Get Adobe Flash player

Keresés

Legújabb fényképek

Gary Chapman amerikai pszichológus szerint társadalmunkat méltán nevezik, „eldobható társadalomnak” – élelmiszereinket tetszetős csomagolásban vásároljuk meg, amit aztán azonnal a szemétbe dobunk. Az autókat és a háztartási eszközöket úgy tervezik meg, hogy hamar elavuljanak; bútorainkat nem azért adjuk jótékonysági intézményeknek, mert már használhatatlanok, hanem mert kimentek a divatból; még a nem kívánt gyermekek is eldobhatók; üzleti és baráti kapcsolatainkat is csak addig tartjuk fent, amíg hasznosak számunkra – így nem meglepő az „eldobható házasság”.  (Fényképekhez kattintson ide)

Eszméjének gyors térhódítása sem. Ha már nem vagyunk boldogok egymással, vagy kapcsolatunk nehéz időszakokon megy keresztül, lépjünk ki belőle, nyissunk egy új fejezetet az életünkben!

 

 

Amikor nehéz élethelyzetekkel szembesülök, és hallgatom az emberek kétségbeesett panaszait, legszívesebben azt mondanám: „Szállj ki! Hagyd ott ezt a szerencsétlen embert, és kezdj új életet.” Ám ezt akkor tesszük, ha kiderül, hogy rossz részvényt vásároltunk. Gyorsan megszabadulunk tőle, mielőtt még tovább romlik az értéke. De a házastárs nem olyan, mint egy félresikerült befektetés, hanem élő személy, akinek érzelmei és vágyai vannak! Életünk bizonyos időszakában szorosan kötődtünk hozzá, és őszinte szeretetet éreztünk iránta. Olyan mélyek voltak az érzelmeink, hogy nyilvánosan is vállaltuk egymás iránti elkötelezettségünket, „míg a halál el nem választ”. Most már közös múlt köt össze minket, esetleg gyermekeket is nevelünk együtt.

Akármi is áll a döntés hátterében, a legtöbben azt remélik, hogy a válás után megfelelőbb életkörülményeket biztosíthatnak saját maguk és a gyermekeik számára. Abban reménykednek, hogy új szerelmet, tartalmasabb kapcsolatot, odaadóbb szexuális partnert vagy gondoskodóbb társat találnak. Ha ez nem sikerül, egyedül próbálnak olyan életet kialakítani, amely több önbecsülést, elégedettséget és nyugalmat hoz számukra – vagy legalábbis nem kell több erőszakot és fájdalmat elviselniük. Az emberek azt hiszik, hogy a válás megszabadítja őket minden megpróbáltatástól – mintha visszaforgatnák az idő kerekét, és tiszta lappal kezdhetnék újra az életüket. Ám a válás nem jelenti azt, hogy visszaállhatnak a startvonalra… Kevés felnőtt sejti, hogy mi vár rá, amikor úgy dönt, hogy felszámolja a házasságát. Az életük szinte mindig küzdelmesebb és bonyolultabb lesz, mint amire számítottak.

Mivel emlékező és kapcsolatokkal rendelkező teremtmények vagyunk, a házaspár egész életén át hordozza a felbomlott kapcsolat fájdalmát. Gyermekeik úgy érzik, hogy elvált szülők gyermekeiként különböznek a többiektől. Rájönnek arra, hogy szüleik válása érzelmileg nyomot hagyott rajtuk. Sokan attól félnek, hogy saját későbbi házasságuk is boldogtalan lesz, és az elvált szülők gyermekei között valóban magasabb arányban fordul elő válás, mint azoknál, akiknek a szülei együtt maradtak. Az elváltak közül csak kevesen állítják, hogy a második vagy a harmadik házasságban nagyobb boldogságot találtak. Míg az első házasság esetében a válási arány 40 százalék, addig a második házasságban 60, a harmadik házasságban pedig 75 százalék. Tehát minden egyes újabb házasságban csökken annak az esélye, hogy a kapcsolat boldogabb lesz. Hiába reménykednek abban, hogy a kerítés túloldalán zöldebb a fű.

A válás – a halállal ellentétben – nem vet véget a házastársak kapcsolatának. Az elvált házastársak gyakran ugyanabban a városban élnek, különösen akkor, ha közös gyermekeik vannak. Mindkét szülő továbbra is tartani akarja a kapcsolatot a gyermekekkel, ezért kénytelenek rendszeresen találkozni egymással, és így állandóan felszakadnak az elmérgesedett kapcsolat sebei. A felelősségteljes szülő nem mondhat le arról, hogy anyagilag is gondoskodjon a gyermekéről. A gyermekek pénzügyi igényeivel kapcsolatos vita és véleménykülönbség állandó feszültség forrása lehet. Nagyon sok olyan esemény adódik (iskolai előadások, sportesemények, ballagás, esküvő), ahol a két szülő megjelenése kínos helyzetet teremt, mivel mindketten a gyermek kedvéért vannak jelen, de egymást igyekeznek elkerülni. Gyakran előfordul, hogy az élet legörömtelibb pillanatait elrontja a két vetélkedő szülő, akik nem tudnak megegyezni az alkalom megrendezésében és lebonyolításában.
Az évek során rengeteg elvált férfi és nő fordult hozzám lelkigondozásért és tanácsért, ezért jól tudom, hogy a válás megoldhat ugyan néhány feszültséget, ám ugyanakkor egy sereg újabb problémát hoz létre. Tisztában vagyok azzal, hogy a válás nem küszöbölhető ki teljes mértékben, ám mindenkinek azt tanácsolom, hogy csak a legvégső esetben folyamodjon ehhez a megoldáshoz. Próbáljunk megtenni minden erőfeszítést, hogy elsimítsuk a nézeteltéréseket, és megoldjuk a problémákat. Manapság túl sokan és túl hamar döntenek a válás mellett – és ezért túl nagy árat fizetnek. Biztos vagyok abban, hogy sok elvált pár kibékülhetett volna, ha megfelelő segítséget talál problémái megoldásához

 

 

A pozitív változás elősegítéséhez és eléréséhez a szerző négy olyan alapvető tévhitet „leplez le”, melyek meggátolhatják a fejlődést, magának a problémának a felismerését és az azon való javításnak az igényét.

Ezek a következők:

1. A lelkiállapotunkat a környezetünk határozza meg.

2. Az emberek nem tudnak megváltozni.

3. Egy rossz házasság esetében csak két megoldás létezik: beletörődés az örökös boldogtalanságba vagy a válás.

4. Vannak olyan helyzetek, amelyek reménytelenek. 

Mindegyik tévhithez a saját terápiás munkájából hoz példát, ezáltal megvilágítva, hogy ezek a tévhitek valóban nem az igazságot mutatják. Ehhez mérten hat valóságelvet mutat be, melyek elősegíthetik a változást, amik eloszlathatják a - lehet, hogy már évek óta fennálló - tévhitek abszolút igazságába vetett hitünket.

 

Hat valóság elv az életünkben:

1. Felelősek vagyunk a hozzáállásunkért, azaz a szemléletmódunkért, ami nagyban befolyásolja fizikai és érzelmi

állapotunkat is. A bajok elkerülhetetlenek, de a boldogtalanság nem szükségszerű – írja a szerző és idézi Szókratészt, aki minden bizonnyal tisztában volt a gondolkodásmód fontosságával, amikor tanítványainak a következőt tanácsolta: „Mindenképpen házasodjatok meg; ha jó feleséget szereztek, boldogok lesztek – ha rosszat, akkor filozófusok.” Minden bizonnyal akadnak boldog filozófusok is mind a férfiak, mint a nők között!

2. Hozzáállásunk hatással van cselekedeteinkre. Ha pesszimista, kishitű és negatív a beállítottságunk, akkor ez negatív szavakban és viselkedésben jut kifejeződésre. Ekkor inkább a probléma részeseivé válunk, s nem a megoldáshoz járulunk hozzá. Persze az is hozzátartozik a valósághoz, hogy nem mindig tudunk változtatni a környezetünkön, ám a szerző hangsúlyozza: felelősek vagyunk azért, hogy mit teszünk az adott helyzetben.

3. Nem tudunk megváltoztatni másokat, de hatással lehetünk rájuk. A hirdető cégek évente milliókat keresnek ezen az igazságon. Miért ne lehetne alkalmazni a párkapcsolatokra is! Hiszen a házastársak minden cselekedete és szava hatással van egymásra – jó vagy rossz irányba befolyásolja a másikat. Szavainkkal és tetteinkkel komoly fájdalmat okozhatunk egymásnak, de élhetünk azzal a nagyszerű lehetőséggel is, hogy pozitív hatást gyakorolhatunk társunkra, s az ebben rejlő erő óriási kilátást jelent a bajba jutott házasságok számára, ahogyan bizonyítják a könyvben ismertetett esetek.

4. A cselekedeteinket nem az érzelmeink irányítják. Még akkor sem, ha a népszerű pszichológia térhódításával főleg a tömegmédián keresztül – a társadalom túlhangsúlyozza az érzelmek jelentőségét, amit a slágerszövegek és a hollywoodi produkciók is egyre csak erősítenek. Az a téveszme, hogy az érzelmek határozzák meg az ember igazi énjét, már olyan mértékben átitatta a gondolkodást, ami komoly károkat okoz a családi kapcsolatokban. A cselekedetek – mutat rá a szerző – valójában sokkal fontosabbak a kapcsolatokban az érzelmeknél, sőt cselekedeteink hatással vannak érzelmeinkre.

5. Hibáink beismerése nem jelenti azt, hogy kudarcot vallottunk. A lista az évek során egyre bővül; mindkét fél részletesen fel tudja sorolni, hogy a másik mivel tette boldogtalanná az együttélést. Ez a fal az énközpontú élet emlékműveként és a meghitt kapcsolat barikádjaként magasodik a házastársak között Ám amikor a házastársak beismerik hibáikat, nem a kudarcaikat ismerik el, hanem azt, hogy emberek, akikben megvan a lehetőség a kedves és önzetlen, illetőleg az önző és bántó magatartásra egyaránt. A hatodik alapelvnek a szerző külön fejezetet szentel.

6. A szeretet a jóért való küzdelem leghatékonyabb eszköze

Victor Hugót:„Az életben az a legnagyobb boldogság, ha biztosan tudjuk, hogy szeretnek minket.”;

„Az elismerés utáni vágy emberi természetünk legmélyéről fakad.” – bizonyítva, hogy a szeretet központi szerepet játszik az élet értelmének keresé-sében. Sajnos sokakat akadályoz a kezdeményezésben, hogy a szeretetet érzelemnek tartják, noha az elsősorban egyfajta cselekvő magatartás, aktív részvétel a másik ember életében. A szeretetet ugyanúgy tanuljuk, ahogyan az anyanyelvünket. Ezért az, amit szeretet alatt értünk, aminek a megélésére képesek vagyunk, ugyanúgy eltérhet egymástól, ahogyan a nyelvek. Arra a következtetésre jutott, hogy szeretetünket alapvetően ötféle módon fejezhetjük ki: elismerő szavakkal, minőségi idővel, ajándékozással, szívességekkel, testi érintéssel, illetve szexuális együttléttel. Ezek közül mindenkinek van egy elsődleges szeretetnyelve, amit jobban ért, mint a másik négyet. esendőségünkön keresztül juthatunk egymás közelébe.

 

Chapman az öt szeretetnyelvvel foglalkozik, melyek olyan egyéni „beállítódások”, amik a szeretetnek, szerelemnek a kifejezését befolyásolja. Amikor például a házastársunk nem örül annyira az általunk már régóta kigondolt, hosszas kutatómunka után beszerzett ajándéknak, helyette azonban, egy „szimpla” csóktól, érintéstől a fellegekben jár, valószínűleg „összekevertük” a szeretetnyelvét a miénkkel. Sok csalódás és félreértés hátterében az áll, hogy nem partnerünk igényei szerint fejeztük ki érzéseinket. A szerző ezek feloldása és elkerülése végett ezt tanácsolja: tanuljuk meg társunk szeretetnyelvét, hogy megváltoztassuk házasságunk érzelmi légkörét!

Ezek pedig a szóban forgó szeretetnyelvek típusai: 

1. Elismerő szavak – szavakkal kifejezett dicséret, elismerés; 2. Minőségi idő – az egymásra fordított osztatlan figyelem; 3. Ajándékozás – az ajándékok üzenete: „Gondolt rám!”; 4. Szívességek – megteszünk valamit a társunknak/társunkért, mert tudjuk, hogy azzal örömet szerzünk neki; 5. Testi érintés – csók, ölelés, simogatás, kézfogás, szexuális együttlét.

A keresztény házasság erőforrásai:

Minden időben beszélni kell és minden házastársnak ismerni kell a forrást és belőle meríteni, hiszen ezer veszély fenyegeti házasságukat. Mindenki tapasztalja, erő kell és főleg lelkierő a jó megtételéhez és erő a szenvedélyek legyőzéséhez.

Elsődleges erőforrás a sziklára, Jézusra való építkezés a szentségi házasság, amely biztos pont és ez a forrás soha nem apad ki. Kell az erő már az induláskor is egymás elfogadásához és tudatosan megmaradni a keresztény hit útján. Elfogadni a gyermekeket, az élethelyzeteket. Akarni kell együttműködni a kegyelemmel, akkor nem kell félni a jövőtől, ahogy Szent Pál mondja:
"Mindent megtehetek abban, aki nekem erőt ad."(Fil. 4, 13)

A Házastársak élete természetes és természetfeletti síkon folyik és itt erőforrás az együtt cselekvés, összefogás, nem hagyni magára a másikat.

Megtapasztalt erőforrása a közös ima, hiszen Jézus biztat bennünket "Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek, az én nevemben ott vagyok velük".

Sok örömet jelentő erőforrása a Házastársaknak a hit együtt megélése, ápolása és gyakorlása. A hit az Úrhoz kapcsol és erőt ad. A Házasság erőforrása: Krisztus testével való táplálkozás: "Ha nem eszitek, mondja Jézus, nem lesz élet bennetek."

Érettebbé teszi a Házastársakat a megbocsátani akarás és a bűnbánat szentségével való élet. Tanulni való az együtt ünneplés, de sok örömet ad, megújulást és szép emlékeket is. A Házasság erőforrása a széthúzás és önzőség kerülése. A Házasságot összekovácsolja a szenvedés, nélkülözés vállalása és az Isten akaratában való megnyugvás. Önállóságot és élményt hoz a szolgálat szellemének értékelése, megélése. A dolgokat csinálni kell. Gyógyító erőforrás a szeretet erényének értékelése, hiszen ezzel el lehet kerülni a kiégést.

Hosszabb távon biztosítja a Házastársak együtt maradását, ne hulljon szét a hűség erényének gyakorlása.

Hűség Istenhez, ígérethez és egymáshoz. Tapasztalat bizonyítja, milyen sokat kap az, aki emeli a gyengét, beteget, szenvedőt, lásd a bibliai erős asszonyokat.

A házasság erőforrása: kiértékelni a kudarcot és bukást, szégyent és a múltat. A házasság erőforrása a befogadás gyakorlása és a megosztás megélése, hiszen mennél többet adsz, annál gazdagabb maradsz.

Az élet bizonyítja, milyen fontos a megelégedettség gyakorlása. Nagyon fontosnak tartom, hogy merjük kérni a Gondviselést, a Szentségi Jézust, a termékenyítő lelket, a Szűz Anyát, az őrzőangyalt, védőszenteket és mondani a kedvenc imáinkat, akkor biztos valóság lesz otthonainkban.

"Hol Isten, ott szükség nincsen".

 

 

Felhasznált irodalom: Gary Champann: Maradjunk együtt

Sz. Kiss Mária: Őszintén a válásról

Orosz Lórincs: A család erőforrásai

Katolikus Biblia

Katolikus egyház Katekizmusa

 

 

Facebook

Elérhetőség

Levélcím:
3711 Szirmabesenyő, Iskola utca 26.

Parókus:  dr Szarka János 

Telefonszám:  (46) 421-691

Tanácsadási alkalmak

Tanácsadási alkalmak:

 A tanácsadások igénybe vehetők a fenti projekt felnőtt fiataloknak- és a családcsoportnak tartott foglalkozásai kapcsán (2012 szeptemberétől – 2013 májusáig minden hónap 3. és 4. péntekjein 16,30-20,30 óráig).

 Szívességcsere központ

Szirmabesenyői Görög Katolikus Egyházközség a Szirmabesenyői Páli Szent Vince Szeretetszolgálattal együttműködve szívességcsere központot működtet a Szeretetszolgálat Szirmabesenyő Kossuth u. 3. sz. alatt lévő épületében. A szolgáltatás igénybe vehető a projekt időtartama alatt; hetente keddi napokon 14 – 16 óra között.

Bővebben...

Az oldalon lévők

Oldalainkat 82 vendég és 0 tag böngészi


"Hittel a szirmabesenyői családokért" nyertes projekt.
Kedvezményezett neve: Szirmabesenyői Görög Katolikus Egyházközség
Pályázat címe: Hittel a szirmabesenyői családokért
Azonosítószám: TÁMOP-5.5.1.B-11/2-2011-0192