Get Adobe Flash player

Az előadássorozat az EFOP pályázatnak köszönhetően valósulhatott meg.  Az előadásokat Ősz Tibor tartotta. Az első előadásában az előadó kifejtette, hogy a szem látványa borzasztóan be tud csapni. Tudjuk, hogy „ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. Egyedül Isten látja az ember szívét és veséjét. Előítélete mindenkinek van. Pusztán az előítélet nem rossz, mert az az emberi elme önvédelmi rendszere: amit már megtapasztaltunk, azt az emberi agy elraktározza és próbálja ráhúzni hasonló szituációkra. Az előítélet a tanuláshoz tartozik. Ami rossz és bűn az a negatív előítélet! Hogyan tudunk küzdeni ellene? Pozitív előítélettel (persze ez senkinek sem hullik az ölébe), ez az amit be kell gyakorolni. Hogyan lehet mindezt megtenni? Az imában tanuljuk meg a testvériességet. „Ki mint imádkozik a másik emberrel, úgy is viselkedik vele” (K. Demmer) Az imában, a Liturgiában gyakorolom be a pozitív előítéletet. Ugyanis ott egyenlő az Isten előtt mindenki, közösségben vagyunk, nincs senkinek kiemelt helye és rájövünk, hogy együtt veszítünk, ha ellenségeskedés és rivalizálás van közöttünk, esetleg a másik lenézése (fogyatékossága miatt), vagy együtt nyerünk, mert rájövök, hogy mindenki az én testvérem Krisztusban.

Második előadásában az előadó kifejtette: Vannak pillanatok, amelyek soha az életben nem ismétlődnek meg, s ha azokat elmulasztjuk, akkor egy életre, sokszor egy örök életre mulasztjuk el. Kérdés számunkra, hogy mi hogyan szemléljük életünk döntő eseményeit? Meghalljuk-e a döntő mondatot, hívást, kérést? Kihasználjuk-e az időt? Tudjuk-e, hogy az idő amit Istentől kapunk a legnagyobb kincs! Mindezek végiggondolására nagyszerű alkalom, a mai előadás.

„Mit álltok itt egész nap tétlenül?” (Mt 20, 1-17 szőlőmunkások példabeszéde)  

Minket valaki, fölfogadott, elfogadott, elhívott; valaki nekünk azt mondta: Isten munkatársai vagytok (Szt. Pál). Nem szolgák – fiak, munkatársak. Hogyan lehetünk Isten munkatársai, hogyan tudjuk segíteni, hogyan tudjuk szolgálni azt a közösséget, amit Krisztus ránk bízott? Úgy, hogy figyelünk rá és megtanuljuk tőle ő hogyan tette ezt. Jézusnak volt ideje mások számára. A halál utolsó másodpercéig, amikor már állni sem tud, mert fel van feszítve – szolgál. Jézusnak volt füle mások számára. . Ez a világ most fülelő, odahallgató szolgálatot vár, hogy legyen valahol valaki, aki meghallgat engem, minket. Legyen egyik feladatunk, hogy hallgató füllé, szívvé váljunk. Jézusnak volt szeme, meglátta a rászorulót, a beteget. És volt türelme. Mi a türelem? A gyakorolt szeretet, az aprópénzre váltása.

Harmadik előadásában az előadó Ősz Tibor kifejtette: Az evangéliumi részek a Krisztus-követés nagy mozaikjából két fontos teendőre hívják fel, és irányítják figyelmünket. A talentumokról szóló példabeszéd során Jézus arról az alapvető igazságról beszél, hogy Ő elmegy, és a tanítványoknak el kell számolniuk majd azzal, amit rájuk bízott. De mit is hagyott Jézus tanítványaira, amiről majd számot kell adniuk? Ez azért fontos kérdés, mert ha én tanítványnak vallom magamat, akkor nekem jól kell tudnom, hogy mit hagyott rám örökül, és mivel kell majd elszámolnom. Félő, hogy a talentumokról szóló példabeszédet sokszor félreértjük. Mert általában itt észbeli tehetségre gondolunk. Pedig nem erről van szó! Ha valaki csupán ezt látja benne, az nem érti ezt a példázatot. Jézus Krisztus nem valami észbeli tehetséget bízott ránk, amivel majd egyszer el kell számolnunk, hanem elsősorban önmagát. Lényét bízta ránk! Szavait, tetteit és életét. Mintha azt mondaná tanítványainak: nem most és nem úgy jön el az Isten országa, ahogyan azt ti elképzelitek; hanem elmegyek, majd visszajövök és számon kérem tőletek, hogy hogyan gazdálkodtatok a tőlem hallott tanítással. Hogyan élitek az emberek elé azt az életformát, amit én elétek éltem? Ez a ránk bízott feladat, ez a talentum!

4.Előadás: Az előadó kifejtette: Akármit tegyen is az ember közvetlenül, vagy közvetve mindig a boldogságot keresi. Amikor a boldogságot keresem, törekedhetek makacs önzőségem kielégítésére, akarhatom saját boldogságomat mások boldogságának tönkretétele árán is, de törekedhetek egy másik, nehezebb boldogságra is. Ez pedig nem más, mint saját boldogságomat akkor találom meg, ha másokat is boldoggá tehetek.

Erre példa a másokért élő Krisztus szolgálata az utolsó földi óráiban. Jézus bemutatja, hogy Ő nem elméleteket hoz erre a világra. Ő nem vallásalapító, Ő életformát hozott. Mégpedig szolgáló életformát. Ezért küldte Őt közénk az Atya. Tehát, aki Őt követi, aki utána megy, a lehajlás, az alázat szolgálatát vállalja, nem pedig az uralkodás, a fölé-kerekedés mozdulatát.

5. Előadás: Az előadó kifejtette: Jézus, amikor megjelenik tanítványainak először, János evangélistánál a következőképp hallhatjuk a tudósítást: vasárnap este zárt ajtók mögött együtt volt a 11 tanítvány és féltek a zsidóktól. Akkor eljött közéjük Jézus és így szólt: békesség nektek! És megmutatta tanítványainak kezeit és oldalát. És a tanítványokat öröm fogta el.

Furcsa és félelemmel teli volt az apostolok együttléte, amely abban a szobában lehetett, ahol az utolsó vacsora történt. Féltek Pilátus katonáitól és a templomőrség tagjaitól is. Féltek, mert ők is cinkosainak számítottak a Názáretinek.

Szinte hihetetlen, hogy ebből a kis jeruzsálemi házból, e néhány félő ember együtteséből indul el a kereszténység és a keresztény egyház ez ideáig kétezer éves működése. Ahol csak néhány iparos, halász és vámszedő van jelen?! Ebből indul el a világtörténelmet formáló erő? Ennek az összejövetelnek a gyümölcse volna a megszámlálhatatlan serege a mártíroknak és a hősöknek? Hogyan lehetséges ez?

Egyszerűen úgy, hogy hirtelen eggyel többen lesznek! Jelen van köztük egyszer csak a Feltámadott. Minden, ami ezek után történik, az csak azért lehetséges, mert Ő feltámadt. Ő vezette és vezeti ma is azokat, akik az Ő nevében együtt voltak és vannak.

6. Előadás. Az előadó kifejtette: A kereszténység nagy ünnepei nem olyanok, mint amikor egy-egy állami ünnepen megemlékezünk egy régmúlt eseményről és méltatunk személyeket, tetteket. A keresztény ünnepek egy csöpp örökkévalóság e földi életben, mert újra és újra az idő múlásával mit sem törődve elénk varázsolja a változatlan isteni életet és boldogságot. Mi nem csak emlékezünk, hanem kérdezzük, hogyan részesülhet a ma embere ebből a sugárzó energiából, Isten Szentlelkéből? A Szentlélek nem áll a mi hatalmunkban, de hogy a szél belekaphasson életünk vitorláiba, ahhoz nekünk kell kifeszíteni a vitorlát. Tanuljuk meg a vitorla kifeszítés szabályait a tanítványoktól: Az első mozzanat: visszatértek Jeruzsálembe. Oda, ahol már annyi sok jó történt velük, ahol már kaptak erőket és gyógyulást. Gyermeki egyszerűséggel visszatértek oda, ahol Jézus közelségét tapasztalták és élvezték; ahol többszörösen erőre kaptak. Második mozzanat: A tanítványok nem csak egy helyre tértek vissza, hanem közösségbe tértek haza. Harmadik mozzanat: Nemcsak visszatértek, nemcsak közösségbe tértek vissza, hanem egy szívvel és lélekkel imádkoztak. Én azért imádkozom, mert Jézus is imádkozott, és Ő aztán nem tett felesleges dolgokat. Ha Ő imádkozott, akkor nekem is érdemes imádkoznom. Ha imádkozom, akkor jobb lesz körülöttem a levegő, felfrissül és én is felfrissülök. Környezetem is megérzi mindezt, mert felszabadít, és örvendezővé tesz. És ez nagyon komoly dolog.

Beszámolót készítette:Fedorné Karmanóczki Zita

További képek ide kattintva elérhetőek.

Facebook

Keresés

Elérhetőség

3711 Szirmabesenyő,
Iskola utca 26.

Parókus:  Polyák Imre
Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Telefonszám:  (46) 421-691

Sticky Banners

Az oldalon lévők

Oldalainkat 2 vendég és 0 tag böngészi






"Noé bárkájának építése Szirmabesenyőn" nyertes projekt.

Kedvezményezett neve: Szirmabesenyői Görög Katolikus Egyházközség
Pályázat címe: "Noé bárkájának építése Szirmabesenyőn"
Azonosítószám: EFOP-1.3.7.-2017-00029
2018.02.01-2021.01.31.



"Hittel a szirmabesenyői családokért" nyertes projekt.
Kedvezményezett neve: Szirmabesenyői Görög Katolikus Egyházközség
Pályázat címe: Hittel a szirmabesenyői családokért
Azonosítószám: TÁMOP-5.5.1.B-11/2-2011-0192