Előadásomban az Árpád-kori görög rítusú egri püspökség létezését szeretném kimutatni. Vizsgálódásaimat csupán a mai Miskolci Egyházmegyénk területére, vagyis Heves- és BAZ. megye területére korlátozom.

Előrebocsájtom, hogy az Árpád kor írott forrásai korrekcióra szorulnak.

           Szentpétery Imre kiváló oklevél szakértőnk sok oklevél hamisítást bizonyított. Szent István király okleveleiről így vélekedett: „A Szent István király nevével ránk maradt tíz oklevélszöveg közül tehát hat bizonyult kétségtelen hamisítványnak. (NB.: 6 monostor alapítvány: a nyitrai oklevél, a ravennai monostor alapítványa, valamint a pécsváradi /1015/, a bakonybéli /1037/ és a két zalavári /1019, 1024/ oklevél.) Ez utóbbi négy a pannonhalmi oklevél felhasználásával készült hamisítvány.” Megdöbbentőnek látszó arány, különösen, ha hozzátesszük azt, hogy a többi négy oklevél ügye sem… vitán felüli… még a mai nap sem.”

„… a többi négy közül egynek szövege változatlanul, (NB.: a veszprémvölgyi görög apácáké) kettő többé-kevésbé megváltoztatva maradt fenn későbbi átírásban, (a veszprémi-, és a pécsi püspökségé) egynek interpolált szövegét (a pannonhalmi apátságét) pedig XIII. század-eleji (1209–1212) utánzó másolat tartotta fenn számunkra.” Ezek mellett „… azt a feltűnő tényt kell kiemelnünk, hogy 1009-en túl, Szent István király uralkodásának későbbi idejéből egyáltalán nem maradt olyan oklevél, amely csak félig-meddig is megbízható… a később kiadott oklevelek, ha voltak ilyenek, nyomtalanul eltűntek.”[1]

(Kapitánffy professzor a krónikákról és gesztákról is hasonlóképen vélekedett: „… a ránk maradt szövegek többszöri átdolgozáson estek át, s mai alakjukat csak a XIV. században kapták meg.”[2]

Bozsóky P. Gerő, neves ferences történészünk írta: „Tudjuk ugyanis, hogy a latinok, nem szívesen beszéltek a bizánci szertartású keresztényekről, főképpen abban az időben, amikor a krónikákat lejegyezték, s amikor a királyi udvar beállítottsága már teljesen latin volt.”[3])

Nyolc Szent Istvánnak tulajdonított egyházmegye alapításáról semmilyen hiteles dokumentum nem maradt fenn. Köztük az Egri Egyházmegye alapításáról sem. – Az igazság kiderítéséhez az írott források mellett tehát szükség van a régészeti feltárások legújabb eredményeinek figyelembe vételére.

Azért, hogy állításaim érthetőek és elfogadhatóak legyenek, ne menjünk lépcső nélkül az emeletre, hanem

 

I, Mindenek előtt vizsgáljuk meg a szentistváni egyházszervezet előzményeit és a rítusát a Kárpát-medencében:

a, Nézzük először az írott forrásoknak az egész országra érvényes állításait:

            Anonymus szerint a magyarok bejövetele előtt Zalán bolgár fejedelem (már keresztény) népe birtokolta vidékünket. Bozsóky hasonlóan vélekedik: a „honfoglalást megelőző években a bolgár birodalom a Duna–Tisza közére és a Marostól délre fekvő nagy területre kiterjedt. A keresztény hit terjedését a Sirmiumban székelő bizánci püspök papjai végezték. Munkájuk igazi sikeréről, sajnos, pontos és részletes értesüléseink nincsenek.”[4]

                Piligrim, passaui püspök, aki (ugyan hamisításairól híres) szerette volna megszerezni a Pannónia fölötti érseki joghatóságot. Metód érseksége idejében 7 püspökséget említ a pannon-morva területen. Szabó J. Győző írja: „…a Cserhát-Mátra-Bükk vidéke sok mai külföldi kutató szemében a Nagy-Morva birodalom szerves részét képezi… a birodalmi térképek Feldebrőt következetesen feltűntetik, mint IX. századi egyházszervezeti központot.”[5]

A X. századi források alapján dolgozó görög krónikaírók, Joannaes Skylitzes, Georgios Kendrénos krónikája és (a XII. századi) Joannes Zonaras világkrónikájának tartalma: „A türkök (=magyarok) mindaddig dúlták a rómaiak (bizánciak) területeit, amíg vezérük, Bulcsú, Konstantinápolyba nem jött, s ott fel nem vette a keresztséget. Maga Konstantinos császár lett a keresztapja, aki patríciusi rangra emelve és gazdagon megajándékozva bocsátotta őt vissza hazájában. Nem sokkal utóbb a császári városba jött Gyula is, szintén a türkök fejedelme, ő is megkeresztelkedett, s ugyanazon jótéteményekben és megtiszteltetésekben részesült. Ő magával vitt egy jámborságáról híres szerzetest, Hierotheoszt, akit Theophilaktosz pátriárka Turkia (Magyarország) püspökévé szentelt, s aki odaérkezve, sokakat kivezetett a barbárság tévelygéséből.”[6]Hierotheosz, valószínűleg Gyulafehérvárott székelt.

A kezdeti görög térítés tehát Árpád-házi hercegekhez és főméltóságokhoz köthető és így összegezhető: 945–948 táján Bulcsú és Tormás herceg (=Termacsu, Árpád unokája), majd 953-ban Zombor-Gyula, törzsfő és feltehetőleg ugyancsak egy Árpád-házi herceg[7] keresztelkedett meg Konstantinápolyban, magával hozva Hierotheosz püspököt. Györffy szerint az erdélyi gyula marosi partvonalán; Ajtony birtokán; Fajsz, illetve Taksony fejedelem partvonalán, Tormás herceg szállásterületén,[8] a Tisza jobb partját birtokló Ond-utódok partvonalán, és Bulcsú harka dunántúli birtokain folyt görög térítés.[9]

            Tóth Zoltán[10] kimutatta, hogy Szent István három legendáján kívül (Kis-, Nagy- és az előző kettő felhasználásával készült Hartwik féle legenda) volt egy korábbi keltezésű „Boldog István élete” (Vita beati Stephani) című életirat is, melyet Petrus Ranzanus, a Mátyás király udvarában élt olasz humanista történetíró még olvasott. Ranzanus művében a keresztény hitet meggyőződéssel felkaroló Gézáról ír. Kilencedik fejezetét azzal a kijelentéssel kezdi, hogy „Géza, Taksony fia, különös kegyeltje volt az Úrnak, lévén minden magyarok (Nb.: királyok) közt az első, aki hitt Krisztusban, és engedelmeskedett az ő evangéliumának…” „Nem csak öntudatos kereszténye volt a magyarságnak, hanem az első templomok építője és az egyházszervezet alapvetője is. Géza – írja Ransanus – jámborul halt meg, és fia folytatta az ő munkáját.”[11] – Hogy pontosan mit jelentett „az egyházszervezet alapvetése” nem tudjuk. Valószínű, hogy már érseki tartomány felállítását, hiszen Hierotheosz püspöksége már 30 évvel korábban létezett.

Gutheil Jenő, kanonok kiváló veszprémi helytörténésze szerint „Ha a Konstantinápolyban megkeresztelkedett Bulcsú csak színleg is lett keresztény, azért csak tartsuk számon, mert az Ő egyik leszármazottja, a Lád nemzetségbeli Bulcsú lett Veszprém 3. püspöke!” Ugyancsak Guthel írja, hogy Géza uralkodásának vége felé a Veszprémben székelő Domonkos a „magyarok püspökeként” szerepel a forrásokban. A magyarok püspöke ekkor már nyilván nem megyéspüspökséget, hanem a Veszprémi érsekséget jelöli, ahogy a veszprémvölgyi görög apácakolostor alapítólevele is érseki kolostorról beszél![12]

Az orosz krónikák a fentiekkel összhangban azt írják: „Valának pedig a magyarok előbb igazhitűek, akik a keresztséget a görögöktől vették fel, de ezek nem értek reá saját nyelvökre áttenni az Írást, a rómaiak ellenben közel lévén, megnyerték őket saját tévtanuk követőiül...[13]

A keleti kereszténységgel szemben ellenséges szász Querfurti Brúnó – aki 1003-ban a Dunán lehajózva a „fekete magyarok” között térített[14]– lekicsinylően, de beismerte: „Magyarországon Sarolta vezetése alatt kezdődött a kereszténység, de pogánysággal vegyült megfertőzött vallás, s ez a bágyadt, zűrzavaros kereszténység rosszabb kezdett lenni a barbárságnál… Sarolta az egész országot kezében tartotta, és ami a férjéé volt, ő maga kormányozta”.[15]

Említsük meg azt is, hogy a közfelfogás 10 Szent István által felállított püspökségről tud, holott a Gellért legenda 12-ről beszél!

 

2, A X. századi írott forrásokat alátámasztják a régészeti feltárások legújabb eredményei.

Megtaláltak egy „Theophülaktosz Turki püspöke” feliratú pecsétet, és „Antóniosz Turkia metropolitája” („proédrosz” = metropolita) pecsétjét,[16] és „Démétriosz püspök” pecsétjét.[17] Továbbá görögös pásztorbotok is előkerültek Szer-monostor = Sövényházán,[18]és Esztergomban[19] ebből a korból.

A X. században az uralkodói központokban épített centrális templomok maradványai is árulkodnak (székesfehérvári, esztergomi, veszprémi, egri, stb.). Kozák Károly ezeket a korai körtemplomokat, ún. rotundákat néhány évtizedig püspöki székesegyházaknak gondolta!

A honfoglalástól Szent István uralkodásáig korai püspöki székhelyként feltételezhető hazánkban: Szávaszentdemeter, Nyitra, Debrő, Szer-monostor, Gyulafehérvár, Veszprém, Esztergom, Eger.

 

Köthetjük-e a X.–XIII. században épült templomainkat a görög-, vagy latin rítushoz?

A templomok építészeti formájából következtetni lehet. Noha a bizánci építészet is jól ismerte a hosszházas, háromhajós bazilikát, Györffy szerint: „Ilyenné épült a szerémvári görög Szent Ernye-székesegyház 1018 után,”[20] vagy a kalocsai székesegyház, melynek falazata bizánci szokás szerint váltakozva kő és tégla sorokból épült[21] –jellemző alaprajzi típusa mégis a szentélyével kelet felé néző, centrális templom lett: főleg kerek és karéjos templomok. Legalább 169 ilyet ismerünk a Kárpát-medencében.[22]

Gervers-Molnár Vera már bizánci hatást feltételez a rotundák mögött: „A rotunda típusú korai templomocskák Közép-Európában terjedtek el, a Cirill és Metód által misszionált területen: cseh, morva, magyar, dalmát és lengyel földön.”[23]

Györffy György a rotundákat még latin rítusúaknak tartotta, csak a karéjosokat (3-, 4-, 6-, 12 karéjos) ismerte el görög rítusúnak.[24]

            Kozák Károly (akinek 36 oldalas tanulmányát Györffy lektorálta) egyértelműen fogalmaz: „A középkori Magyarország centrális templomai… alapos fölülvizsgálatot igényelnek.”[25] – „A gyulafehérvári székesegyház régi sekrestyéjének padló alatti rétegében egy körkápolna tekintélyes maradványai kerültek elő. Habarcsa téglaporral kevert. E Bizáncban szokásos habarcs használata is felvetette a bizánci-bolgár kapcsolatok lehetőségét, a Gyula 948 körüli megkeresztelkedése és Hierotheosz görög püspök Magyarországra jövetele mellett[26]… Egyértelműen kimondhatjuk, hogy a gyulafehérvári körtemplom első magyar keresztelőegyházunk, s azt valószínűleg Gyula építette, amikor Hierotheosz püspököt magával hozta. Érezzük a súlyát e kijelentésnek, de az igazság azt kívánja, hogy kimondjuk ezt. Ez a hazánk területén megindult bizánci térítés – talán Cirill és Metód tanítványai nyomán – első építészeti emléke… Ez azt is jelenti, hogy mintául szolgált a hasonló magyarországi templomok építéséhez.”[27]

Az elmondottak alapján a magyarországi Árpád-kori centrális templomokat általánosságban görög rítusú templomoknak tarthatjuk, melyekben Aranyszájú Szent János Liturgiáját végezték,[28] és prototípusukat nem Aachenből (itt is Bizánc volt a minta), hanem közvetlenül a konstantinápolyi császári palotából eredeztetjük,[29] ahonnan Hierotheosz hazánkba érkezett. Tovább szűkítve a kört, magára a rotundára, annak prototípusát – szerintem már korábban –, a thesszalonikéi testvérpár, Cirill és Metód hozhatta magával és nem Konstantinápolyból, hanem szülővárosukból, Thesszalonikéből. Az itteni Hagiosz Geórgiosz körtemplom lett a Kárpát-medencei rotundák közvetlen mintája![30]

 

II. Most az Egri Egyházmegye területére leszűkítve vizsgáljuk meg, mit tudunk az Árpád korban:

1, az Egri Egyházmegye jogbiztosító okleveleiről, -püspökeiről és -székhelyéről:

a, hiteles írott források alapján

            Áttanulmányoztam Sugár Istvánnak „Az egri püspökök története” című munkáját. Az Egri Egyházmegyében is tetten érhető a szándékos hamisítás ténye az írott forrásokban, a jogbiztosító oklevelek készítése kapcsán. Az Egri Egyházmegye birtokairól két királyok által megújíttatott oklevél készült a tatárjárás után. Az 1261-es és 1271-es ún. jogbiztosító oklevél.

Sugár megállapításai igen elgondolkodtatóak:

II. Kilit püspök (1224-1245) „Sibin fia Sámuelnek, a szabadosának egyházi nemességet adományozott, és szolgálatába állította, de a főpap halála után Sámuel elégette azokat az egri egyházmegyére vonatkozó fontos kiváltságleveleket, melyeket II. Kilit püspök IV. Béla királlyal a tatárjárás pusztítása után megújíttatott. A hálátlan férfiú gonosztette elkövetése után „Rutheniá”-ba szökött.” (73.o.) – Lampert püspök (1246-1275) újra restauráltatta a királlyal az elégetett okleveleket. (79.o.) (Lampert püspök megbélyegezte Sámuelt, hűtlennek nevezte őt, majd 25 nemest rábeszélt, hogy tanúként sorolják fel a  egyházmegye kiváltságait, és tulajdonait. Ezek persze nem hazudtak, sőt meg is esküdhettek nyugodtan, hogy mindaz, amit az egyházmegye javairól mondtak igaz. Csak azt hallgatták el, (mert erről nem is kérdezték őket) hogy a régi egyházmegye görög rítusú volt, az új viszont latin.) – Azt feltételezem, hogy Kilit és Lampert püspökök idejében történhetett a korábban görög rítusú tulajdonoknak a latin rítusra való átírása és királyok általi megerősíttetése.  Sibin fia Sámuel,[31] szerintem görög rítusú aulista-klerikus volt, és, mivel a 1215-ös, latinizáló IV. lateráni zsinat keleti szertartású egyházmegye megmaradását, vagy újraszervezését a vegyes rítusú területeken egyházjogilag lehetetlenné tette. Így lett státusz nélküli, és aligha volt jobb lehetősége, mint a latin Kilithez elszegődni! Hiszen a zsinat azt is előírta, ha a görög klerikus megtagadná az engedelmességet a latin püspöknek, „karhatalom igénybevételével kell megfékezni!”[32] Persze Sámuel nem értett egyet a görög javak eltulajdonításával. Ezért Kilit halála után elégette a korábban az ő segítségével meghamisított okleveleket. Majd védelmet keresve a görög rítusú Ruthéniába szökött.

Sugár István szerint „Az egri sematizmusban” az egrinek feltüntetett püspökök közül sokaknak hiányzik az egri voltukat igazoló hiteles okiratuk a 11-12. században (a 11. sz.-ban egynek sincs!). Az első hiteles oklevéllel bizonyított és egrinek nevezett püspök Wolfer volt (1111-1113).[33] Ez azonban nem bizonyos, hogy ekkor már latin rítusú püspökséget jelent Egerben. Sugár szerint a következő hiteles oklevéllel igazolható egri püspök – a szintén görög nevű – Martyrius[34] (1142-1150). (A patai főesperes neve még 1269-ben is Martyrius. /43.o./) – Györffy Prokopot tartja (1102-1104) az első hitelesen igazolt egri püspöknek.[35] Sugár is csodálkozik Prokop szokatlan görög keresztneve miatt. Továbbá Koppány (1094)[36] és I. Katapán (1046-63 körül), II. Katapán (1198-1217) is görög gyanús. – Ugyanis Moravcsik írja: „Kétségtelenül bizánci hatást tükrözhet azon egyes Árpád-kori nevek használata, mint, amilyen pl. Achilles, Alexius, Demeter, Ilye-Illés, Katapan, Manuel, Mihály, Nikifor, Vászoly-Vazul…”[37]

Eger görögpártisága még 1204-ben is szembetűnő. Egerben keresik az ott elhunyt Imre király sírját, aki miután megkoronáztatta kis fiát, III. Lászlót 1204. 08. 26-án Pál kalocsai érsekkel (Révai Nagy Lex.) Egerbe utazott II. Katapán püspökhöz és itt érte a halál. Katapán úgy III. Bélának, mint fiának, Imre királynak is „kiváltságos bizalmi embere” volt. Még 1198-ban is ő a királyi kancellár. Innen került az egri püspöki székbe.[38] Az is görög  kötődésre utal, hogy Imre király nővére Angelosz Izsák gör. császár felesége, 1204-ben a keresztesek által elfoglalt Konstantinápolyból Imre királyhoz, a testvérhez menekül! III. László (1204-1205) gyerek király koronázási ékszerei is görög stílusúak.[39]

 

1.b, Mit tudunk a régészeti feltárások alapján az Egri Egyházmegye székhelyének első

         templomairól, székesegyházáról és püspöki palotájáról?

Kárpáti János kiváló egri régész és helytörténész két 2016-ban megjelent nagyszerű kötetétből induljunk ki. Ezek címe: „Az egri püspökvár” (17-24. o. és 57-76. o.), illetve „Az egri vár „titkos” földalatti világa” (10-19.o.) A szerző saját ásatási tapasztalatára, főnöke Kozák Károly munkásságára (1957-1986), illetve Csemegi József[40] meglátásaira épít.

 

5.Kép:  Vázlat az egri püspökvár kialakulásának előzményeihez (Kárpáti János rajza)[41]

 

A Kárpáti János által „Az egri vár "titkos" földalatti világa” c. kötet 10-19. oldalán leírtakból és a térképekből kitűnik, hogy a szerző:

Az 1. sz. körtemplomot[42] (7-7,5 m átmérőjű) és a tőle pár méterrel északabbra fekvő püspöki palotát (23 x 7 m) már a Géza-Sztephanosz által létrehozott – feltételezhető – egyházmegyei rendszer egyik székhelyének gondolja.[43]  A körtemplomot a mai várdombon fedezték fel, és az akkor sánccal körülvett udvarhely egyik épülete volt. Ez az 1. sz. körtemplom, első királyunk Géza-Sztephanosz és  neje Sarolt korára datálható (970-997 közé), és összefügg Sarolt és Géza tulajdonlásával az egri völgyben, illetve kapcsolódik ehhez a Sarudon (Sarolta nevéből képezve) a korai temető[44] és templom[45] megléte.  Az 1. sz. körtemplom körüli kevés, de jelentős sír is támogatja ezt.

            A 2. sz. körtemplom (7 m átmérőjű), amely már az udvarhely sáncán kívül helyezkedett el, előbb a környék falvai lakosainak keresztelő egyháza volt. Később, pár év múlva a hozzáépült püspöki palotával (23 x 7 m) a 12. század végéig, egyházmegyei központként kellett működnie, egészen  a nagy románkori székesegyház befejezéséig.” Szerintem, amíg csak ez a két körtemplom működött, és volt az egyházmegye székesegyháza a várdombon, addig az egri püspökség is görög rítusú volt.[46] Persze az 1054-es egyházszakadás óta – a görög rítusú Kalocsai Érsekség szuffragán püspökségeként[47] – Róma jurisdikciós hatalma alá rendelve! Az 1215. évi IV. lateráni zsinat görög rítusúakat korlátozó rendelkezései nyomán (és az inkvizíció árnyékában) a görög szertartásúak liturgikus élete áthelyeződhetett a kisebb jelentőségű Szent Mihály, Szent Kozma és Damján,[48] Szent Demeter és Szent Miklós[49] templomokba. A templomok védőszentjei is ezt valószínűsítik.

 

6.kép:  „Az egri püspökvár” (119. o.), a 2. számú körtemplom és palotája

 

6, kép: Az egri püspökvár (uo. 120.o.) 2. számú körtemploma, palotája és 12. sz-i új székesegyháza

 

               Több kutató szerint az Egri püspökség megalapításában az Abáknak is jelentős szerepük volt.[50] Még határozottabban fogalmaz Besze Tibor „szerinte Aba Sámuel alapította az egri püspökséget.”[51] A görög szertartású alapítóról természetesen eleve fel kell tételeznünk, hogy görög rítusú püspökséget alapított.

Az egri püspökség görög rítusát az a körülmény is megerősíti, hogy területén a 11. század közepére elkészült az európai léptékben is nagyméretűnek számító feldebrői bizánci „bazilika”. Az egyetlen kabar származású királyunk, Aba Sámuel, Szent István sógora saját sírtemplomaként építette. Mellé kisméretű bazilita monostort létesített a sírtemplom kiszolgálására. A váratlan történések miatt azonban fordulat állt be. Miután az I. Endrével Oroszországból hazaérkezett Aba hercegek fő fészke Abasár lett, és itt elkészült az új monostoruk, Sámuel király földi maradványait is ide helyezték át. Major Jenő szerint ezután a feldebrői altemplom üresen álló sírhelyébe, a Gellért püspökkel együtt vértanúhalált halt Bőd (Buldus) egri püspököt temették. Az itt talált sírmelléklet 11-12. századi főpapi pásztorbotja erre is utalhat. Másrészt arról is vallhat, hogy tulajdonosa ugyan egyik egri püspök volt, de mivel a feldebrői monostor szerzeteseként indult, hát ide temették? Vagy egy helyi apáté is lehetett?  – A debrői monostor létezéséről egyébként a 13. század elején a Váradi Regesztrum[52] két esete tudósít. – Kovalovszky Júlia a sírtemplom délkeleti sarka közelében, a nagy temetőkörítő ároknál rábukkant egy épület maradványra, amely a korai monostorhoz tartozhatott. Falát ugyanolyan kváderkövekből és ugyanolyan módon építették. Járószintje az altemploméval megegyezett. Az épületet kétszintesre, és 12 m hosszúra saccolta. (A 13. századtól a templomköré kb. 700 sírba temetkeztek, illetve a temetőt 4m mély és 8m széles árokkal vették körül. Mindez oka lehet az épület nagy része eltűnésének!) Ebben az épületrészben megtalálta egy bronz öntőműhely nyomait. Az öntőműhely, mint a szekszárdi monostorban talált görög mellkereszt öntőforma esetében, vagy mint a kalocsai típusú körmeneti keresztek készítésénél is, itt is szükséges és hasznos lehetett! (Egyébként Feldebrőn is találtak egy 12. századi piciny – 3,5 cm-es – közel egyenlőszárú arany mellkeresztet.)[53] –  Megjegyzem továbbá, hogy Feldebrő apátja már nem szerepel az 1332-1337-es pápai tizedjegyzékben,[54] a sári- és a tapolcai apát viszont még igen. Mégpedig a görög múltra utaló sejtelmes fejlécű "Nota, quod de senior Zemlen"  = "Régi Zemplén"-i, vagyis Zombori főesperesség rovat alatt. (Uo.) Tehát Feldebrőn 1332-ben már biztosan nem létezett monostor, de a sári és tapolcai monostor még megvolt, és e rovatban szerepeltetése a görög múltjáról tanúskodik. – Feldebrő görög rítusát megerősíti, hogy, amint gyöngyöspata főespersi temploma, úgy a feldebrői is szándékosan „hibás alaprajzúnak épült". A húsz méteresnek mondott alapélek több helyen eltérést mutattak. Az egyik alapél 19,6 m.[55] A pici szabálytalansággal épült templomok magyarázata Egyiptomi Nagy Szent Pachomiuszra vezethető vissza. Életrajzában olvasható: „Csak az ördög munkája lehet, ha egy művet a tökéletessége miatt megbámulnak, hiszen tökéleteset csak az Isten alkothat.” A görög templomépítők, hogy ezt a vádat elkerüljék azért többször ejtettek kisebb hibákat munkáikon: a hajó alaprajza romboid, vagy a szentély, a hajó és az előcsarnok tengelyeinek iránya picit eltér, stb. Az Aba családnak a görög rítusát az egyenlőszárú görög keresztvésettel ellátott kisnánai sírkő[56] is egyértelműsíti. Ilyen sírkövet Egerben is hármat találtak eddig.[57]

 

          7. Kép: Kisnánai sírkő egyenlőszárú görög keresztvésettel ellátva, a 12. századból

 

         7. kép: Egri sírkő egyenlőszárú görög keresztvésettel ellátva

           

2.a, Mit mondhatunk az egri  püspökség területén élő keresztények rítusáról, az írott források

       alapján?

A honfoglalók közül a kabar törzsek jelentős része az Egri Egyházmegye területén telepedett le, illetve már nagy részük keresztényként érkezett az új hazába.

Ezt igazolja: a párizsi Nemzeti Könyvtár XIV. századi, „1555 A” jelzésű görög kéziratában szerepelő jegyzék, amely felsorolja a konstantinápolyi patriarcha alá tartozó metropolitákat. Itt szerepel a góthiai Doros metropolitája. Moravcsik szerint püspöki székhelyeinek neve alapján a dórosi metropolita alá tartozó 7 püspökség közül 4 kazár, 1 káliz, 1 alán=jász, 1 onugor, 1 hun püspökség volt.[58] Éppen ezeknek a nemzetiségeknek volt az olvasztótégelye a kabar népelem. Előbbieket Török József is megerősíti.[59]

 

8. Kép: A kun vezérek szállásterületei Anonymus szerint[60]

 

Anonymus nem kabarokat, hanem nagyszámú „kun” népet említ,[61] (Kovács Béla szerint nála a kun = a kabarral). Anonymus Gestája szerint a 7 kun-kabar vezér által elfoglalt területek az alábbiak:

1,Ketel, illetve fia Alaptolma Sárospatakon, illetve Komárom táján. (Tarcal vitéz Tarcal hegy környékén.)

2-3, Ed és Edömen Abaúj megyében és (az unoka, Pata) Mátra alján.[62]

4, Böngér és fia Bors, illetve a tőle származó Miskolc nemzetség, Miskolctól a Boldva folyása mellett fekvő területen, illetve nagyjából a Garam völgyében.

5, Ócsád és fia Örsúr Sály és Kács környékén.

6, Vojta Tolna megye déli része és a Tisza – Duna – Temes zugában.

7, Ete Barany megyében telepedett meg.[63]

Anonymus szerint Árpádék a bihari részeken is a kabarokhoz sorolható népelemeket találtak.”[64] Továbbá Győrffy szerint „A székelyek lehettek a három kabar törzs egyike.”Győrffy minden kabarok által megszállt területet a későbbi dukátus részének tartott.[65]

 

2.b, Mit mondhatunk az egri püspökség területén élő keresztények rítusáról,  a régészeti

        feltárások alapján.

A honfoglaló nyolcadik törzs, az ún. kun-kabar törzs jelentős része már keleti keresztényként érkezett hazánkba. Szabó János Győző a bizánci körhöz tartozónak tartja a Mátra-alján fennmaradt X-XI. századi építészeti emlékeket: „A XI. században már fennálló egyházi létesítmények egész soráról tudunk, éppen ebben a területsávban. Egertől nyugatra a Tarna mentén Feldebrő és Tarnaszentmária; továbbá a Tarnóca mentén Kisnána temploma; majd Abasár nemzetségi monostora, Gyöngyöspata főesperesi temploma, a Zagyvánál a pásztói bazilita monostor. Mindezek, vagy régészeti-művészettörténeti bizonyítékokkal keltezhetők ilyen korai időkre, vagy történeti forrásokból lehet erre következtetnünk.”[66]

 

9. kép: Feldebrő templom makett (20 x 20)

Kovács Béla Szabóval egyetértve írja: „Területünkön tehát olyan egyházi építészeti emlékeket találunk, amelyek az itt letelepült népesség bizánci rítusú kereszténységére vallanak… Nem tételezhetünk fel mást, mint a honfoglalás előtt megismert bizánci kereszténységnek a kabarok között továbbélő emlékét… Eger környékén Aba Sámuel szállásterülete volt és ez magyarázza nemcsak a püspöki székhely helyének kiválasztását, hanem a görög patrociniumok meglétét is. Szent Demeter patrociniumot találunk Domoszlón, amely Feldebrőtől sincs távol és Pélyen, melynek lakosai gyepűvédő szolgálatot láthattak el. Állításunkat támasztja alá a Berettyóujfalú határában, Andaháza pusztán feltárt és kétségtelenül a bizánci rítus előírásai szerint épített templom, amelyet az elpusztult Szentdemeter falu templomának határoztak meg. Közelében voltak a már ugyancsak elpusztult Szentkozma és Szentmiklós falvak is.[67]

Már említettük, hogy Egerben is megtalálható a Szent Demeter patrocínium, Eger-harangozón! Sőt elmondhatjuk, hogy az egész egri egyházmegyében feltűnően sok a görög hatást jelző templomtitulus. [68]

 

10. kép: Bizánci aranyérmek a tokaji leletből

 

 

Vidékünk görög kapcsolatának régészeti bizonyítéka továbbá a „tokaji kincs” néven ismert, Mezőzombor és Tarcal közelében előkerült lelet. A 920-964-es évekből származó görög aranypénzeket úgy vágta körül a tulajdonosa, hogy a Krisztus arc a hátlapon épségben maradjon. Feltehetően az érem tulajdonosa Krisztus-tisztelő, vagyis már keresztény volt![69] – Ugyanezeket találták meg Egerben és Kiszomboron is.[70]

Tarcal kabar szálláshely, Mezőzombor pedig Zombor-Gyula birtoka volt,[71] aki a keresztségben a Sztephanosz nevet kapta. Konstantinápolyban vette fel a kereszténységet, és „… magával vitt egy jámborságáról híres Hierotheosz nevű szerzetest, akit Theophylaktosz Turkia püspökévé szentelt, s aki odaérkezve, sokakat kivezetett a barbárság tévelygéséből.[72]

Szabó J. Győző és Kárpáti János szerint az egri völgy Balaton községtől a Tiszáig, Tiszavalkigmár Géza és Sarolta idejében fejedelmi, majd királyi tulajdonban volt. Aba Sámuel házassága révén, – aki Sarolta lányát vette feleségül – a kabar Aba és a királyi család birtokai is összefonódtak. Természetesen a lelki vonal is összeért. A Bizáncból érkező Hierotheosz által nevelt Sarolta leánya, és a Kazáriából érkező kabar keresztényeket képviselő Aba Sámuel vallási gyökerei felerősítették egymást. Így érthető, hogy ezen a területen, a sok földvárral rendelkező: Sarud, Heves, Pata, Poroszló, Feldebrő, Abasár, Eger, Sály, Miskolc, Abaújvár, Sárospatak, Mezőzombor, Szabolcs vonalban indult meg elsők között, és lett eredményes a görög térítés,[73] és itt létesült az első püspökségek egyike is Magyarországon, feltehetően még Géza és Sarolt idejében!

A területünkön eddig feltárt 11. századi templommaradványok is bizonyító erejűek. Gyurkó János "Árpád-kori templomok a Kárpát-medencében" című 2006-ban Érden megjelent könyve végén 1190 Árpád-kori templom katalógusát hozza. A templomhajó térszervezése szempontjából centrális és longitudinális alaprajzú templomokat különböztet meg.A felsorolt templomok közül csak 94 templom 11. századi. (215 templom 12. századi; és 796 templom a 13. századi; a többi datálatlan felbontásban szerepel.) A Heves és BAZ. megyei 11. századi feltárt templomok száma 12. Ebből 11 a centrális, és csak egy, Kács van longitudinálisként jelölve, azonban a 11. századi datálása téves! Minden forrás 12. századinak tartja! Kács, a rotundás görög rítusú központnak, Sály-Latornak lett a későbbi leágazása.[74] A centrálisként feltűntetett 11 templom a következő: Abasár-Bolttető, Abaúj-Vár négyzetes hajójú főesperesi temploma, Eger I. és Eger II, Feldebrő, Miskolc-Tapolca,[75] Sály-Lator, Sárospatak, Tarnaszentmária,[76] Tiszakeszi-Százd, Gyöngyös-Pata-Póctető II. temploma. Találóan írja egyik album szerzője ezekről a korai centrális templomokról, hogy „keleti kereszténységünk néma tanúi!”[77] Szerintem, mivel területünkön a 10-11. században nincs is más csak a görög rítushoz köthető templomforma kimutatva, ez szilárd bizonyítéka annak, hogy a (10-) 11. században, – sőt a 12. század végéig – e terület püspöksége, az egri püspökség görög rítusú volt!

Magyarországon a bizánci rítus meghatározó jelenléte mellett tanúskodnak a XI. századi sírokból előkerült egyszerű-, és ereklyetartó mellkeresztek.[78] A Kárpát-medencében eddig 58 bizánci ereklyetartó mellkereszt és 71 bizánci egyszerű mellkeresztet ástak ki a X-XI. századi sírokból,” melyek közül sokat találtak az Egri Egyházmegye területén. Pl.: Egyszerű mellkereszteket találtak Eger környékén kettőt, egyet-egyet: Füzesabony, Muhi, Tiszakeszi, Tiszalök (Hajdúdorog, Ibrány, Nyírkarász,) stb. Ereklyetartó mellkeresztek lelőhelyei: Miskolc-repülőtér, Tiszafüred, Tiszaörvény, (Ibrány és Tiszaeszlár, Nyírkarász, Cegléd,)[79] stb. Ezek a XI. századi keresztek kizárólag a bizánci kultúrkörhöz tartoznak. Nyugat-Európában teljesen hiányoznak.[80]

 

11.Kép: Miskolc-repűlőtér: X. századi görög feliratú ereklyetartó mellkereszt

 

12. Térkép: Ereklyetartó mellkeresztek és zarándok keresztek a Kárpát-medencében

 

A 11. századi sírokból előkerült bizánci mellkeresztek döntő többsége a Tisza mentén, Maros-Körös közben, tehát az egri egyházmegye 11. századi területén került elő![81]

 A Tisza túloldalán fekvő Beszterecen is találtak két X. századra datált görög liturgikus tárgyat. Az egyik gyertyatartó-, vagy kereszt talpa; a másik pedig aranyozott ezüst szenteltvíztartó, görög felirattal: „Ó, Krisztus, a gyógyulások élő forrása”. „A két ritka bizánci liturgikus tárgy a kolostor „Megváltó” titulusával együtt utalhat bizánci előzményre… s összefüggésbe hozható Szent Hierotheosz tevékenységével.”[82]

 

13. Kép: Besztereci görög feliratú szenteltvíz hintő

 

A görög szertartású egyház Sárospatakon is a honfoglalással egykorú. Dongó Gyárfás Géza írja 1902-ben: „Települése… visszanyúlni látszik az első görögkeleti hittérítés korába – mit igazoljon az a becses aranyérem-lelet, melyet az Ardóval tőszomszédos pataki határban Árpád-kori vitéz tetemmaradványaival együtt, vagy tíz évvel ezelőtt ástak ki 1000 éves sírjából, s mely aranyérmen Cirill és Metód hittérítők képei látszanak.”[83]

               Végezetül soroljuk fel az Egri Egyházmegye területén fekvő ismert bazilita monostorokat: Pásztó,[84] Nagy-Körü[85] Abasár.[86] Szerintem: a rotundával rendelkező Miskolc-Tapolca és Abaszéplak is.[87] Kovács Béla kimutatása alapján még említsük meg azokat a monostorokat is, amelyekről írnak ugyan a források, de nem nevezik meg a szerzetesrendjüket: Beszterec (Szent Megváltó a patrónus), Boldva[88], Bűd-szentmihály (Titulusa is Szent Mihály, ma Tiszavasvári), Feldebrő,[89]Prügy és Százd (Szűz Mária a titulus).[90] Gondolom azért ismeretlenek a szerzetesrendek, mert „bazilita irányítás alatt állottak”, ahogyan Kalapis Zoltán írta 1994-ben – Dávid Katalinra hivatkozva – a csanádi egyházmegye kolostorairól.[91]

Úgy gondolom, hogy a felsorolt adatok alapos bizonyítékai az egyházmegyénk területén élő keresztények görög rítusának, (kivéve a beáramló nyugatiakat); illetve elégséges alapot adnak görög rítusú püspökség feltételezésének ugyanezen a területen, a 10. 11. 12. században! Ugyan hol is misézett volna egy latin rítusú egri püspök, ha területén, a vezető réteg udvarhelyein csak szépen megformált kváder kövekből kirakott, centrális görög templomok voltak a 10-11. században? Sőt egészen a XII. század végéig!   

 

Dr. Szarka János, szirmabesenyői parókus

(Elhangzott a Papp Antal érsek születése 150. évfordulóján rendezett Egyháztörténeti Konferencián, Miskolcon a MAB székházban 2017. 11. 16-án. Újabb betoldásokkal frissítve 2019. 11. 15-én.)



[1]In SZIE, Bp. 2001, 377. o.

[2] Kapitánffy István „Hungarobyzantina” 1990. 53. o.

[3] Bozsóky Pál Gerő „Magyarok útja a pogányságból a kereszténységig” Szeged, 2000.216. o.

[4] Bozsóky Pál Gerő „Magyarok útja a pogányságból a kereszténységig” Szeged, 2000, 143.o.  + Váczy Péter „Magyarország kereszténysége a honfoglalás korában.” In: SzIE. I. 250-253.

[5] Szabó J. Győző: „Árpád-kori telep és temetője Sarud határában” IV. In Egri Múzeum Évkönyve, 1978-1979 (XVI-XVII.) 121. o. - Dekan i. h. térképén a Cserehát-Mátra-Bükk vidéke a Tiszáig: „natürliches Wachstum”- ezt önkéntes csatlakozásként értelmezzük.” (118. o. 177. lábjegyzetben az i.h.: „J. Dekan, Moravia Magna, Bratislava, 1976. 26. kép után következő térkép (lapszám nélkül).

[6] Gutheil Jenő „ Az Árpád-kori Veszprém”1977, 148. o.

[7] Kovács1987, 19. o.

[8] A baranyai és a tolnai részeken is. Györffy 1977, 112. o.

[9] Györffy 1883, 47. o. – Dr. Szarka János „A rotunda öröksége-2” Miskolc, 2010. 70. o.

[10] Tóth Zoltán „Szent István legrégebbi életirata nyomán” In Századok. 81. 1947. 33. és jzt.

[11] Ransanus Petrus „Epitome rerum Hungaricarum velut per indices descripta” Budae, 1746. In Gutheil 1979, 284. o. 46. lábj. – Ransanustól értesülünk István idősebbik fiáról Ottóról, illetve arról is, hogy Koppány Saroltával közeli rokonságban volt.

[12] Gutheil J. „Árpád-kori Veszprém” 1979, 155. o. – Dr. Szarka János „A rotunda öröksége-2” Miskolc, 2010. 124. o.

[13] Hodinka Antal „Az orosz évkönyvek magyar vonatkozásai” Bp. 1916. 475. és 53.55. o. Ezek a krónikák 14-15. századiak.

[14] Györffy III, 471. o

[15] Franciscus Albinus Gombos: Catalogus Foncium Hungariae. I-III. Bp. 1937-38. III. 2297. + Györffy 1977, 61. o.

[16] Györffy 1983, 47. o. + Magyar A, 118. o.

[17] (Laurent 1965. 441. 1611. sz. pecsét.) Mindhárom pecsétről részletesen beszámol: Révész Éva: „Turkia” keleti keresztény főpapjai az első ezredforduló magyar történetében.” In Bizánc öröksége. Belvedere Meridionale. XXVI. évfolyam 1. sz. (2014) 10. o.

[18] Dr. Pirigyi István „A magyarországi görögkatolikusok története” Nyíregyháza. 1990, I. 39. o.

[19] A várhegy első temploma az a körtemplom volt, amelynek alapfalait a Szent István protomártyr templom szentélye alatt fedezték fel. Ennek ősi szentélye alatt egy kősírra bukkantak, „amelyben üszök és széndarabok között égett csontok, egy 12-12 cm magas, öblös ezüst sírkelyhet és két jelképes írású aranypántba foglalt kristálygömböt találtak.” Az 1821-es feltáráson jelenlévő Mathesz János, régész a kristálygömböket egy – görögösnek mondott, – Tau alakú pásztorbot fejének tartotta. (Dr. Szarka János „A rotunda öröksége-2”, 125-126. o. és Dr. Szilágyi András „A Kárpát-medence Árpád-kori rotundái és centrális templomai” Budapest, 2008.  159. o.)

[20] Györffy 1977, 323. o. + 190. o.

[21] Török József „A tizenegyedik század magyar egyháztörténete” Bp. 2002. 40. o.

[22] Dr. Szilágyi A, 288. o.

[23] In Gervers MV, 19-22. + 60-61. o. – „Bakay Kornél is így vélekedik: „A feldebrői templom görög rítusú építmény, amint az volt a közeli tarnaszentmáriai templom is… Természetesen nem csak Feldebrő és Tarnaszentmária esetében kell a felülvizsgálatot elvégezni a kerek templomok keltezését és jellegét illetően, hanem sok más esetben is (pl. Kallósd, Öskü, Karcsa, Csempeszkovács etc.).” (Bakay 2002, 405-406. o.)

[24] Györffy 1983, 349. o.

[25] Kozák 1985, In VMMK, 107-143. o. és 121. o.

[26] Uo. 131. o.

[27] Uo. 133. o.

[28] „A keleti rítus hatása a későközépkorban is kimutatható. Pl. Gyulafehérváron az alvinci domonkos kolostorban (e kolostort a források 1289-ben említik először és 1556-ban szűnt meg) az ásató régész számos bizánci jellegű, liturgikus használatra szánt tárgy maradványait tárta fel.” (F. Romhányi Beatrix szíves közlése szerint: ez inkább csak kulturálisnak nevezhető hatás.) Szerintem ezek a tárgyak azt igazolják, hogy működött az inkvizíció. A domonkosok begyűjtötték a kihalásra ítélt bazilita monostorokból az Aranyszájú Szt. J. liturgiáján használt  liturgikus tárgyakat. – Érdekes, hogy Lovag Zsuzsa "A magyar koronázási jelvények" Bp. 1986. c. kiadványban az ún. „latin koronarészről” is, mint görög liturgikus relikviáról beszél: „A kereszt alakú pántokból álló boltozat… eredeti rendeltetése, legújabb feltételezések szerint ereklyetartó része, vagy nagyméretű paténára állítható ún. csillag, a keleti liturgiában használatos tárgy lehetet… A tizenkettőből hiányzó négy apostol – mindegyik keresztszár végéről egyet-egyet levágtak, hogy rövidítsenek rajta –. ikonográfiai bizonyítéka a boltozat másodlagos felhasználásának.” (Szakemberek III. Béla korára teszik a szent korona két részének az egybeötvözését!)

[29]Kozák 1985, In VMMK, 110-117. 133.o. = A konstantinápolyi „Sacrum Palatinum” 565-578-ban épült. Ennek volt része az ún. „Arany Triclinum” (Nb.: Chrysotriklinosz terem. Ez a csodálatos nyolcszögletű, kupolás templomra emlékeztető trónterem, melynek oldalai apszisokra nyíltak), ahol a legünnepélyesebb császári audienciák is történtek. - In Louis Bréhier „A bizánci birodalom intézményei” Bp. 2003, 74.o.) Ez a csodálatos, belül nyolc oldalas (, miként Aachenben is belül 8-, kívül 16 oldalas) épület lett a centrális templomok mintája. {A bizánci építészet égi geometriájában legfontosabb komponensek: 1, a kupolával borított centrális tér; 2, az oktogonalitás. 1, A bibliai (= ókori-,) világképben a kupola az égboltot jelképezi. Azon túl már Isten világa, a Mennyország helyezkedik el. 2, A bizánci templomok másik elterjedt (bár nem általános) jellemzője az oktogonalitás. Több ezer nyolcszög alaprajzú templom szentélyének a záródása is legtöbbször a nyolcszög öt, illetve három oldalával történik. „A nyolcszög a teremtés nyolcadik napjára utal, ősi eszkatológikus jelkép: az Isten, aki hat nap alatt teremtette a világot, a hetediken (szombaton) megpihent, és a nyolcadik napon, (= húsvétvasárnap, a feltámadás napján) illetve a világ végén újjáteremti a mindenséget, megadva végleges és örök formáját.” (Nagymihályi Géza „Eszkatológia és misztika a keresztény keleten” Hajdúböszörmény, 1999. 62. o.}

[30] Kádár Zoltán: „Bizánci művészet” Corvina, 1978. 26. o. = „Thesszaloniké korai keresztény temploma, a Hagiosz Geórgiosz eredetileg Galeriusz császár (+311) nagy – 24 m átmérőjű –, kör alakú mauzóleuma volt, amelyet Nagy Theodósziosz épített át a IV. század végén keresztény templommá. A templom 6 m vastag falai gömbkupolát hordanak.” Metódék ezt – a gyermekkoruktól szívükhöz nőtt – egyszerűbb centrális templomformát választották. Még a kupola átmérőjének és a falvastagságnak az arányait is megtartották (24 m - 6 m). Így nem volt szükség sem támfalakra, sem csegelyekre a statikai stabilitás eléréshez. – Persze a Konstantinápolyból érkező Hierotheosz a császárvárosból is hozhatott példát a körtemplomokhoz. Ilyen volt a Hagia Sophia északi (12 fülkés) körkápolnája (In Kozák 1985, In VMMK, 110), vagy Szent Apostolok templomának keleti oldalához kapcsolt Konstantin rotunda-mauzóleuma (Kádár Zoltán: „Bizánci művészet” Corvina, 1978. 23. o.).

[31] Zsidó neve eleve a kabar-magyar, illetve görög rítusú származását valószínűsíti, mint Aba Sámuel esetében!

[32] In Pirigyi 59.o.

[33] Könyves Kálmán uralkodásának idejére esik a kinevezése. Ismert, hogy Kálmán király lemondott a püspök kinevezési jogáról (görög izaposztolosz = tárapostol jogkör), mert cserébe a pápa végre elismert Szt. István és Szt. Imre 1083-as szenté avatását a világegyházban is érvényesnek. Ekkor történhetett az egri püspökség székhelye körül is változás! Állítólag, Kálmán alatt történik, 1113-ban a nyitrai püspökség újra alapítása is!

[34] A görög menológion október 25-én emlékezik a két vértanúra: „Sz. Markiánosz és Martyriosz vértanúk és jegyzők.  Sz. Markiánosz kántor, Sz. Martyriosz alszerpap volt Sz. Pál konstantinápolyi pátriárka mellett (340-350). Az ariánoknak kedvező Konstancius császár idején az eretnekek 342-ben mindkettőjüket megölték.”

[35] Györffy III. kötet 85. o.

[36]Miért ne állíthatnánk Koppányról ugyanazt, amit ebben az időben Veszprém Bulcsú nevű püspökéről állított a fentebb idézett Gutheil Jenő: „Ha a Konstantinápolyban megkeresztelkedett Bulcsú csak színleg is lett keresztény, azért csak tartsuk számon, mert az Ő egyik leszármazottja, a Lád nemzetségbeli Bulcsú lett Veszprém 3. püspöke!” – A Koppány nevű egri püspökről ugyanígy feltételezhető, hogy a Szent István által legyőzött görög rítusú Koppány leszármazottja volt!

[37] In Moravcsik Gyula „Bizánc és a magyarság” Bp. 2003. 102. o.

[38] Sugár István „Az egri püspökök története” Bp. 1984. 59-60.o.

[39]  Lovag Zsuzsa "A magyar koronázási jelvények”

[40] Csemegi 1932-35 között írja, hogy „a román kori székesegyház három félköríves részét talán már 11. században elkezdték építeni”. In Kárpáti J.: Az egri püspökvár” 73-74. o.

[41] Kárpáti János „Az egri vár „titkos…” föld alatti világa” Eger, 2016, 19. o.

[42] Az 1974-ben vízvezeték fektetés közben megtalált; nem fagyálló, hanem riolittufa kváderkövekből készült, s erősen szétfagyott állapotban lévő körtemplom maradványt a vízvezeték elkészülte után azonnal visszatöltötték. (11. o.) Ma az emeletes kiállító terem jobb oldala alatt, a sarokhoz pár méternyire fekszik.

[43] Kárpáti János „Az egri püspökvár” Eger, 2016, 19-23. o.

[44] Szabó J. Győző: „Árpád-kori telep és temetője Sarud határában” IV. In Egri Múzeum Évkönyve, 1978-1979.

[45] Reg. Árp. II. 121.: „Saruldeghaz” 

[46] A 12. század végére elkészült a nagyméretű háromhajós új székesegyház, amely az Eger környéki latin rítusú vallon – Thala minor, Thala, Villa Talya, – népelemek megnyugtatását is szolgálhatta. Korábban éppen ezekkel a latinokkal szemben fogalmazta meg a szabolcsi zsinat (1092-ben) drasztikus rendeletét, a hétfői görög böjtkezdeti szokást védve. – Egyébként a régészek szerint a várdombon nem várható újabb 11-12. szádi templom előkerülése.

[47] Baán István „Turkia metropolítája” In Baán István „Bizáncon innen és túl” 2018. Nyíregyháza, 199-205. o. + Török 2000, 27. o. (Feltűnő, hogy a Szentkoronán kívül még további két görög koronánk van az Árpád-korból! Az I. András királyunknak 1046-ban Konsztantinosz Monomakhosz császár által küldött koronája, és az a filigrán korona, mellyel III. László [1204-1205] gyermek királyt megkoronázták. A koron küldés, valamilyen joghatósági kötődést eleve valószínűsít.)

[48] Kandra Kabos említi Egernek a Tihamér városrészében létezett Szent Mihály és Kozma - Damján nevű templomait, de ezek pontos helye még ismeretlen. – KANDRA Kabos: Liber Sancti Johannis apostoli et evangelistae - Az egri főegyház Szt. János könyve. In. Adatok az egri egyházmegye történetéhez. I-IV. Eger. 1886.512. o.

[49] Györffy III. 89. o. = A mai Rác templom a középkorban az ún. „ágostonos remetékhez” (Nb.: feltételezhetően baziliták) tartozó Szent Miklós klastrom helyén épült.

[50] Bozsóky Pál Gerő „Magyarok útja a pogányságból a kereszténységig” Szeged, 2000. 236.o. – Dr. Szilágyi András „A Kárpát-medence Árpád-kori rotundái és centrális templomai” Budapest, 2008. 209. o-on írja: „Amikor aztán Aba Sámuel királlyá lett, elődjéhez hasonlatosan belekezdett saját királyi székesegyháza és majdani temetkező helye építéséhez Feldebrőn.” – Györffy Gy. (III. 85. o.) szerint „a székesegyház káptalan-házát is monostornak szokták nevezni”, a benne kánoni rend szerint élő kanonokok miatt! – Ha Feldebrőn nem monostor, hanem káptalan ház volt, akkor ebben az esetben 1046 és 1111 (Wolfer püspöksége kezdete) között átmenetileg Feldebrőn lehetett a püspökség székhelye is! – Másrészt: „A görög egyháztól nem volt idegen az a gyakorlat, hogy a püspök egy monostorban székeljen, lévén, hogy az ezredfordulótól a püspökök kizárólag a szerzetesek közül kerültek ki.” (In Baán István „Bizáncon innen és túl” Nyíregyháza, 2018. 228. o.) – Feldebrőn 1000 körül 960 lakóház létezett!

[51]In Kárpáti János „Az egri püspökvár” 21. o. – Az Aba nemzetség felemelkedése Géza idejében, Csoba nádori tisztségével kezdődött. A Szt. István nővérét feleségül vevő Aba Sámuel Csabától örökli meg a nádori méltóságot.

[52] Kovács Béla „Az egri egyházmegye története 1596-ig” Eger, 1987, 126. o. (208. és 305. esetek)

[53] TKM füzet: Feldebrő 12-15. o.

[54] Dr. Szarka János „A rotunda öröksége-2” Miskolc, 2010, 142. o.

[55] Kárpáti János szíves közlése.

[56] Szarka János „A rotunda öröksége-2” Miskolc, 2010, 137. o. 474.lábj.

[57] Kárpáti János „Az egri püspökvár” 85. és 90. o. – Az egri egyenlő szárú keresztvésetű sírkövek közül az egyiket a két világháború között találták. A másik két sírkő egyikét Kárpáti János régész fedezte fel, de ő már a keresztvésettel lefelé, a sír felé fordítva találta. Ezt a 2. követ a 13 század közepére datálta. A 3. ugyancsak a kereszttel lefelé fordított sírkő a 12. század végi bazilikát építő püspök sírját fedhette, és az új bazilika déli bejáratának a küszöbköve is volt egyben. (Kárpáti J. szíves közlése.) A lefelé fordítás szimbolikus, a görög nyom eltüntetését szolgálhatta!

[58] Moravcsik Gyula „A honfoglalás előtti magyarság és kereszténység” In SZIE, 71-77. o.

[59] Török József „A magyar egyház évezrede” Bp,  2000, 15-16. o. „… az első keresztény–magyar találkozás… történhetett… a kazárok fővárosának keresztény negyedében.” „…a kazárok, onogurok, alánok között működő, térítő püspökségek révén ismerték a kereszténységet”. „… honalapítás küszöbéhez elérkezett magyarság és a hozzá csatlakozott rokon népfajok között voltak keresztény hitűek, vagy legalábbis megkereszteltek szép számban, a sírokból előkerült keresztek, és a nagyszentmiklósi kincs keresztény jegyei alapján…”

[60] Kovács Béla „Kabarok és palócok” In EMÉ 1969, 178. o.

[61] Győrffy Gy. „Az Árpád-kori Magyaro. történeti földrajza” Bp.  I, 415. o.

[62] A nemzetségfők unokájáról, Patáról lett elnevezve Gyöngyöspata.

[63]Kovács Béla „Kabarok és palócok” In EMÉ 1969, 161-162. o.

[64]Györffy I, 571–572. o.: „Anonymus szerint Biharvárad, s a hozzátartozó ország a Tiszántúlon Ménmarót vezér (dux) uralma alatt állott, akinek szíve bolgár, ura a görög császár, népe pedig kazár volt.”

[65]Györffy I, 42. o. és III. 308. o.

[66]Szabó János Győző „Heves megye népvándorlás kori történetének néhány kérdése” In „A Magyar Régészeti, Művészettörténeti és Éremtani Társulat 1969. évi vándorgyűlésének régészeti és középkori magyar Történeti előadásai” Eger. 35. o.

[67]Kovács Béla „Kabarok és palócok” In EMÉ, 1969. 166-167. o.

[68]42 Szűz Mária (persze Mária a latinoknál is kedvelt); 26 Szent Miklós; 24 Szent Mihály; 21 Szent György; 10 Szent Kereszt; 9 Keresztelő Szent János; 8 Kozma-Damján; 6 Szent András; 3 Szent Demeter; 3 Alexandriai Szent Katalin, 2 Egyiptomi Szent Mária stb. templomtitulus.

[69]Hampel József „A régibb középkor” II. 341. táblakép

[70]Györffy III, 46. o. + Györffy 1977, 49.o.

[71]Szirmai Szirmay Antal, „Notita Topgraphica… Budae, 1803, 156. l. in Ortvay T, 140. o. = „ezen területet a püspökség (Nb.: Eger) megalapításakor képviselte Zombor nevű hely, mely Szirmay szerint hasonnevű főembertől, vagy vezértől nyerte nevét, kit Névtelen Jegyzőnk a honfoglalás történetében többször említ; ettől tehát, mint akkor még nevezetesebb helytől, kölcsönözte az itt alakult főesperesség is a nevét.” + Dongó Gy. Géza „Zemplén az egri Memoria Dignitatum lapjain” in Akk, 1912. 134. o.

[72] Moravcsik Gyula „Görög nyelvű monostorok Szent István korában” In SzI E,  231. 239. o.

[73] Szabó J. Győző: „Árpád-kori telep és temetője Sarud határában” IV. In Egri Múzeum Évkönyve, 1978-1979 (XVI-XVII.) 104-105. o. + Kárpáti János „Az egri püspökvár” Eger, 2016, 16-24. o. + Lásd: Lehoczky Alfréd „Hétszáz év a Bükk és a Tisza táján” Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc 2000.

[74] Anonymus szerint még Árpád ajándékozta Ócsádnak (fia Őrsúr) a Sály-Lator központú birtokot, melynek Lator-váraljai részén feltárták a nagyon korai, 10-11. századi, 6m átmérőjű Szent Miklós rotundáját. Később Kács lett az ágakra szakadt család egyik tagjának központja. (Dr. Szilágyi Andor „A Kárpát-medence Árpád-kori rotundái…” 218.o.) – Pata, Abaújvár, Tarnaszentmária „direkt hibás” alaprajzú, oroszos hatású templomait szintén görög rítusúnak vettem. (Vö.: Dr. Szarka János „A rotunda öröksége-2” Miskolc. 2010. 64.o.) – A 10-11. században még nagyrészt nem elálló tartós anyagból készültek a templomok (pl. fából), ezért maradt kevés épület az utókorra. A szabolcsi zsinat rendelkezett pl. az elpusztult templomok újjáépítéséről, és korlátozta a sátorban misézést is.

[75] Pusztai Tamás „A tapolcai bencés apátság építéstörténete” In Herman Ottó Múzeum évkönyve LII. Miskolc, 2013. 167. o.

[76] Bálint Sándor írja: „Az a gyanúnk, hogy … Almásszentmária, Bodrogszentmária, Muraszentmária, Tarnaszentmária… és Somorja nevek Egyiptomi Szent Mária elenyészett titulusának emlékezetét őrzik”. (Bálint Sándor „Ünnepi kalendárium I.” április 2.) – „Maria Aegyptiaca Peccatrix ünnepét legtöbb középkori misekönyvünkben megtaláljuk. Kápolnája állott Székesfehérvárott,* amelyet nyilván vezeklő nők számára alapítottak.”– Tóth Sándor szerint: „Tarnaszentmária, Egyiptomi Szent Mária titulusának titkára az Arany Legenda vezetett.” „Legenda Aurea”, a középkor legnépszerűbb hagiografiai gyűjteménye, amelyet Jacobus de Voragine XIII. századi itáliai domonkos szerzetes írt. (Tóth Sándor „Hónapok-Csillagok: szentjeink” In „Familia Magazin” / =Az „Új Ember” melléklete/ 2003, áprilisi szám.) – „Az új „Sarlós Boldogasszony” titulus csak XIII. századi eredetű! A ferencesek kezdeményezése.” (Bálint Sándor „Ünnepi kalendárium II.” július 2.) Mindez egyértelművé teszi, hogy a Tarnaszentmária név mögött eredetileg az Egyiptomi Szent Mária titulus állott! – A templomocska a X. század utolsó harmadában épült. Négyzetes hajójához csatlakozó három félkörből álló, triconchás szentélye a görög liturgia elvárásainak akart megfelelni (szentély, prothesis, diakonikon). A hajó déli falában található „fonatos kereszttel díszített kőlap… keleti (bizánci-kaukázusvidéki) párhuzamokra, hatásokra hívja fel a figyelmünket”. (Kozák Károly „Idegenforgalmi ismertető füzet” 7–8. o.)

[77]Kerkayné Maczky Emese: „Keleti kereszténységünk néma tanúi a korai Árpád-korból.” – gyűjteményes album, interneten.

[78] Ezek közül azonban csak néhány a X. századi: pl. az ibrányi- és a szobi sírból előkerült egyszerű mellkereszt és a tatai sír ereklyetartó mellkeresztje. Ugyancsak X. századi a közeli tiszabezdédi tarsolylemez, amely bizánci jegyeket mutat: közepén egy görög kereszt, két oldalán állatalakok, (melyek másai megtalálhatók Anatólia bizánci templomaiban is) és palmettás (világfa) díszítés.

[79] Révész Éva: „Bizánci keresztek a X-XI. századi sírokban” In Középkori tanulmányok 6. Szeged 2010. 189-201.o. +  Akk,

   1916, 191. o. + Miskolcon: Hermann Ottó Múzeum – Miskolc

[80]„Legnyugatibb lelőhelyük Csehország.” A KÉSZ nyíregyházi előadásán hangzott el, 2010. 05. 28-án. Bollók Ádámtól (a MTA Régészeti Intézetének munkatársa előadásának címe: „Pogányság és kereszténység között: a Kárpát-medence a magyar honfoglalás korában (890-970 között.”). Ennek oka, hogy Csehországban a XI. század végéig jelen van a bizáncpártiság. 1061-1091 között a Přemysl-ház fiatalabbik fia, a bizáncpártisága miatt üldözött Vratiszláv, I András királyunk veje került a cseh-morva trónra. Csak Vratiszláv halála után lett egyeduralkodó a latin szertartás. A százavai kolostort is 1093-ban vették át a bencések a bazilita szerzetesektől.

[81] A 11. század első felében még a Bihar-Váradi egyházmegye nem volt önálló, sőt még Zaránd megye is Egerhez tartozott!

[82] „Paradisum plantavit”, Bencés kolostorok… Pannonhalma, 2001, 138. 139. o. + Kiss Etele „A besztereci szenteltvíztartó és a bizánci fémművesség egyes datálási problémái” In: Folia archeologica. 45. 1996. 201-224. – Nb: Csak érdekes egybeesés lenne, hogy Sárospatak „Achillesz mester” nevű plébánosa, 1307-ben Hont-Pázmány nemzetségbeli, miként a besztereci monostor alapítója is Hont-Pázmány nemzetséghez tartozott!?

[83] Dongó Gyárfás Géza „Zemplén vármegye történeti földrajza” 3. lábj. In Akk, 1902, 33. o. – NB.: Philipp Károly szíves közlése „X. sz-i vitézt” említett! Györffy megállapítása az ”S” végű hajkarikák elterjedési területéről ugyancsak megerősíti környékünk X. századi népének keresztény voltát. Ezt írja: „a X. század közepe után megkeresztelkedett közép-kelet- európai köznép jellegzetes viseleti darabjává vált, elterjedésének központja a magyarlakta Tisza-vidék maradt. (Györffy 1977, 38. o.)

[84] Pirigyi 49.52.o.

[85] Váradi Regesztrumban szerepel a monostor 2 szerzetese: Bazil 1219 és 1220-ban, és Gergely 1235-ben. Nevük alapján Györffy görög monostornak tartja!

[86] Kovács 1987, 96-97. o. (Kovács szerint Visonta herceg alapíthatta, miután Oroszországból hazatért) + TKM füzet Feldebrő 12-15.o + Abasáron is feltárták az Árpád-kori rotundát.

[87]További bazilita kolostorok nyomait mutattam ki „A rotunda öröksége-2” könyvemben (228-249. o.)  

[88] Itt is feltárták a 12. századinak mondott rotundát.

[89] Kovács 1987, 126.o. (Váradi Regesztrum 208. és 305. esete említi) + TKM füzet Feldebrő 12-15.o

[90] Kovács Béla 1987, 125-127. o. + A titulusokat F. Romhányi Beatrix „Kolostorok és társaskáptalanok a középkori Magyarországon” 2000, kötetből vettem át.

[91] Kalapis Zoltán „Történelem a föld alatt” In FORUM, Újvidék, 1994, 16. o.

Facebook