pedig nap mint nap, sőt minden  egyes pillanatban, minden pillantásunkkal véleményt alkotunk a velünk szembejövő személyről az utcán, az iskolában, a munkahelyen és a családban.

Ebben a csoportban is a kincsesdoboz, a Mi lenne ha és az Ördög-angyal játékok is nagy sikert arattak.

További képek ide kattintva elérhetőek.

2019. október 19-án, szombaton du. 14. 30 -kor gyülekeztünk a szirmabesenyői görögkatolikus templomnál és vártuk a gyalogos zarándoklatra érkezőket, hogy a Sajópálfalai búcsú előesti szertartásokra a Könnyező Istenszülő tiszteletére megérkezzünk Sajópálfalára.

Dr. Szarka János parókus atya köszöntötte a gyalogos zarándoklat résztvevőit és elmondta a zarándoklat célját. Mert zarándokolni jó. Együtt zarándokolni még jobb. Tudjuk a célt és lépésről lépésre közelebb kerülünk hozzá. A lépések közelebb visznek a cél felé, de mi a cél?

A görögkatolikus templom elől indultunk a Szirmabesenyői Kisboldogasszony Templomba, ahol még csatlakoztak hozzánk a plébánia hívei és a sajókeresztúri görögkatolikus zarándokok is.

A szirmabesenyői rómaikatolikus templomban végzett rövid szertartás után Galó plébános úr köszöntötte a zarándokokat és  örömmel mondta, hogy a templom tornya megújul és fel van állványozva. Magasba nyúlik immár 200 éve és a mi énekeink is oda szállnak ezzel a zarándoklattal. Rövid kis vendéglátás után indultunk Sajóvámosra.

A vámosi görögkatolikus templomban rövid előadás és szertartás után István atya, a helybeli parókus köszöntötte a zarándokokat. Majd a görögkatolikus iskolába járó gyerekek Mária-énekét adták elő.

A szíves kínálás testileg is megerősített, új erőt öntött a zarándok lábakba a hátralévő 2 km-s útszakasz Mária énekekkel kísért jókedvű megtételéhez. A kegytemplomba érve a könnyező kép előtt imánkban Máriát hívtuk segítségül, hogy a résztvevő családokat, és a távollévő szeretteinket is, részesítse mennyei pártfogásába. 

Ez a zarándoklás is elősegítette „Noé bárkájának építését szirmabesenyői egyházközségünkben”. Zarándoklatunk végén rácsatlakoztunk a kegyhely búcsújának előesti programjára,majd a jelenlévő papság által közösen végzet koncelebrált, felemelő Szentmisén vettünk részt, ahol megértettük, hogy miért is jöttünk.

Fél kilenckor elfogyasztottuk a finom töltött káposztából és süteményekből álló vacsorát a zarándokház nagytermében.  

Köszönjük az EFOP pályázatunknak, hogy ezt a közösségi élményt, amit Máriának ajánlhattuk fel.

További képek ide kattintva elérhetőek.

Az EFOP projekt keretén belül másodszor ünnepelhettük együtt Egyházközösségi napunkat, Urunk színeváltozásának búcsúját Szirmabesenyőn.
Augusztus 11-én került sor Urunk színeváltozás ünnepének búcsújára a szirmabesenyői görögkatolikus templomban. Az EFOP pályázat programjaként Liturgia keretében adtunk hálát Istennek egyházközségünkért. A reggeli utrenyét követte a liturgia. Az ünnepen részt vevő hívek és vendégek száma 159 fő volt.
Kiss Attila Gellért sajópálfalai parókus atya prédikációjában kiemelte, hogy a mai ünnepen Jézus kínszenvedése előtti „színeváltozását”, amikor három tanítványának megmutatta isteni dicsőségét, amennyire emberi szemmel képesek voltak meglátni és felfogni. A Tábor hegyén történteket a Szentírás a tanítványoknak adott isteni kinyilatkoztatásként írja le.
Hatására megvilágosodott az apostolok számára, hogy Jézus nem csak nagyszerű ember, hanem az emberi szem és -képességek számára felfoghatatlan Isten is. A színeváltozás fontos összetevői: a ragyogó fény, a felhő, Mózes és Illés megjelenése, az Atya szózata. A felhő az Ószövetségben is Isten jelenlétének szimbóluma, az Atya szózata a felhőből Jézus megkeresztelkedésére emlékeztet. Mózes és Illés megjelenése is Jézus Krisztus messiási igazolása: ők képviselik a „törvényt és a prófétákat”, tehát az egész ószövetségi tanítást és jövendölést. Krisztus arcának ragyogása és ruhájának fehérsége emlékeztet arra, hogy emberi teste ellenére ő az Emberfia, a második isteni személy, aki nem teremtett fénye által megvilágosít minden e világra jövő embert.” Minket hívőket is, ha lelki kapcsolatunk az Istennel nem felszínes, hanem az imádságos életen és elmélkedéseken keresztül elmélyült.
A keleti egyház a pünkösd után ezt az ünnepet tekinti a legszentebbnek.
A nap programja körmenettel folytatódott, ahol kicsik és nagyok, gyerekek és felnőttek együtt énekelhettek. Ezután a felújított kereszt megszentelésére került sor.
Majd a Kocsis fogadóban tartott agapén 120 fő ízlelte meg a finom falatokat.
Dr Szarka János, parókus atya a fehér asztalnál kifejtette: Nagyszerű Istennel együtt lenni. Jó együtt ünnepelni, ahogy a három tanítvány megfogalmazta a Tábor hegyén: „Uram jó nekünk itt lenni!” De nem táborozhatunk le. A fenséges ünnep után le kell menni a hegyről a „völgyben lévőkhöz”, mert völgylakóknak vagyunk teremtve. A hegyen átélt pillanatok jobbá kell, hogy formáljanak minket. Így Isten terveibe beleilleszkedve, Jézussal együtt, az Ő kezét fogva szolgálni legyünk képesek Isten- és emberszeretetben!

További képek ide kattintva elérhetőek.

A görögkatolikus parókia második napközis tábora az EFOP pályázatnak köszönhetően került megrendezésre. A napközis jellegű táborba, nemcsak görögkatolikus hanem bármely felekezethez tartozó gyermekek jelentkezhettek ismét. 16 gyermek vett részt a programokon, két fő segítő és két önkéntes segítő szervezte és vezette a tábort.
Első nap délelőttjén az ismerkedő játékoké volt a főszerep.
Majd csapatokra osztottuk a gyermekeket és „Jeruzsálem és Jerikó város lakóiként” versenyeztek.
A nap legkedveltebb játéka a „Szerezd meg a kendőt” volt, ahol bibliai kérdésekkel és gyors futással lehetett a csapatnak pontot szerezni.
A délutáni program a nagy hőségre való tekintettel WII játék és íjászat volt.
Második nap, tízórai és ima után az időjárás kedvezett a strandolásnak.
A Selyemréti Strandfürdőből hazaérkezve még csoportjátékokra is volt időnk.
Szerda délelőtt folytattuk a csoportjátékokat, amelyeknél pontokat kockáztattak és megnyerhették, a betűket is, amelyekből 11 betűs bibliai kifejezést találhattak ki a tábori játékok végén.
A finom ebéd és az ima után moziba mentünk a Művészetek Házába Miskolcra. Az Egy kutya négy útja című filmet tekinthettük meg a csoporttal.
Csütörtökön délelőtt bowlingoztunk három pályán. A kisebbek még segítős pályán dönthették a bábúkat.
Délután az ünnepre való tekintettel közösen tanultunk Mária énekeket. Mária halálát gyönyörűen fogalmazták meg: Mária elszenderülésének.
Mária földi életének vége; a keleti egyházban: Mária elszenderülése. Az Egyház hivatalos tanítása szerint Mária meghalt. Halálával lelke Isten boldog színelátására jutott, teste nem indult oszlásnak, hanem azonnal a megdicsőült test állapotára emelkedett. Mária tiszteletreméltó alakját szent hallgatás vette körül. A szerető tapintat parancsolta ezt, nehogy tiszteletlenül beszéljenek arról, akinek egész lénye alapvonása volt és maradt a csendes rejtőzés.

Pénteken a két csapat versenget ügyességben, leleményességben és tudásban.

Az ördög-angyal játékban a főszereplőt egy adott szituációban a két gyermeknek a jó és a rossz cselekedetről kellett meggyőznie.

Kézműves foglalkozáson emléklapot készítettünk a táborról egymásnak.
A tábor folyamán gyűjtött betűkből a csapatoknak sikerült kirakni a makkabeusok és filiszteusok szavakat.
A tábort utolsó délutánján összegeztük a tábor történéseit és közösen gofrit készítettünk.
Az együtt táborozó gyerekek megtapasztalhatták, hogy EGYÜTT TÖBBRE MEGYÜNK és nemcsak hasznosan és tartalmasan töltötték szabadidejüket, hanem a hitéleti oktatás mellett, növekedett empátiájuk, együttérzőképességük a más társadalmi csoportokkal szemben. Nagyon érdeklődő és fogékony csoportunk volt ebben a táborban is, akik már a jövő éviben is részt szeretnének venni.

További képek ide kattintva elérhetőek.

Az EFOP projektnek köszönhetően valósulhatott meg a Szirmabesenyői Görögkatolikus közösség családi tábora Balatonvilágoson, melynek időpontja 2019. 07. 15.-2019. 07.21. volt.
Izgalommal, várakozással és örömmel gyülekeztünk hét órakor a szirmabesenyői görögkatolikus templom előtt. Örülhettünk annak, hogy a jelentkező családok teljes létszámmal (55 fő) el tudtak jönni. Mivel a szervezők jóvoltából az ülésrend is ismert volt, így a csomagok bepakolása után már rögtön indulhattunk.
Az utazás során sor került a program részeként a lelki felkészítés kapcsán az árpádházi szentek és királyok tematikájának ismertetésére is. A nagycsaládos tábor során a lelki élet az ima, a hálaadás és az árpádházi királyok és szentek élete, tevékenysége és jobb megismerése volt. Egy-egy pihentető megálláskor a családok keresték egymás közelségét és tervezték a közös programokat.
A kitűzött időpontra érkeztünk meg a szálláshelyre Balatonvilágosra a Waberer’s Hotelbe. Gyorsan megtörtént a bejelentkezés és a szobák felosztása, így még bőven maradt időnk a környezet megismerésére és a hátralévő programok ismertetésére. Minden alkalommal étkezés előtt és után is hitünk szerint imádkoztunk.
Táborozásunk alatt kis közösségi foglalkozásokat is terveztünk, ezért megalakult három csoport is. A hotel Hattyú termében az első csoport mesét olvasott fel a gyermekeknek.
Gitáros kísérettel hálaénekekkel zártuk ezt a napot is, mint a táborozás minden estéjét.
Második napon a bőséges reggeli után autóbusszal Tihanyba utaztunk. Nagy élmény volt mindannyiunk számára, hogy komppal kelhettünk át Szántód és Tihany között.
Az utazás során Dr. Szarka János parókus atya ismertetőjét hallgathattuk meg I Andrásról és a Szent koronáról.
„Béke az érkezőknek, áldás a távozóknak! mondat köszöntött minket a látogatóközpontban, ahol ismertetőfilmet nézhettünk meg a bencés szerzetesi rendről.

„A Tihanyi-félszigeten 1055-ben alapított templom és szerzetesház nem csupán művészeti emlék, hanem messziről figyelmeztető jel is, hogy a földről tekintsünk fel az Égbe. A tihanyi bencés szerzetesközösség azt kívánja, hogy mindenki, aki betér ebbe az Isten-házába, találjon megnyugvást és békét! Vigye magával a szépség élményét, amely ezen a helyen is azt hirdeti, hogy a világ több és nagyobb annál, amit szemünkkel látunk.”
I.András sírjánál közösen énekünkkel kértük, hogy nyerjen örök nyugalmat, békét és emléket.
A kiállítások megtekintése után a csoport tagjai szabad program keretében ismerkedhettek Tihany további látnivalóival.
Vacsora utáni közösségi esti programunk folytatódott és a második csoport mesebemutatójával. Szmrek László és csapata be tudta vonni a legapróbb és legnagyobb gyermekeket is, hiszen a gyerekek a mese közben kommentelték és kétkedésüknek is hangot adhattak.
Az esti hangulatot ismét a gitárjáték és a közös ima és énekek adták.
Harmadik nap programja a siófoki közös kirándulás volt. A buszos utazás közben Szent Piroska életét ismertette a mikrofonba egyik felkészült résztvevő. „Szent László király és rheinfeldi Adelhaid leánya volt. Bár az ortodox egyház avatta szentté, Piroskát magyar szentként tiszteljük. Miután édesapja meghalt, sokáig Könyves Kálmán udvarában élt. 25 éves korában nehéz lépésre kényszerítette az ország érdeke, mert 1105-ben eljegyezték a bizánci trónörökössel, Ioannés Komménosszal. A házasság megkötéséhez Piroskának át kellett térnie az ortodox hitre, amelyben az Eiréné (Irén) nevet kapta. Szent László leánya jó császárnő és hűséges, segítő hitves lett, aki kitűnt elődei közül az államügyekben való jártasságával. A gazdagságára, mint az uralkodásnak az eszközére tekintett. Férjével együtt alapította a konstantinápolyi Pantokrator monostort. Sűrűn fogadott szentföldi zarándokokat, küldötteket magyar földről, soha nem fordított hátat a hazájának, többször közvetített a Magyar Királyság és a Bizánci Birodalom között. Halála után az ortodox egyházban szentté avatták. Mozaik képét a Hagia Sophia a mai napig őrzi. Sajnos részletes történeteket nem tudunk róla, de példaként állhat előttünk, mint olyan asszony, aki a hazájától távol is igyekezett minden feladatában jól helytállni, elfogadva és felismerve szerepét az életben.”
Dottós városnézés és utazás után a 360º-ban forgó víztoronyból csodálhattuk meg a város látképét.
Több család kalózhajós kiránduláson vett részt, amit a kisgyermekek nagyon élveztek. A gyerekek élmény közelbe kerülhettek a kalózhoz és annak nagy papagájához, akit kézbe is adott a gyermekeknek.
Az ízletes és bőséges vacsora elfogyasztása után a közös lelki programra kerülhetett sor, ahol egy színvonalas mesejátékot tekinthettünk meg Virágné Elvira tanítónő „rendezésében”.
Negyedik napon a kilátóba túrázott el a csoport, majd kézműves délelőttünk alatt kavics gyűjtésre indultak a családok, akik később a begyűjtött anyagból festéssel emlékkavicsokat készíthettek.
A vacsora utáni lelki programunk és közös imánk után éjszakai túrán vettünk rész a kivilágított Szent Koronához. Ehhez nyújtottak segítséget a világítós karkötők.
Az ötödik napon kézműves foglalkozással vártuk a gyermekeket a szálloda udvarán.
A délutáni időjárás már lehetővé tette, nemcsak a hotel medencéjében való fürdőzést, hanem a balatonit is.
Lehetőség volt sup, csónak és vizibicikli bérlésére is.
Szombaton kézművesség, játszóház, csocsózás, biliárd, ping-pongozás, futball és csapatversenyek volt a program.
Délután parókus atya vecsernyét tartott.
Vasárnap mise és reggeli után indultunk haza.
Táborozásunk mottója volt: „ Együtt többre megyünk!”

Beszámolót készítette: Mihalov Ferencné és Fedorné Karmanóczki Zita

További képek ide kattintva elérhetőek.

A görögkatolikus parókia második hittan tábora az EFOP pályázatnak köszönhetően került megrendezésre. Csütörtök reggel a templom előtt gyülekeztek a táborozó gyermekek. Utunk első állomása a sárospataki vár volt. A Rákóczi-vár, a magyar késő reneszánsz egyik legértékesebb alkotása. A műemlék vár a hatalmas Rákóczi-birtok része volt. A várkastély magva az ötszintes Vörös-torony. A délutánt a Végardó Fürdőben töltöttük, ahol a gyerekek strandolhattak. Estére érkeztünk meg, különjáratú busszal Regécre a Szarvas vendégházba, ahol elfoglaltuk szobáinkat. Második napon reggeli után a Regéci várba túrázott a csoport. Rövid pihenőket iktattunk a hosszú túrába. A vár teraszáról csodálatos látványt nyújtott a zempléni hegység panorámája. A várban II. Rákóczi Ferenc imáját mondtuk el közösen, aki a hazájáért esdekelt. Szállásunkra ebédre értünk vissza, ahol közös ima után fogyasztottuk el a finom ebédet. Délután a regéci görögkatolikus templomban Szikora Benedek atya előadását hallgattuk meg az ikonosztáz jelentőségéről és szerkezeti felépítéséről. Az interaktív hittanórán a gyerekek csoportban versenyezhettek. Este a gyerekek kaput készítettek, csapatokat alkottak és fociztak. Elmaradhatatlanok voltak az esti csoportos beszélgetések, ahol hitről, bibliáról és a gyerekeket érdeklő kérdésekről társalogtunk kötetlen módon. A gyereke számára fontosak voltak ezek a beszélgetések. Szombaton Szerencsre látogattunk el, ahol görögkatolikus családi napon vehettek részt a gyermekek. A következő programok közül választhattak: kézműves foglalkozások, falmászás, vakvezető kutyás érzékenyítés, ugrálóvár, csúszdák, rendőrkutyás bemutató, gyertyamártás, mézeskalács díszítés, gyöngyfűzés, íjászat és a legnagyobb sikere a habpartynak volt. A vacsora a gyerekek kedvence pizza volt. Ezután csapatokban méretkeztek meg a gyermekek, hogy ki az ügyesebb, okosabb és kreatívabb. Bibliai totó, kakukktojás kereső, puzzle kirakó, kötélhúzás, szabályos háromszög vakon, galacsin csíny stb. voltak a feladatok. Vasárnap reggel Szentmisére ment a csoport Regécen a görögkatolikus templomba. A nap programja volt még a regéci látogatóközpontban az állandó és időszakos kiállítás megtekintése. A kilátóba is felmentünk, ahol gyönyörű panoráma tárult elénk. 3 D-s filmet néztünk meg a vár különböző korokban lévő állapotáról és a tulajdonosainak változásairól. A rövid történelmi áttekintés a napjainkig mutatta be a vár történetét. A táborozásunk alatt sokat játszottak a gyerekek és olyan közösségi programokon vehettek részt, ahol a közös imák és hitéleti foglalkozásokon keresztül a közösségfejlesztési cél is megvalósult. A társadalmi együttélés javítása, szemléletformálás a közös énekek, imák és hittanórák alkalmával valósult meg.

Beszámolót készítette: Fedorné Karmanóczki Zita

További képek ide kattintva elérhetőek.

Az EFOP projekt adott lehetőséget 2019-ben is, harmadik alkalommal, hogy a gyermekeket csoportos formában érzékenyítsük, formáljuk gondolatvilágukat és szemléletmódjukat. Rövid bemutatkozás után, csoportot alakítottunk, aminek a formája a kör, ahol a minden résztvevő a kör egy pontja és ugyanolyan fontos. Az első közösségi program a Sorsdöntő játék volt. Bizottságokat alakítottunk (3-4 fős) és a gyermekek „szóvivőt” választottak. A csoportok szóvivői képviselték a csoportvéleményt és ezt próbálták ezt érveléssel „megvédeni”. A két-két csoport egyesülésével újabb közös véleményt-megmentendő embert választottak. A két egymásnak feszülő csoport a végén közös véleményt alkotott. Rövid szünet után az érzékszervekről és azok szerepeiről beszélgettünk. Párbeszédes gyakorlatokat játszottunk. Ebben szerepelt vak és siket ember is. elmagyaráztuk egy vak embernek, hogy hol van Szirmabesenyőben a családsegítő szolgálat. Érdekes volt, ahogyan a párbeszédben például elhangzott, hogy az épület milyen színű. Nehéz látóként azonban egy nem látó helyzetébe képzelni magunkat. Következő játék az „Ördög-angyal” volt, ahol szituációs gyakorlatban minden gyermek kipróbálhatta, hogy mit tenne és kire hallgatna-az ördögre vagy az angyalra. Nagyon sok szituációt próbálhattak ki a gyerekek, amivel az életük során találkoznak és a játék során megpróbáltuk azt a pillanatot megtalálni, amikor dönthetnek az angyal vagy az ördög javára. A szituációs játékok során az ördögöt két piros szarv, míg az angyal két szárny jelképezte. A záróbeszélgetésen a gyermekeknek nagyon tetszett a foglalkozás és máskor is szívesen vennének részt rajta.

További képek ide kattintva elérhetőek.

2019. június 2.-án, vasárnap a Liturgia keretében 9.00 órától tartottuk az idei „Esélyegyenlőségi napot” templomunkban. Vendégeink voltak a sajópetri „Görögkatolikus tanoda” tanulói, egy kísérő tanárnő és Thodory Ferenc, parókus atya, aki Szarka atyával végezte a koncelebrált Szentmisét.
Ferenc atya a prédikációjában egy szép történettel indította előadásának gondolatait: Az esélyegyenlőség kapcsán egy öreg barátja jutott eszébe, aki a hatvanas évek elején az úttörő, őrsi gyűlésen hallotta, hogy március 8.-a lévén, ma van a nőnap. A gyűlésről hazafelé menet vásárolt két hóvirágcsokrot. Az egyiket az útba eső pesti belvárosi templom Mária oltára elé tette. A másikat hazavitte az édesanyájának.
Azokban a zavaros időkben tisztán látta, hogyha a nőket ünnepeljük, akkor elsőként éppen róluk kell megemlékezni. – Ma „Urunk mennybemenetelét” követő vasárnap van. – folytatta Ferenc atya.
Jézusra és Máriára is emlékezünk, akik már célba értek. Eljutottak a mennyországban. Az Ő életútjuk teszi igazán értékessé a mi életutunkat is. Emberi méltóságunk alapja, hogy Isten gyermekei vagyunk, és Jézusnak testvérei. Mária pedig a mi égi Édesanyánk.
Ezen örömhírre alapozva beszélt a továbbiakban az emberek testvériségéről, és az esélyegyenlőség fontosságáról az atya.
A Szentliturgia után Kovácsné Kosárkó Mónika előadását hallgattuk meg a tanodai életről, amiről mi nagyon keveset tudunk.
„A Haza-várlak Tanoda a Sajópetri Görögkatolikus Parókia fenntartásában működik immár hatodik éve. Sajópetri lakosságának összetételéből adódóan hiánypótló feladatokat lát el. A tanodai szolgáltatás célja az iskolai lemorzsolódás csökkentése, a hátrányos helyzetű tanulók nevelési, szocializációs hiányosságainak pótlása, felzárkóztatásuk segítése, támogatása.
2017 májusa óta egy modern, felújított házunk van, amit a Miskolci Görögkatolikus Egyházmegye vásárolt és újított fel. Ezzel működésünk tárgyi feltételei javultak. 25 gyerek veszi igénybe a tanodai szolgáltatásokat. Öt nevelővel és négy segítővel dolgozunk jelenleg. Minden nevelőnek 4 mentoráltja van. A hétből öt napon vagyunk nyitva, délután 14-18 óra között.
Fontosnak tartjuk a rendszerességet, ezért úgy építjük fel napjainkat, hogy legalább egy napirendi pont mindig ugyanakkor és ugyanúgy történjen, valósuljon meg. Ez az uzsonna ideje, a mi kis rituálénk. A közös étkezést közös ima előzi meg egy égő, megszentelt gyertya előtt. Az uzsonna alatt mindig elmondunk egy rövid, tanulságos történetet.
Ez egy magától értetődő napi eseménynek tűnik, de be kell vallanom, mégsem az. Ha mögé nézünk, kiderül, komoly munka van minden egyes mozdulat mögött. Étkezés előtt kezet mosni, étkezés alatt egyhelyben ülni, nem állva, rohangálva enni, nem eldobni a maradékot, a szalvétában megtörölni kezünket, szánkat étkezés után… Sok-sok újrakezdés kell, mire ez összeáll.
A rendszerességhez tartozik az is, hogy követjük a liturgikus év körforgását, megemlékezve az ünnepekről.
Ez a két lényegi „szál” a vezérfonalunk, eköré építjük a mindennapi tevékenységeket. Van Disputa- fiúkörünk, Kakaó-körünk, filmklubunk. Egyéni fejlesztésre, kézműveskedésre és sportolásra is mindennap van lehetőség. Van közös nyári táborunk és kirándulásaink.
Ars poetikánk az, hogy úgy közelítsünk a gyerekekhez, hogy észrevegyék a saját emberi méltóságukat, s önmagukat tisztelve vegyék kezükbe az életük irányítását.”
Ezután a gyermekek műsorát tekinthettük meg templomunkban.
Kocsis Fogadóban ünnepi ebéden láttuk vendégül a nap ünnepeltjeit a képviselőtestület családtagjaitól körülvéve.
Ebéd után előadásában Szarka atya osztotta meg gondolatait velünk: Az „esélyegyenlőség” korunk egyik hívószava lett. Pár évtizeddel ezelőtt március 8-án az egyik rádióban csak nők olvasták fel a híreket. Ezzel fel akarták hívni a figyelmet, hogy az országos napilapok egyikének élen sem áll női főszerkesztő.
Vagy pl. napjainkban már több országban (Svédország., Franciaország. stb.) törvényhozási szinten fontolgatják, hogy ki kellene vezetni az „anya” és „apa” fogalmakat a szóhasználatból, mert azok nem mozdítják elő az esélyegyenlőséget… – Ugyanakkor ezek a jogvédők nem is gondolnak arra, hogy viselkedésükkel milyen zavart okoznak a társadalom többségének: az ártatlan gyermekeknek, vagy a könnyen félrevezethető felnőtteknek is.
Számunkra, keresztények számára nem a ranglétrán elfoglalt hely, és nem a szabadon választható nemi identitás az elsődleges kérdés, hanem hogy azok legyünk, aminek a Teremtő kigondolt és alkotott minket. Ahogy József Attila is fogalmaz: „…mi férfiak férfiak maradjunk / és nők a nők – szabadok, kedvesek – / s mind ember, mert ez egyre kevesebb…”

Az Esélyegyenlőségi napon a hátrányos helyzetű gyermekek esélynövelésére láthattunk és hallhattunk egy jó gyakorlatot. A tematikus nap befejezése után búcsúztunk az előadóktól és a fellépő tanodás gyermekektől.

További képek ide kattintva elérhetőek.

A Keresztény ember=közösségi ember előadássorozat második évének utolsó előadására dr. Szarka János parókus atya Béres Gábor atyát kérte fel.
Aki előadásában május 26-án elmondta, hogy a keresztény létünk egyik kulcsfontosságú eleme a közösséghez tartozás ténye. Az ember egy adott közösség tagjaként nem csak önnön személyiségét bontakoztathatja ki, de az adott közösséget is szolgálni tudja.
Ennek különböző színterei vannak: család, iskola, templom. Ha komolyan belegondolunk , ez a három fogalom szétválaszthatatlanul összekapcsolódik, hiszen a család elképzelhetetlen a templom szerető otthont adó légköre nélkül, de az iskola is kell, hogy a gyermekek számára olyan társadalmi kompetenciákat adjon át, melyeket az adott közösség fontosnak tart, ezáltal a jövő generációjának létét biztosítani tudja.
Ez az előadás is tanúságtevő hitvallás volt, arról, hogy a keresztény ember azonos a közösségi emberrel.
Ezzel a rendezvénnyel is tudatosítottuk, hogy a hitüket megélő emberek egymást feltétel nélkül, értékes emberként (testvérként) fogadjuk el, így leszünk keresztény emberből közösségi ember, ami az előadássorozat címe is.

További képek ide kattintva elérhetőek.