Get Adobe Flash player

Tarnaszentmária és Feldebrő Árpád-kori templomai

az egyháztörténet szemszögéből.

 

Szent II. János Pál pápa hangsúlyozta, hogy az Egyház két tüdővel lélegzik, a keleti- és a nyugati tüdővel, a görög és a latin szertartás liturgiájával („Orientalium lumen”). A Tarna mentén a magyar katolikus egyház elmúlt évezredében ez a két tüdővel való lélegzés, ha nem is egy időben, de egymást váltva érvényesült. Amíg az Árpád-korban a görög szertartás dominált, később a latin rítus és liturgia szentelte meg ennek a területnek a népét.

            Közismert, hogy a magyarok keresztény hitre térítése két irányból történt: Bizánc[1] és Nyugat felől. Miskolci Egyházmegyénk területén a keleti térítés hatását tükrözi Tarna mente kétségtelenül két leghíresebb kora Árpád-kori centrális térszerkezetű temploma: a tarnaszentmáriai, és a feldebrői. Összegezzük az eddig megismert helytörténeti adatokat, illetve ezek egyháztörténeti- és művészettörténeti hátterét, melyek megalapozzák e templomok bizánci rítushoz kötését:

 

Helytörténeti adatok Tarnaszentmáriáról:

Bálint Sándor így vélekedik: „Az a gyanúnk, hogy… Almásszentmária, Bodrogszentmária, Muraszentmária, Tarnaszentmária, Liptószentmária, Szentmária és Somorja helynevek bűnbánó (Egyiptomi Szent) Mária elenyészett titulusának emlékezetét őrzik” – „Maria Aegyptica Peccatrix ünnepét legtöbb középkori misekönyvünkben megtaláljuk. Kápolnája állott Székesfehérvárott is, amelyet nyilván vezeklő nők számára alapítottak.”.[2] „Az új „Sarlós Boldogasszony” titulus csak XIII. századi eredetű! A ferencesek kezdeményezése”[3] – írja. (Szerintem, mivel a ferencesek csak a 14. században veszik át a domonkosoktól az inkvizíciós feladatokat – a keleti kapcsolatok kontroll alatt tartását is[4] – a patrónusváltás is ekkor történhetett!)

Az Árpád-korban meglehetősen gyakori volt az Egyiptomi Szent Mária titulus Magyarországon. Például az 1332-1337-es pápai tizedlajstromban, az általam vizsgált alsó-zempléni főesperességről készült rovat 61 falujának templomtitulusai között még mindig 4 Szent Mária található. A következő falvak templomainak volt a patrónusa: Tolcsva (= „Thilthia”), Bekecs (= „Baka”), Rátka (=„Rascha”), Lasztóc (=„Lagatolchoya”). A további patrónusok döntő része is görög kötődésű.[5]

Egyiptomi Szent Máriának, mint az aszketizmus hősének a görög rítusú egyház két liturgikus officiumot ír elő az egyházi év folyamán: nagyböjt ötödik vasárnapján, és április 1-én tartja az emlékezetét. Továbbá Krétai Szent András nagyböjti bűnbánati nagy kánonjában így kérik közbenjárását a görög szertartásúak: „Bűnbánó Anyánk, Szent Mária imádd az Istent érettünk.” Számomra egyértelmű, hogy a Tarnaszentmária helységnév mögött eredetileg Egyiptomi Szent Mária titulusa állott!

 

 

1, Kép: A tarnaszentmáriai templom alaprajza

 

A tarnaszentmáriai templom négyzetes hajójának szélein körbefutó kő ülőpadka a keleti liturgia elvárásait tejesítette.  A hajóhoz csatlakozó három félkörből álló, kelet felé néző triconchás szentélye ugyancsak a görög liturgia elvárásainak akart megfelelni, mégpedig (szír-örmény hatásra) hangsúlyozottan három karéjjal (szentély, prothesis, diakonikon). A hajó déli falában található „fonatos kereszttel díszített kőlap is… keleti (bizánci-kaukázusvidéki) párhuzamokra, hatásokra hívja fel a figyelmünket”.[6] Valamint a szentélybe vezető – románkorinak meghatározott – emelt kőpadkán látható „hullámvonalas kúszóleveles faragvány is egy késő bizánci keresztelőmedence díszítésével mutat teljes hasonlóságot”.[7]

Kozák Károly írja: „a gyulafehérvári rotunda után a tarnaszentmáriai templomot tarjuk a legkorábbi centrális templomunknak.”[8] A X. század utolsó harmadában épült, és hazánknak ez a legrégibb ma is működő temploma. Több szakembernek az a véleménye, hogy Géza fejedelem testvére, Mihály herceg építette, akiről Györffy azt állítja, hogy bizánci, vagy bolgár felesége volt. Mások szerint az Abákkal bejött kazárok építették, stb. Mindenesetre az építtető, Géza fejedelem quedlinburgi követeinek egyike lehetett, mert előképét a quedlinburgi Szent Szervác templom kriptájának téralkotásában keresik, melyet bizánci hatásra, Theophanu császárné útmutatása szerint alakítottak ki.[9] Major Jenő szerint „Tarnaszentmárián Géza fejedelem egyik lányának, a bolgár cár elűzött feleségének volt az udvarháza, akinek fiát, a bolgár trón örökösét, Delján Péter cárevicset, Szent István unokaöccsét a szomszédos Feldebrőn nevelték a bazilita szerzetesek” 988-tól.[10] A tarnaszentmáriai templom hasonmását ásták ki az 1960-as években Székesfehérváron a Rózsa utcában.[11]

 

Helytörténeti adatok Feldebrőről

                                                                                                                                                                                 

2, Kép: A feldebrői templom makettje

 

Anonymus Gestájában írja, hogy Aba Sámuel őseinek „Ed és Edumen (kun-kabar) törzsfőknek Árpád vezér Mátra-alján nagy földet adott.” Anonymus nem kabarokat, hanem nagyszámú „kun” népet említ. (Györffy I, 415. o.) Kovács Béla szerint Anonymusnál a kun egyenlő a kabarral (vagyis kun-kabar).[12] A kabarokról közismert, hogy jelentős részük már keleti keresztényként érkezett hazánkba. Ezt igazolja: a Párizsi Nemzeti Könyvtár XIV. századi, „1555 A” jelzésű görög kéziratában szerepelő jegyzék, amely felsorolja a konstantinápolyi patriarcha alá tartozó metropolitákat. Köztük szerepel a góthiai Doros metropolitája. Moravcsik szerint püspöki székhelyeinek neve alapján a dórosi metropolita alá tartozó 7 püspökség közül 4 kazár, 1 káliz, 1 alán=jász, 1 onugor, 1 hun püspökség volt. Éppen ezeknek a nemzetiségeknek volt az olvasztótégelye a kabar népelem. [13]

Szent István az egyházszervezés idején, Magyarországon két érsekséget hozott létre. Az egyiket a latin szertartásúak számára; főként a Dunántúlra kiterjedő joghatósággal, Esztergom székhellyel. A másikat a görög szertartásúak részére Kalocsa székhellyel; főként a dukátus területén élő kabar magyarok, illetve az új hazában bekövetkezett bizánci térítés hatására a keleti rítusban megkeresztelkedett magyarok számára. Így érthető, hogy pl. Dezső kalocsai érsek két – elvileg Esztergom joghatósági körébe tartozó – kabarok lakta területen is, mint illetékes szolgált. Az első esetben 1067-ben az egri egyházmegyei Százdon, az Aba Sámuel fia, Péter herceg által alapított monostor felszentelésénél, Jeromos és Alexius – jellemzően görög nevű – püspökök jelenlétében, amikor Salamon király tizedmentességet is adott a monostornak.[14] A másik esetben 1076 karácsonyán a pécsi egyházmegyei szekszárdi monostorban (Vojta, kabar vezér szálláshelyén) – I. Géza király kérésére és jelenlétében – ugyancsak Dezső kalocsai érsek celebrálja az ünnepi Szentliturgiát![15] A harmadik adat is árulkodik a kabarok görög rítusáról: Komárom megyében fekszik Ketel, kabar vezér 24 faluból álló birtoka. E faluk védőszentjei is mind görög rítushoz köthetők;[16] illetve e megyében – Álmos herceg (a Vazul-fiak leszármazottja) által alapított – dömösi monostor prépostja is 1138-ban egy kabarokra jellemző zsidó nevű Saul, 1156-ban pedig a görög nevű Makariosz volt.[17] A prépostság altemplomát helyreállították. Megtalálták az eredeti pillérfőt. Ennek alapján a bizánciakra jellemző oktogonális pillérek tartják az altemplomot! – Stb.[18]

Szabó J. Győző és Kárpáti János szerint az egri völgy Balaton községtől a Tiszáig, Tiszavalkig már Géza és Sarolta idejében fejedelmi, majd királyi tulajdonban volt. Ezt jelzi Sarudon (Sarolta nevéből képezve) a korai temető[19] és templom[20] megléte. Aba Sámuel házassága révén, – aki Sarolta lányát vette feleségül – a kabar Aba és a királyi család birtokai is összefonódtak. Természetesen a lelki vonal is összeért. A Bizáncból érkező Hierotheosz által nevelt Sarolta leánya, és a Kazáriából érkező kabar keresztényeket képviselő Aba Sámuel vallási gyökerei felerősítették egymást. Így érthető, hogy az elsők között ezen a területen lett eredményes a görög térítés[21] és itt épültek az első korai kőtemplomok is hazánkban.

Entz Géza és Major Jenő szerint a honfoglalás után Feldebrőnek és monostorának első temploma egy Szent György titulusú[22] templom volt, de sem a monostort, sem korai templomának a helyét nem találták meg.[23] A 11. század közepére elkészült az európai léptékben is nagyméretűnek számító feldebrői bizánci „bazilika.”[24] Egyetlen kabar származású királyunk, Aba Sámuel, saját sírtemplomaként is építette. A templom titulusa Szent Kereszt lett. – Szentkereszt liturgikus tisztelete különlegesen kiemelt a görög egyházban. Évente három alkalomra ír elő a görög ménológion Szentkereszt officiumot: nagybőjt 3. vasárnapjára = „Kereszthódoló vasárnapra”; augusztus 1-ére: az „életadó Szentkereszt körülhordoztatása” emlékére;[25] és szeptember 14-re a „Szentkereszt felmagasztalása” ünnepére.

A nagyméretű (20 x 20 m-es) öthajós, egyenlőszárú „görög-kereszt” alaprajzú, szentélyével kelet felé néző, középen négy pillér által tartott kupolás templom, az Árpád-korban bizonyára az európai keresztény építészet egyik jelentős alkotása volt. Keleti-, bizánci építészeti, és festészeti koncepción alapszik.[26] – Az altemplom bizánci jellegű festményei között felismerhető: egy jellegzetesen bizánci Krisztus arc, a négy evangélista, illetve Káin és Ábel áldozata.[27] Az itteni ábrázolások rokonságot mutatnak a szlovákiai Gimeskosztolány 11. századi templomának keleties festészetével.[28] – Az altemplom, a sírkamra a letekintő ablakokkal, és a felső centrális templom egy időben, és egységes elgondolás alapján épülhetett, a mai általánosan elfogadott periodizáció szerint. Az építtető Aba Sámuel, a (kun-) kabar törzsszövetség Mátra vidékén megszállt vezéri dinasztiájának sarja, Szent István sógora, (vagy unokaöccse) bizalmi embere, hadvezére, később nádora, 1041-1044 között Magyarország királya volt. Előbb Abasáron építette fel főúri palotáját és rotunda formájú palotakápolnáját. Feldebrőn királyhoz méltó templomot akart építeni. Valószínű fiai fejezték be az építkezést a király hirtelen halála miatt. Először ide temették el Sámuel királyt. A váratlan történések miatt azonban fordulat állt be. Az I. Andrással Oroszországból hazaérkezett Aba hercegek[29] fő fészke Abasár lett, és itt készült el az új monostoruk, Sámuel király földi maradványait is ide helyezték át.

3, Kép: Feldebrői főpapi pásztorbot feje

 

Major Jenő szerint ezután a feldebrői altemplom üresen álló sírhelyébe, a Gellért püspökkel együtt vértanúhalált halt Bőd, (Buldus) egri püspököt temették.[30] Az itt talált sírmelléklet 11-12. századi főpapi pásztorbotja[31] erre is utalhat. Másrészt arról is vallhat, hogy tulajdonosa ugyan egyik egri püspök volt, de mivel a feldebrői monostor szerzeteseként indult, hát ide temették.[32] Illetve egy helyi apáté is lehetett?

4, Kép: Feldebrői arany mellkereszt

 

 Feldebrőn megtaláltak még egy XII. századra datált piciny, arany mellkeresztet[33] is (4,5 cm-es). Sírmelléklet lehetett. Ezek, a IX-XIV. századi sírmelléklet-keresztek[34] kizárólag a bizánci kultúrkörhöz tartoznak. Nyugat-Európában teljesen ismeretlenek. „Legnyugatibb lelőhelyük Csehország.”[35] Ennek pedig az a magyarázata, hogy Csehországban a XI. század végéig jelen van a bizáncpártiság. – Hogyan? Talán Csehországra is kiterjedt a keleti rítushatár? – Igen![36] {Itt ismertetek Soltész István tollából egy történelmi epizódot, amelyik bepillantást enged az 1054-es kelet-nyugati egyházszakadás következményeként kialakult történelmi és felekezeti viszonyokba, Magyarország közvetlen földrajzi környezetében: „1055 elején a cseh-morva trónt a Přemysl-ház idősebb fia – a Német Birodalomnak való hűbéri alávetettséget és ezzel a latin kereszténységet is elfogadó –, II. Spitihnyev foglalta el. De a szlávság nyugati szárnyaként igen sokan ragaszkodtak az ortodox-ószláv, görögös liturgiához, s az uralkodócsalád ifjabbik fia, Vratiszláv is közéjük tartozott. Bátyja… a bajorokhoz kötődő latin szertartás kérlelhetetlen híveként üldözte az óhitűeket. …A kiélezett helyzetben Vratiszláv jobbnak látta, hogy a görögkeleti hitű százavai szerzetesekkel (a nyitrai erdőségek ősrengetegén keresztül) Magyarországra meneküljön… Várandós, fiatal feleségét azonban a király bosszúból börtönbe záratta, majd szabadon engedte, de belehalt a menekülés gyötrelmeibe.” I. András királyunk nem csak szeretettel fogadta a menekülteket, hanem egyetlen, gyönyörű és sok kérőtől ostromolt lányát, Adelhaidot is hozzáadta a megözvegyült Vratiszlávhoz. A házasság megnyitotta a visszautat a hercegi pár előtt. Spitihnyev király megijedve a magyar had esetleges támadásától, maga hívta haza a házaspárt, s átadta nekik a morva hercegséget. 1061-ben pedig a cseh és morva hercegségek felett is átvették az uralmat.[37] A visegrádi monostor lett a Magyarországra menekült százavai bazilita szerzetesek otthona, 1061-ig.[38] Csak Vratiszláv halála (1091) után lett egyeduralkodó a latin szertartás Csehországban.[39] A százavai kolostort is 1097-ben vették át a bencések a bazilita szerzetesektől.[40]} Ez az egyháztörténeti háttér – a Metód által megkeresztelt Borivoj, cseh fejedelemmel elindult[41] ószláv nyelvű bizánci tradíció[42] – a magyarázata, hogy a IX-XI. században a kereszt-sírmellékletek Csehországban is megtalálhatók.

            A debrői monostor létezéséről egyébként a 13. század elején a Váradi Regesztrum két esete tudósít.[43] – Kovalovszky Júlia a templom délkeleti sarka közelében, a nagy temetőkörítő ároknál rábukkant egy épület maradványra, amely a korai monostorhoz tartozhatott. Falát ugyanolyan kváderkövekből és ugyanolyan módon építették. Járószintje az altemploméval megegyezett. Az épületet kétszintesre, és 12 m hosszúra saccolta. (A 13. századtól a templomköré kb. 700 sírba temetkeztek, illetve a temetőt 4 m mély és 8 m széles árokkal vették körül. Mindez oka lehet az épület nagy része eltűnésének!) Ebben az épületrészben megtalálta egy bronz öntőműhely nyomait. [44] Az öntőműhely úgy, mint a szekszárdi monostorban talált görög mellkereszt öntőforma[45] esetében, vagy mint a kalocsai típusú görög körmeneti keresztek[46] készítésénél, itt is szükséges és hasznos lehetett!

Megjegyzem továbbá, hogy Feldebrő apátja már nem szerepel az 1332-1337-es pápai tizedjegyzékben,[47] a sári- és a tapolcai apát viszont még igen. Mégpedig a görög múltra utaló sejtelmes fejlécű "Nota, quod de senior Zemlen"  = "Régi Zemplén"-i, vagyis Zombori főesperesség rovat alatt. (Uo.) Tehát Feldebrőn 1332-ben már biztosan nem létezett monostor, de az abasári és tapolcai monostor még megvolt, és e rovatban szerepeltetésük a görög múltjukról tanúskodik.

Feldebrő görög rítusát megerősíti, hogy, amint gyöngyöspata főespersi temploma, úgy a feldebrői is szándékosan „hibás alaprajzúnak épült." A húsz méteresnek mondott alapélek több helyen eltérést mutattak. Az egyik alapél 19,6 m.[48] A pici szabálytalansággal épült templomok magyarázata Egyiptomi Nagy Szent Pachomiuszra vezethető vissza. Életrajzában olvasható: „Csak az ördög munkája lehet, ha egy művet a tökéletessége miatt megbámulnak, hiszen tökéleteset csak az Isten alkothat.” A görög (főleg az orosz) templomépítők, hogy ezt a vádat elkerüljék azért többször ejtettek kisebb hibákat munkáikon: a hajó alaprajza romboid, vagy a szentély, a hajó és az előcsarnok tengelyeinek iránya picit eltér, stb.[49] Az Aba családnak a görög rítusát az egyenlőszárú görög keresztvésettel ellátott kisnánai sírkő[50] is egyértelműsíti. (Ilyen sírkövet Egerben is hármat találtak eddig.[51])

5, Kép: Kisnánai sírkő egyenlőszárú görög keresztvésettel

 

A feldebrői templom hasonmásának tekinthető (bár külső mérete fele akkora) Székesfehérváron a város legmagasabb pontján 972-1000 között Géza fejedelem által épített Szent Péter és Pál titulusú palotakápolna. Ma „a Szent Péter székesegyház előtt, az Arany J. utca kövezetén fehér kövezéssel jelölik a helyét és formáját." Külső mérete 10 x 10 méter[52] Ugyancsak a feldebrői templommal mutat rokonságot Szekszárdon az apátsági templom (1060-63).[53]

 

Templomaink sajátos rítus- és stílusjegyei

Árpád-kori templomaink rítushoz kötésénél segítségünkre lehetnek az ismert templomtitulusok is. Moravcsik Gyula szerint a latin, vagy görög szertartáshoz tartozás megállapításánál „… sokat várhatunk a helynevek és templomi védőszentek neveinek a vizsgálatától… a bizánci… egyháznak megvannak a maga külön speciális szentjei, s így ezeknek helység-, vagy egyháznevekben való előfordulása sokszor már egymaga is útmutatóul szolgálhat.[54]

A helységek védőszentjeit vizsgálta Mesterházy Károly.[55] Összeszámolta a mai Magyarország területén azokat a helységeket, melyek neve a keleti egyházban tisztelt szentekre utal. Összesen háromszáztíz helységet a Kárpát-medence közepén. A szentek között a gyakoriság szempontjából Szent Miklós után második Szent György (100), illetve szerepel a Szentkereszt és Egyiptomi Szent Mária is. (Azt is megemlítjük, hogy „A szelepcsényi kódex rituáléinak tanúsága szerint a keleti szenteket a keleti rítus szerint ünnepelték.”[56])

Tarna-völgyi templomaink Árpád-kori védőszentjei ismertek. Feldebrőnek Szent György[57] és Szentkereszt volt a titulusa, illetve Tarnaszentmáriának Egyiptomi Szent Mária. E keleti titulusok önmagukban jelzik templomaink bizánci rítushoz való tartozását.

A templomok építészeti formájából is következtetni lehet arra, hogy melyik rítushoz tartoztak. Noha a bizánci építészet is jól ismerte a hosszházas, háromhajós bazilikát, Györffy szerint: „Ilyenné épült a szerémvári görög Szent Ernye-székesegyház 1018 után,”[58] vagy a kalocsai székesegyház, melynek falazata bizánci szokás szerint váltakozva kő és tégla sorokból épült[59] –jellemző alaprajzi típusa mégis a szentélyével kelet felé néző, centrális templom lett. Legalább 169 ilyet ismerünk a Kárpát-medencében.

Gervers-Molnár Vera már bizánci hatást feltételez a rotundák mögött: „A rotunda típusú korai templomocskák Közép-Európában terjedtek el, a Cirill és Metód által misszionált területen: cseh, morva, magyar, dalmát és lengyel földön.”[60]

Györffy György a rotundákat még latin rítusúaknak tartotta, csak a karéjosokat (3-, 4-, 6-, 12 karéjos) ismerte el görög rítusúnak.[61]

            Kozák Károly (akinek 36 oldalas díjnyertes tanulmányát Györffy lektorálta) viszont már egyértelműen görög rítusúaknak tartja a rotundákat: „A középkori Magyarország centrális templomai… alapos fölülvizsgálatot igényelnek.”[62] – „A gyulafehérvári székesegyház régi sekrestyéjének padló alatti rétegében egy körkápolna tekintélyes maradványai kerültek elő. Habarcsa téglaporral kevert. E Bizáncban szokásos habarcs használata is felvetette a bizánci-bolgár kapcsolatok lehetőségét, a Gyula 948 körüli megkeresztelkedése és Hierotheosz görög püspök Magyarországra jövetele mellett… Egyértelműen kimondhatjuk, hogy a gyulafehérvári körtemplom első magyar keresztelőegyházunk, s azt valószínűleg Gyula építette, amikor Hieroteosz püspököt magával hozta. Érezzük a súlyát e kijelentésnek, de az igazság azt kívánja, hogy kimondjuk ezt. Ez a hazánk területén megindult bizánci térítés talán Cirill és Metód tanítványai nyomán – első építészeti emléke… Ez azt is jelenti, hogy mintául szolgált a hasonló magyarországi templomok építéséhez.”[63]

            Nagy általánosságban kijelenthető, hogy a X-XII. században a szentélyével kelet felé néző[64], centrális szerkezetű, keresztkupolás templom keleten hódított teret, míg a longitudinális terű templom nyugaton futott be nagy építésztörténeti karriert.[65]

Vizsgáljuk meg a bizánci építészet további jellegzetességeit. A bizánci egyházművészet eszkatológikus jellegű.[66] A végidőkre irányul, ahogy a Nicea-Konstantinápolyi zsinat tömören megfogalmazta a Hiszekegyben: „(Krisztus) ismét eljövend dicsőséggel ítélni eleveneket és holtakat, és az ő országának nem lesz vége… Várom a holtak feltámadását és a jövendő örök életet.” A templomtér világmodell is, égi geometria érvényesül benne; mint Jákob létrája, felfelé, Isten felé rendezi (orientálja) a semleges teret. (A kupolából „fentről jövő fény”, illetve a kelet felé néző szentély az eljövetel irányát is jelzi!) Mondhatni újra szenteli a bűn miatt kaotikussá lett világot. A templom égi geometriájában legfontosabb komponensek: a kupolával borított centrális tér, és a szentély. Akár vízszintes-, akár függőleges tengelye mentén vizsgáljuk a templom szerkezetét, átvezet a profánból a szentbe, az emberiből az isteni világába; vagyis a természetfelettibe való felemelkedést szimbolizálja. (Horizontálisan: előcsarnok – hajó - szentély). Vertikális irányban: a hajó földszintjén áll a küzdő egyház = a hívek. A hajó falain és az ikonosztáz ikonjain van ábrázolva a megdicsőült egyház = a szentek. A centrális teret borító kupola közepén pedig a „Krisztósz Pantokrátór” = „ítélő Krisztus” képe található, aki a Mennyország kapuját megnyithatja az üdvözültek előtt. Az ókori, vagyis a bibliai világképben a kupola az égboltot jelképezi. Azon túl már Isten világa, a Mennyország helyezkedik el. A középkor végére kialakuló teljes ikonoszázion központi és egyik legnagyobb méretű ikonja ugyancsak a „Pantokrátór”, aki által – horizontális síkon is – az Isten világát jelképező szentélybe nyerhetünk bebocsátást.

A bizánci templomok másik, teológiailag legérettebb-, elterjedt (bár nem általános) jellemzője az oktogonalitás.[67] A nyolcszög alaprajzú templomok prototípusa a belül nyolcszögű, kívül négyszögű konstantinápolyi Szergiosz-Bakkhosz templom lehetett. (Felszentelési éve 536.) A konstantinápolyi előkép után készült tökéletesebb forma a kívül és belül is nyolcszög alaprajzú – 547-ben felszentelt – ravennai San Vitale templom.[68] Ravennában és gyakran másutt is a kupola vállvonala és a pillérek keresztmetszete is oktogonális. Több ezer templom szentélye és melléktereinek záródása is legtöbbször a nyolcszög öt, illetve három oldalával történik. „A nyolcszög a teremtés nyolcadik napjára utal, ősi eszkatológikus jelkép: az Isten, aki hat nap alatt teremtette a világot, a hetediken (szombaton) megpihent, és a nyolcadik napon, (Nb.: húsvétvasárnap, Krisztus feltámadásának a napján,) illetve a világ végén újjáteremti a mindenséget, megadva végleges és örök formáját. Ez az eljövendő Isten országa, a mennyei Jeruzsálem, melynek eljövetelét minden keresztény sóvárogva várja.  – Szent István király Székesfehérvárott őrzött szarkofágjának nyolcszirmú rózsái is ebbe a műfajba tartoznak. Bizánci munka.”[69]

Jellegzetes a bizánci templom szentélyének elrendezése is, amely a liturgia igényeinek akar megfelelni. Akár egyosztatú, akár háromosztatú a szentély: közepén áll a négyzet alakú oltár (mögötte a püspöki trón); tőle balra (a prothesisben) egy kisebb, az ún. proszkomédiás oltár helyezkedik el; a jobb oldali terület pedig a diákonikon (sekrestye) szerepét tölti be.

 

Következtetések

A bizánci építészet és művészettörténet fenti jegyei megjelennek Tarna-völgyi templomainkon is, és megerősítik azok görög rítusát. A szentélyével kelet felé néző feldebrői és tarnaszentmáriai templom is eszkatologikus jellegű. Centrális hajójukat kupola fedte, melynek közepére valószínű a Krisztósz Pantokrátór alakja lehetett megfestve. A feldebrői templom eleve keresztkupolás volt, és kis jóindulattal esetleg oktogonális alaprajzúnak is tekinthető, ha a négy 20 méteres alapélhez hozzá vesszük, hogy azok még négy karéjjal bővültek. Tehát létrejött a nyolcosztatú, szimmetrikus tér,[70] és a kupola vállvonala is oktogonális lehetett. (Ha a feldebrői templomot nem oktogonálisként értelmezzük, hanem csak 4 karéjosként; Györffy György alapján, akkor is görög rítusú centrális építményként kell számon tartani! [71]) – A tarnaszentmáriai templomhajóban a nyolcszögbe rendezett nyolc faloszlop, ugyancsak oktogonális térszerkezetet jelez, és kupolát tarthatott,[72]melynek vállvonala szintén oktogonális lehetett. E templom trikonkás szentélye térszerkezetében is kiemeli a görög liturgia hármas térelvárását; a feldebrőiben pedig lehetséges volt a hármas feladat egy térben való elrendezése.

További építészeti érvként említhetjük két templomunk görög rítusa mellett, hogy Feldebrő „direkt hibás” alaprajzú, vagyis oroszos hatású temploma mellett, Tarnaszentmária templomában a szentély előtti két oldalon kiépített kőpadok mérete eltér egymástól.[73] Itt is megtalálható az a pici szabálytalanság, melynek magyarázata ugyancsak Egyiptomi Nagy Szent Pachomiuszra vezethető vissza.[74]

A tarnaszentmáriai templomnak említsük még meg egy további keleti jellegzetességét. Hajója körbefutó kő padkákkal tagolt.[75] A bizánci tradíció szerint berendezett templomok közepén máig nincsenek ülőpadok, mert a hívek állnak a Liturgia alatt. Ennek teológiai magyarázata az, hogy az Isten jelenlétében csak az Istennel egyenrangú ülhet, vagyis az Atya mellett a Fiú és a Szentlélek. Ezt láthatjuk Andrej Rubljov Szentháromság ikonján. Az Isten házában az embernek állnia illett. Így adva meg az Istennek kijáró köteles tiszteletet. A fal menti székeknek, vagy a körbefutó ülőpadoknak az volt a funkciója, hogy akik képtelenek voltak végigállni a Liturgiát: a betegek, vagy öregek, szükség esetén leülhettek.

A bizánci építészet és teológia meghatározó jegyeit magán viselő, tarnaszentmáriai és feldebrői kora Árpád-kori templomokat, az előadottak fényében megalapozottan sorolhatjuk hazánk keleti szertartású építészeti emlékei közé. Találóan írta egyik album szerzője ezekről a korai centrális templomokról, hogy „keleti kereszténységünk néma tanúi!”[76]

             Dr. Szarka János, szirmabesenyői görögkatolikus parókus

               (Elhangzott 2019. aug. 26.-án a Feldebrőn rendezett konferencián.)

 



[1][1] A bizánci térítést igazolja: a három görög koronánk (Monomachosz korona: 1046, Szentkorona: 1074, és III. László, gyermek király 1205-ös filigrán gyermek koronája. – A koronaküldés eleve joghatósági kapcsolatot is feltételez.); a IX-XIV. századi bizánci sírmelléklet-keresztek (eddig 129 db.-ot találtak); a görög kolostorok és a bennük működő „műhímző műhely”, „kereszt öntőműhelyek”, bronzművesség (kalocsai típusú bizánci körmeneti keresztek); a centrális és rotunda típusú templomok a IX-XIII. századból (legalább 169-et tártak fel eddig), stb.

[2]Bálint Sándor „Ünnepi kalendárium I.” április 2. = „Az a gyanúnk, hogy a régi hazánkban szórványosan felbukkanó Szentmária helynevek penitenciatartó Mária elenyészett titulusának emlékezetét őrzik. Ezek: Almásszentmária (Santa Maria, Kolozs), Bodrogszentmária (Bodrog), Muraszentmária (Sveta Maria na Muri), Tarnaszentmária (XI. századból származó román templomocskával), Liptószentmária (Liptovská Mara), Szentmária (Stronka a Sväta Mara, Turóc), Somorja (Šamoryn, elhomályosult szóösszetétel).”– Az erdélyi Remete (Ramet) görögkeleti román templomban Mária és Zozimus freskója látható a XV. századból.* Érsekújvár környékéről* került be a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galériába egy Egyiptomi Máriát ábrázoló táblakép (1465).” – Tóth Sándor szerint: „Tarnaszentmária, Egyiptomi Szent Mária titulusának titkára az Arany Legenda vezetett.” „Legenda Aurea”, a középkor legnépszerűbb hagiografiai gyűjteménye, amelyet Jacobus de Voragine XIII. századi itáliai domonkos szerzetes írt. (Tóth Sándor „Hónapok-Csillagok: szentjeink” In „Familia Magazin” / =Az „Új Ember” melléklete/ 2003, áprilisi szám.)

[3] Bálint Sándor „Ünnepi kalendárium II.” július 2.

[4] Fehér M. Jenő írja az inkvizíciós rendről és egyik feladatáról: „Magyar vonatkozásban egész különleges küldetésük is volt: ellenőrizték királyaink keleti kapcsolatait, amelyek főképp még az Árpád-korban többféle vonatkozásban számottevők voltak.” (Fehér M. Jenő „Középkori magyar inkvizíció” Bp. 1999. 18. o.)

[5] E rovat 61 egyházközségének leggyakoribb patrónusai: 8 Szent Mihály, 5 Szent Miklós, 5 Boldogságos Szűz, 4 Boldog Mária, 4 Szent Mária, 4 Szt. György, 4 Szentkereszt, stb. (Lásd: Szarka János „A rotunda öröksége-2” Miskolc, 2010, 140. és 143. o. – Vö.: Monumenta Vaticana Hungariae I. sorozat. I. kötet 249-251.o. és 340. 341. o.)

[6] Kozák Károly - M. Anda Judit: Tarnaszentmária. Római katolikus templom. TKM Kiskönyvtára. 321. Veszprém.1988. 7–8. o. és Dr. Szilágyi András „A Kárpát-medence Árpád-kori rotundái és centrális templomai” Budapest, 2008. 212. o.

[7] Kárpáti János: A tarnaszentmáriai templom régészeti kutatásának története és eredményei (1976-1986). – E kötetben közölt tanulmány.

[8] Kozák Károly „Közép-Európa centrális templomai (IX-XI. század).  In „A Veszprém Megyei Múzeum közleményei" 17. Veszprém. 1985. 138. o.

[9] Kozák Károly - M. Anda Judit: Tarnaszentmária. Római katolikus templom. TKM Kiskönyvtára. 321. Veszprém.1988. 9-10. o.– A bizánci kapcsolat II. Ottó császárnak 972-ben Theophanu görög hercegnővel kötött házassága révén egyértelműnek tűnik. (Kovács 1987. 164. o. 46. lábj.) – Emelt szentélyének az lehetett a praktikus és kézenfekvő oka, hogy így a szentély alatt könnyebben elhelyezhető lett a sírkápolna, miként Quedlinburgban is!

[10] Kozák Károly - M. Anda Judit: Tarnaszentmária. Római katolikus templom. TKM Kiskönyvtára. 321. Veszprém.1988. 3. o. – Delján Péter édesapja Gavril-Radomír.

[11] Györffy György 1983, 350. o.– Nem véletlen, hogy a székesfehérvári és a tarnaszentmáriai templom alaprajza szinte teljesen megegyezik. Esetleg ugyanazzal a céllal is épülhettek Egyiptomi Szent Mária patrónussága alatt!  Szilágyi Andor szerint a székesfehérvári a fejedelmi család görög rítusú tagja számára épülhetett magán kápolnának. Tulajdonosaként „felmerült Géza és Sarolta, Géza testvére Mihály, esetleg Vazul. Sőt, még Géza leánya a Boleszlótól hazaküldött Judit és annak gyermeke Bezprym herceg is, aki később hazájába visszatérve lengyel fejedelem lett 1031-32 között.” (Szilágyi A. 2008, 162. o.)

[12] Anonymus Gestája szerint a 7 kun-kabar vezér által elfoglalt területek az alábbiak:

1,Ketel, illetve fia Alaptolma Sárospatakon, illetve Komárom táján. (Tarcal vitéz Tarcal hegy környékén.)

2-3, Ed és Edömen (és az unoka: Pata) Abaúj megyében és Mátra alján;

4, Böngér és fia Bors, illetve a tőle származó Miskolc nemzetség, Miskolctól a Boldva folyása mellett fekvő területen, illetve nagyjából a Garam völgyében;

5, Ócsád és fia Örsúr Sály és Kács környékén;

6, Vojta Tolna megye déli része és a Tisza – Duna – Temes zugában;

7, Ete Barany megyében telepedett meg. (Kovács Béla „Kabarok és palócok” In EMÉ 1969, 161-162. o.)

Anonymus szerint Árpádék a bihari részeken is a kabarokhoz sorolható népelemeket találtak.” (Györffy I, 571–572. o.) – „Anonymus szerint Biharvárad, s a hozzátartozó ország a Tiszántúlon Ménmarót vezér (dux) uralma alatt állott, akinek szíve bolgár, ura a görög császár, népe pedig kazár volt.  Továbbá Györffy szerint „A székelyek lehettek a három kabar törzs egyike.”Győrffy minden kabarok által megszállt területet a későbbi dukátus részének tartott. (Györffy I, 42. o. és III. 308. o.)

[13] Moravcsik Gy. „A honfoglalás előtti magyarság és kereszténység” In SZIE, 71-77. o. + Török József is Moravcsik állítását erősíti „A magyar egyház évezrede” Bp,  2000, 15-16. o-án.:„… az első keresztény–magyar találkozás… történhetett… a kazárok fővárosának keresztény negyedében.” „…a kazárok, onogurok, alánok között működő, térítő püspökségek révén ismerték a kereszténységet”. „… honalapítás küszöbéhez elérkezett magyarság és a hozzá csatlakozott rokon népfajok (NB: kabarok) között voltak keresztény hitűek, vagy legalábbis megkereszteltek szép számban, a sírokból előkerült keresztek, és a nagyszentmiklósi kincs keresztény jegyei alapján…” (Vö.: Dr. Szarka János „A rotunda öröksége-2” Miskolc, 2010, 44-52. o.) – Szabó János Győző is a bizánci körhöz tartozónak tartja a Mátra-alján fennmaradt X-XI. századi építészeti emlékeket: „A XI. században már fennálló egyházi létesítmények egész soráról tudunk, éppen ebben a területsávban. Egertől nyugatra a Tarna mentén Feldebrő és Tarnaszentmária; továbbá a Tarnóca mentén Kisnána temploma; majd Abasár nemzetségi monostora, Gyöngyöspata főesperesi temploma, a Zagyvánál a pásztói bazilita monostor. Mindezek, vagy régészeti-művészettörténeti bizonyítékokkal keltezhetők ilyen korai időkre, vagy történeti forrásokból lehet erre következtetnünk.” (Szabó János Győző „Heves megye népvándorlás kori történetének néhány kérdése” In „A Magyar Régészeti, Művészettörténeti és Éremtani Társulat 1969. évi vándorgyűlésének régészeti és középkori magyar Történeti előadásai” Eger. 35. o.) – Kovács Béla véleménye: „Területünkön (NB: a Tarna mentén is) tehát olyan egyházi építészeti emlékeket találunk, amelyek az itt letelepült népesség bizánci rítusú kereszténységére vallanak… Nem tételezhetünk fel mást, mint a honfoglalás előtt megismert bizánci kereszténységnek a kabarok között továbbélő emlékét… Eger környékén Aba Sámuel szállásterülete volt és ez magyarázza nemcsak a püspöki székhely helyének kiválasztását, hanem a görög patrociniumok meglétét is. Szent Demeter patrociniumot találunk Domoszlón, amely Feldebrőtől sincs távol és Pélyen, melynek lakosai gyepűvédő szolgálatot láthattak el. Állításunkat támasztja alá a Berettyóujfalú határában, Andaháza pusztán feltárt és kétségtelenül a bizánci rítus előírásai szerint épített templom, amelyet az elpusztult Szentdemeter falu templomának határoztak meg. Közelében voltak a már ugyancsak elpusztult Szentkozma és Szentmiklós falvak is.” (Kovács Béla „Kabarok és palócok” In EMÉ, 1969. 166-167. o.)

[14] Koszta László A kalocsai érseki tartomány kialakulása” Pécs 2013. 40. o. 168. lábj.

[15] Koszta 2013, 46. o.

[16] Szarka 2010, 49.

[17] Koszta 2013. 108-109. o. 453. lábj.

[18] – Bár Koszta László szerint „a régiónkban sem a latin, sem a bizánci kereszténységhez tartozó területen, nem alakult ki az egyházszervezés idején két érsekség, mégis „Gallus Anonymus egy megjegyzése nyomán (Nb.: illetve a kislengyel Dzierzwa-krónikája alapján) felvetették Lengyelországban egy a Gnieznó mellett működő másik érsekség létét.” (Koszta 2013. 71-72. o. 313. lábj.) Tehát, mint a magyaroknál, úgy párhuzamban a lengyeleknél is két érsekség jött létre az egyházszervezés idején. Ennek lehetséges oka, hogy a Gnieznói Érsekség a latin szertartásúakat, a Krakkói Érsekség pedig Cirill-Metód papjainak térítéseként létrejött, ószláv nyelvű liturgiát végző ún. „vislánokat” szolgálhatta! (Vö.: Kozák K. „Közép-Európa centrális templomai” id. mű 115-119. o. és kiemelten a 20. és 22. lábj.) – Az 1215-ös IV. lateráni zsinatig a közép-európai országok püspökei: Cseh-, Magyar-, Lengyelországból a korábbi pápai zsinatokon nem képviseltették magukat. (Hubert Jedin „A zsinatok története” Budapest. 1998. 53. o.) Ezen egyházak Rómától való távolságtartása minimum kettős kötődésre (keleti és nyugati) utal! – A 11. század első felében még nem volt egyházszakadás. Sőt 1204-ig, Konstantinápoly keresztesek általi elfoglalásáig a kereszténység még egynek tudta magát. Rómában az ezredfordulón a kettős titulusú aventinusi görög kolostor bazilita és bencés szerzetesek közös otthona volt. A szentistváni egyházszervezet nyugatról érkezett első püspökei egy ideig szinte mind éltek ebben a közös kolostorban. Adalbert három évig volt e kolostor szerzetese. Az általa alapított hármas titulusú, Prága melletti brewnov-i, és a pannonhalmi kolostor, (Szarka 2010, 25.) illetve a kettős titulusú pécsváradi- is követte az aventinuszi hagyományokat, vagyis mindkét rítus közös kolostoraként működött. A Gellért püspökkel Csanádra érkező 4 pannonhalmi szerzetes legalább fele szintén görög rítusú lehetett, miként maga Gellért püspök is. Gellért, az itáliai Bári közeli görög helységből, Rozarióból származott, illetve velencei szerzetes volt. Mindkét helység, nem csak a görög nyelvtudását, hanem görög rítusát is valószínűsíti. – Kalocsa első érsekének görög neve is árulkodó! Anasztáz-Asriknak a nevében az „Asrik” nem személynév, hanem méltóságnév. Györffy szerint (Györffy 1983. id. mű 182. o.) a morva-szlovák és a „kaj-horvát” (=észak horvát) nyelvjárásban a megfelelője a jarsik, ersik alak, a magyarban tovább módosulva „Érsek” lett. Metódnak, a pannon-morva érsekség első főpapjának a székhelye Szávaszentdemeter (=Szirmium) volt, és Nyitráról elűzött tanítványai a honfoglalás korában a Duna-Tisza közén is folytattak missziós munkát. Ennek bizonyítékai a magyar nyelv egyházi jellegű korai szláv jövevényszavai: a kereszt, keresztelés, keresztény, pap, barát, apáca, oltár, zsolozsma, malaszt, szent, karácsony, bérmál, zarándokol stb.; valamint a Kalocsáig felhúzódó sok szláv helységnév. (Illetve még azon túl is, pl. Feldebrő neve, amely a szláv debra "üreg; vízmosásos mélyedés, -völgy" szóból eredeztethető.) Kalocsa első érseke, ilyen közvetítéssel örökli meg Metód méltóságnevét, és lesz ún. „Anasztáz-Arsik”, magyarul „Anasztáz Érsek”! Anasztáz görög neve, ugyanakkor a Kalocsai Érsekség görög rítusát is megerősíti. – Egyébként a görög szertartású magyarok történetük folyamán egységben éltek Rómával! 1054-ig, sőt Kálmán király idejéig egyenrangúak a latin szertartásúakkal. Az 1100-as évektől 1215-ig már érdekellentétek támadtak a két érsekség között. Azután pedig Róma mostoha gyermekeiként, az inkvizíció által kontrol alatt tartva, elnyomott helyzetbe kerültek. (Vö.: Szarka 2010, 168.) Ugyanis az 1215-ös latinizáló és uniformizáló IV. lateráni zsinat után a görög rítusúak egyházigazgatása már csak a latin püspökök mellé rendelt görög helynökök és társaskáptalanok, illetve egyéb elöljáróságok, prépostságok, stb. által valósulhatott meg! (Vö.: Sugár István „Az egri püspökök története” Budapest. 1984, 98.102. 113-144. 156. 170. o. és „Szarka 2010”,131-158. o.) A Keleti Katolikus Egyházak felemelkedése csak az újkori uniók létrejöttével (1596. 1646. stb.) indulhatott el hazánkban.

[19] Szabó J. Győző: „Árpád-kori telep és temetője Sarud határában” IV. In Egri Múzeum Évkönyve, 1978-1979.

[20] Reg. Árp. II. 121.: „Saruldeghaz” 

[21] Szabó J. Győző: „Árpád-kori telep és temetője Sarud határában” IV. In Egri Múzeum Évkönyve, 1978-1979 (XVI-XVII.) 104-105. o. + Kárpáti János „Az egri püspökvár” Eger, 2016, 16-24. o. + Lásd: Lehoczky Alfréd „Hétszáz év a Bükk és a Tisza táján” Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc 2000.

[22]Entz Géza „A középkori Magyarország falfestészetének bizánci kapcsolatairól” In MÉ, Bp. 1967. 242. o. Entz ezt írja: „A feldebrői templom valószínű György lovagnak volt szentelve. Ezt támasztja alá egy 1351-ből való oklevél, amely a debrői völgyben, a Debrői család birtokai között egy Szentgyörgy nevű települést is felsorol. E helynév az Árpád-korban igen gyakori és majdnem mindig az illető plébániatemplom patrocíniumával függ össze.” (Az eredeti okirat az egri káptalan levéltárában van.”) + Kovács Béla „Kabarok és palócok” In EMÉ, 1969. 174. o. – Az 1351-ből való oklevél kora Árpád-kori utalásán kívül csak a IV. lateráni zsinat utáni korból maradt írott dokumentum Feldebrő templomairól. A Váradi Regesztrum két estében: „1219-ben monostorról, 1221-ben egyházjobbágyról” van szó. A pápai tizedjegyzékben (1332-37) pedig „Szent Kereszt egyház papja” szerepel. (Györffy III. 77-78.) – Ezek szerint a monostor, vagy „káptalanház” 1219 és 1221 között pusztán egyházzá degradálódik. (Valószínű a IV. lateráni zsinat uniformizáló rendelkezéseinek érvényesülése következtében!)

[23] Kovács Béla „Az egri egyházmegye története 1596-ig” Eger, 1987, 126. o. – Több tudós kutató is azt feltételezte, hogy a monostor eredeti temploma az Aba király által épített bazilika altemploma lehetett, ezért nem találják másutt? Pl.: Hóman Bálint („Szent István” 1938. c. műve reprint kiadása 160. o. 1. és 2. kép aláírásában) eleve „IX-X. századiként jelöli az altemplomot.” – Továbbá Dr. Szilágyi András („A Kárpát-medence Árpád-kori rotundái és centrális templomai” Budapest, 2008. 205. oldalán) írja: Az altemplomba „belépőnek első látásra az, az összbenyomása, hogy egy preromán, IX-X. századi alkotást lát. Neves művészettörténészek valóban először honfoglalás korinak tartották, sőt, még azt megelőző kort is feltételeztek.” – Gerecze Péter 1897-ben az altemplom karcsú hengeroszlopa mellett a fölben, tört kövek között „érdekes díszítésű faragott követ”talált. A díszítés alapján IX. századinak vélte, s azt feltételezte, hogy „a közelben álló szláv kereszténység idején épült egyházi épület töredéke lehetett.” (Gerecze Péter „A debrői altemplom” In Archeológiai Értesítő, 1897, 405-417.) – Nb.: Esetleg egy korábbi Szent György templomhoz tartozhatott, vagy magának, a Szent Kereszt bazilikának az első titulusa lehetett Szent György!?

[25] Konstantinápolyban augusztus a járványoktól sújtott hónap volt. A Szentkeresztet őrzési helyéről, a császári kincstárból ünnepélyes körmenetben a Hágia Szófia székesegyház főoltárára helyezték, és előtte imádkoztak a járványos betegségek megszűnéséért.

[26] Kovalovszki Júlia a francia Loire menti Saint Germigny des Pres templom formavilágában gondolta megtalálni a feldebrői templom építési párhuzamát. Annak szír származású apátja építette, illetve 806-ban Theodulf gót-örmény származású püspök szentelte fel,  (Dr. Szilágyi András „A Kárpát-medence Árpád-kori rotundái és centrális templomai” Budapest, 2008. 208. o.) és, amelyben egy csodálatos késő bizánci stílusú mozaikkép is fennmaradt. „Térformája Ecsmiadzin főtemplomának pontos mása.”

[27]Moravcsik Gyula „Bizánc és a magyarság” Budapest. 2003. In Dr. Pirigyi István „A magyarországi görög katolikusok története” Nyíregyháza 1990. I. kötet, 43. o. – Több szakember az altemplom falképeit XII. századinak mondja. (Soós Imre „Az egri egyházmegyei plébániák történetének áttekintése” Bp. 1985, 224. o. – Hóman id. mű 160. oldal utáni kép aláírásba XI. századinak írja.)

[28] Rácz István, nyitrai egyházmegyés rk. plébános, egyháztörténész szíves közlése.

[29] Az Oroszországból hazaérkező I. Endre kíséretében ott voltak Aba Sámuel fiai is, akiknek feltehetőleg azért kellett Keletre, Kijevbe menekülniük, mert részük lehetet az apjukat a magyar trónon követő Orseoló Péter megvakíttatásában. A három Aba herceg Oroszországból való hazaérkezése után jelentős egyházi alapításokat is tett. Péter megalapította a százdi apátságot. Domoszló megajándékozta a pécsváradi apátságot. Visonta nevéhez pedig az abasári monostor alapítása fűződik. A család ősi fészkében, Patán pedig ekkor épülhetett fel a négyzetes alaprajzú II. templom, az ún. főesperesi centrális egyház, melynek mintáját Oroszországban vélik fellelni a szakemberek. Ekkor épülhetett fel a domoszlói Szent Demeter és a visontai Szent Kereszt templom is. (Szarka János „A rotunda öröksége-2” Miskolc, 2010, 93-94. o.) + A magyar krónikás hagyományban az Aba-párt főembereiként szereplő Viske, Sztoizló és Pezili (= Visonta, Domoszló és Péter) személyeket Kovács Béla Aba Sámuel három fiának tartja. (Kovács Béla: „Az egri egyházmegye története 1596-ig” Eger. 1987. 165. o. 57. lábj.)

[30] Major Jenő „Adatok a feldebrői templom keletkezésének település- és birtoktörténeti hátteréhez” (= Építés és Építészettudomány, VIII/1-2-) Bp. 1976. 233. o. In Kovács 1987, 164-165. o. 50. lábj. - Aba Sámuel korában Feldebrő lehetett a magyarországi bazilita szerzetesek egyik központi kolostora.

[31] Kovalovszki Júlia „Feldebrő. Római katolikus templom” TKM. Kiskönyvtár. 14. o.

[32]Györffy György („Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza.” III. 85. o.) szerint „a székesegyház káptalan-házát is monostornak szokták nevezni”, a benne kánoni rend szerint élő kanonokok miatt! – „A görög egyháztól ugyanis nem volt idegen az a gyakorlat, hogy a püspök egy monostorban székeljen, lévén, hogy az ezredfordulótól a püspökök kizárólag a szerzetesek közül kerültek ki.” (In Baán István „Bizáncon innen és túl” Nyíregyháza, 2018. 228. o.) Ha Feldebrőn nem monostor, hanem „káptalanház” volt, ebben az esetben átmenetileg Feldebrőn lehetett a püspökség székhelye is!? Ebbe az irányba mutat a korai, székesegyház méretű templom megléte, illetve a „Váradi Regesztrum” két esete szerint a monostor, vagy „káptalanház” is 1219 és 1221 között degradálódik pusztán egyházzá.

[33]Kovalovszki Júlia „Feldebrő. Római katolikus templom” TKM. Kiskönyvtár. 13-14. o.

[34] Révész Éva: „Bizánci keresztek a X-XI. századi sírokban” In Középkori tanulmányok 6. Szeged 2010. 189-201.o. – A Kárpát-medencében eddig 58 bizánci ereklyetartó mellkeresztet és 71 bizánci egyszerű mellkeresztet ástak ki a X-XI. századi sírokból. Ezek a sírmelléklet-keresztek döntő többsége kabar szálláshelyeken került elő a földből!  Sírmelléklet-keresztet Eger környékén is kettőt találtak.

[35]A KÉSZ nyíregyházi előadásán hangzott el, 2010. 05. 28-án Bollók Ádámtól. (A MTA Régészeti Intézetének munkatársa előadásának címe: „Pogányság és kereszténység között: a Kárpát-medence a magyar honfoglalás korában (890-970 között.”)

[36] Rasztiszláv, Morvaország Nyitrán székelő fejedelme szabadulni akart a frank gyámság alól, ezért 863-ban III. Mihály bizánci császártól kért szláv nyelven beszélő térítőket. A császár Konstantinoszt (később Cirill) és Metódot küldte hozzájuk, akik „nagy eredménnyel terjesztették itt a kereszténységet.” (Gutheil Jenő „Az Árpád-kori Veszprém” Veszprém, 1977. 22-25. o.) – A másik szláv fejedelemségnek, a dunántúlinak létrehozója és első ura Pribina volt 847-861 között. Őt a fia, Kocel herceg követte a trónon (861-876). Konstantin és Metód 867-ben Rómába menet hosszabb időt töltöttek Kocel udvarában a Mosapurcnak (Moosburg = Mocsárvár = Balatonvár) nevezett Zalaváron. Megnyerték a fejedelmi udvart a szláv nyelvű liturgia számára. „Kocel nem csak maga fogott nagy örömmel a Cirilltől összeállított szláv írás megtanulásához, hanem még 50 tanítványt is bízott rájuk, hogy tanítsák meg erre őket is.” (Mihályi Ernő „Szent István monostorai” In SzIE, 215.o.)

Cirill és Metód tevékenysége révén, a keleti rítus hatása és határa bizonyos fokig kitolódott a Nagy-Morva Birodalomra. Ebbe beletartozik Mátra-aljától Csehországon át a vislánok lakta Kis-Lengyelország is. (Kozák 1985, In VMMK, 111-119. o.) – Szabó J. Győző írja: „…a Cserhát-Mátra-Bükk vidéke sok mai külföldi kutató szemében a Nagy-Morva birodalom szerves részét képezi… a birodalmi térképek Feldebrőt következetesen feltűntetik, mint IX. századi egyházszervezeti központot.” {Szabó J. Győző: „Árpád-kori telep és temetője Sarud határában” IV. In Egri Múzeum Évkönyve, 1978-1979 (XVI-XVII.) 121. o.} – J. Dekan térképén a Cserehát-Mátra-Bükk vidéke a Tiszáig: „natürliches Wachstum”- ezt önkéntes csatlakozásként értelmezzük.” (Uo. 118. o.-on, a 177. lábjegyzetben. Vö.: „J. Dekan, Moravia Magna, Bratislava, 1976. 26. kép után következő térkép, lapszám nélkül.)

[37] Soltész István „Árpád-házi királylányok Európában” Bp. 2002. 49–52. o. + Vajay 1967, 94. o.

[38] Dr. Sztripszky Hiador a „Jegyzetek a görög kultúra hazai nyomairól” c. tanulmányában a százavai szerzetesek magyarországi otthonául az I. András által Biharban, Tormován alapított görög apácamonostort teszi.  In Szabó Jenő „A görög katolikus magyarság utolsó kálvária útja 1896-1912” Bp. 1913.  384. o.

[39] Soltész István „Árpád-házi királylányok Európában” Bp. 2002. 49–52. o.

[40] Font Márta „A keresztény nagyhatalmak vonzásában” Budapest. 2005. 111. o.

[41] „Borivoj cseh fejedelem Morvaországban vette fel a kereszténységet, és arra Metód készítette fel. Metód a fiatal fejedelem mellé adta Kaich nevű papját” {Kozák Károly „Közép-Európa centrális templomai (IX-XI. sz.)  In VMMK, 1985,114. o.}

[42] A Metódék által kialakított szertartásrendről az ún. „Kijevi lapok” és a „Sínai gyűjtemény” ad hozzávetőleges eligazítást. A görög és latin liturgikus szövegek kombinációjából jött létre. A testvérpár Aranyszájú Szt. J. liturgiájának fordításával érkezett a szlávok közé, de diplomáciai okokból nem ezt, hanem a latinok, és az itáliai, illetve az Adria menti görög egyházak által is – a VIII. századtól – használt ősi „Szent Péter misét” vezették be. (Damasus pápáig /370-380/ Rómában is görög nyelven végezték a liturgiát. Csak miután Szent Jeromos elkészítette a Szentírás jobb latin fordítását – a Vulgatát – azután készült el a liturgia latin fordítása is, és Damasus pápa ezt tette kötelezővé.) Emellett lefordították a bizánci szertartáskönyvet, illetve néhány a latinok által Moráviában jól ismert imádságot, és természetesen a Szentírás jelentős részét. (H. Tóth Imre „Cirill-Konstantin és Metód élete, működése” Szeged. 1991. 89-90. + 137. o. és Puskely Mária – Vörös K. „A keresztény Európa szellemi gyökerei” Bp. 2004.19-20. o.) „A Morva egyház egységének utolsó megnyilvánulás volt Metód temetése: latinul, görögül és ószláv nyelven is elvégezték az egyházi szertartást.” Metód a hitvallást a Filioque nélkül mondta. (H. Tóth 1991, 146. o. – 132. o. Valószínű, hogy a IX. században Rómában is Filioque nélkül használták a hitvallást, mert a Filioque beiktatása VIII. Benedek alatt történt, de akkor is csak II. Henrich császár nyomására. (Uo.)

[43]A monostort a Váradi Regesztrum 208. és 305. esete említi; 1219-ben, majd 1221-ben (Vö.: Kovács 1987, 126.o. és Soós Imre „Az egri egyházmegyei plébániák történetének áttekintése” Bp. 1985, 224. o.) + TKM füzet Feldebrő 12-15.o.

[44] „a feldebrőihez hasonló műhelyt eddig Esztergomból, Visegrádról és Szermonostor területéről ismerünk.” Kovalovszki Júlia „Feldebrő. Római katolikus templom” TKM. Kiskönyvtár. 12-15. o.

[45] „Paradisum Plantavit” Bencés monostorok a középkori Magyarországon. Gyűjteményes kötet. Pannonhalma, 2001,129. o.

[46] Szarka János „A rotunda öröksége-2” Miskolc, 2010, 110-111. o. – Vö.: Lovag Zs. 2000. 71. o. és Dávid K. 1990. 72-73.o.

[47] Szarka János „A rotunda öröksége-2” Miskolc, 2010, 142. o.

[48] Kárpáti János szíves közlése.

[49]Szabó János Győző „A gyöngyöspatai Szent Péter templom” In. EMÉ 1985, 56 és 60-65. o.

[50] A sírkőlapot Kovács Béla régész ásta ki, és a XI. század második felére datált. Az alatta nyugvó birtokos az Aba nemzetség kompolti ágához tartozott. (Kovács Béla „Kabarok és palócok” In EMÉ. 1969. 166. o.)

[51] Kárpáti János „Az egri püspökvár” Eger, 2016. 85. és 90. o.

[52] Hajóban lévő négy pillér boltozatos kupolát tarthatott. A felmenő falak kívül és belül is 20x30x15 cm-es kváderkövekből voltak rakva, közöttük 5-6 cm vastag mészhabarccsal beöntve, vagyis bizánci építéstechnikával készült. „Építtetői egyértelműen keleti – bizánci?, kisázsiai?, örmény? – szakemberek lehettek.” A keleti oldalon részben az alapfalakba vágva egy-egy sírt találtak. (Szilágyi A.  2008, 161. o.) A jól értesült Hartviktól tudjuk, hogy Géza nagyfejedelmet ide temették. („… ad ecclesiam SS. Petri et Pauli in foro sitam, in qua sepultus fuisse Gieza pater B. Stephani…” Kralovánszky Alán: „Székesfehérvár: Szent Péter…” Régészeti füzetek (1971) 63. és Kralovánszky 1984; Kozák 1985, Dr. Szilágyi András „A Kárpát-medence Árpád-kori rotundái és centrális templomai” Budapest, 2008. 162. o. – Kovács 1987. 23. o.)

[53] Kozák 1985, 137. o.

[54] Moravcsik Gyula „Görög nyelvű monostorok Sz. István korában” In SzIE, 259. o.

[55] Mesterházy Károly „Adatok a bizánci kereszténység elterjedéséhez Magyarországon” In Debreceni Déri Múzeum 1967. Évkönyve; Debrecen 1970. 145-184.

[56]  Dr. Szilágyi András „A Kárpát-medence Árpád-kori rotundái és centrális templomai” Budapest, 2008. 122.o.

[57] A görög ménológion „Diadalhozó Szent György nagyvértanú” liturgikus tiszteletét április 23-ra írja elő.

[58] Györffy 1977, 323. o. + 190. o.

[59]Török József „A tizenegyedik század magyar egyháztörténete” Bp. 2002. 40. o.

[60]Gervers-Molnár Vera „A középkori Magyarország rotundái” Budapest. 1972. 19-22. és 60-61. o. – „A cseh tudósok a morva rotundák építését a IX. századon belül, pontosabban Cirill és Metód missziójának idejére, 863 és 885 közé teszik… építészeti formájukban a testvérpár által terjesztett stílusirányzatot látják….” (Uo. 20-21. o.) – „Első emlékei már a X. század végén megjelentek Magyarországon, majd a XI. századtól egészen a tatárjárásig kimutatható továbbélésük… A rotundák virágkora a XI-XII. század lehetett. A XIII. század első felében már valószínűleg jóval kevesebb épült… Igen feltűnő, hogy bár a csoport időben Magyarországon jelent meg a legkésőbben Közép-Európában, mégis itt épült eddigi ismereteink szerint a legtöbb rotunda. Cseh, lengyel és morva területen a számuk jelentősen kisebb. Okát ennek ma még nem tudjuk indokolni… Magyarországon a közép-európai hatások mellett más összetevők is közrejátszhattak a kerek és centrális templomok építésében. Az egyik ilyen hatás a bizánci egyházé lehetett, bár annak jelentőségét ma még nem ismerjük kellőképpen. Apostag bizánci hatású egyháza mellett a Kiszombor–Karcsa–Gerény csoportról csak homályosan sejtjük, hogy előképei valahol a bizánci területen rejlenek.” (Uo. 60–61. o.)

[61] Györffy 1983, 349. o.

[62] Kozák Károly „Közép-Európa centrális templomai (IX-XI. század)  In VMMK, 1985, 107-143. o.  – Bakay Kornél is így vélekedik: „A feldebrői templom görög rítusú építmény, amint az volt a közeli tarnaszentmáriai templom is… Természetesen nem csak Feldebrő és Tarnaszentmária esetében kell a felülvizsgálatot elvégezni a kerek templomok keltezését és jellegét illetően, hanem sok más esetben is (pl. Kallósd, Öskü, Karcsa, Csempeszkovács etc.).” (Bakay Kornél „Az Árpádok országa” Budapest. 2002. 405-406. o.)

[63] Kozák 1985, In VMMK, 110-117. 133.o. – NB.: A konstantinápolyi „Sacrum Palatinum” 565-578-ban épült. Ennek volt része az ún. „Arany Triclinum” (Nb.: Chrysotriklinosz terem. Ez a csodálatos nyolcszögletű, kupolás templomra emlékeztető trónterem, melynek oldalai apszisokra nyíltak), ahol a legünnepélyesebb császári audienciák is történtek. (Louis Bréhier „A bizánci birodalom intézményei” Bp. 2003, 74.o.) Ez a csodálatos, belül nyolc oldalas (Aachenben is ez a minta. Ott is belül 8, kívül pedig 16 oldalas) épület lett a centrális templomok mintája. – NB.: A centrális templomokon belül, a hazai rotundák mintája viszont már Thesszaloniké korai keresztény temploma, a Hagiosz Geórgiosz is lehetett. „Eredetileg Galeriusz császár (+311) nagy – 24 m átmérőjű –, kör alakú mauzóleuma volt, amelyet Nagy Theodósziosz épített át a IV. század végén keresztény templommá. A templom 6 m vastag falai gömbkupolát hordanak.” (Kádár Zoltán: „Bizánci művészet” Corvina, 1978. 26. o.) Cirill és Metód ezt – a szülővárosukban, Thesszalonikében gyermekkoruktól szívükhöz nőtt – egyszerűbb centrális templomformát választhatták a rotundák mintájának. Még a kupola átmérőjének és a falvastagságnak az arányait is megtartották (24 m - 6 m). Így nem volt szükség sem támfalakra, sem csegelyekre a statikai stabilitás eléréshez. – Persze a Konstantinápolyból érkező Hierotheosz a császárvárosból is hozhatott példát a körtemplomokhoz. Ilyen volt a Hagia Sophia északi (12 fülkés) körkápolnája (Kozák 1985, In VMMK, 110), vagy a Szent Apostolok templomának keleti oldalához kápolnaként csatolt Konstantin rotunda-mauzóleum. (Kádár Zoltán: „Bizánci művészet” Corvina, 1978. 23. o.)

[64] Az ókeresztény bazilikák és a keleti templomok általában kelet felé néztek. Mivel a „szentély kelet felé nézett, ezért a pap is az oltárnál kelet felé fordulva állt, és a hívek is természetesen kelet felé fordultak… Olyan templom is van, amely nem kelet felé, hanem nyugat felé néz, és a bejárata néz kelet felé. Ilyenkor a pap az apszisban az ajtó felé, kelet felé fordulva állt az oltárnál, és a hívek is ajtó felé fordultak… Mindig egy irányba fordultak. A kelet Krisztus jelképe, aki az igazság felkelő napja.” (Baán István „Uram tehozzád kiáltok” Debrecen. 2016. 62. o.)

[65] Kádár Zoltán „Bizánci művészet” 1987. 98. o.

[66] Nagymihályi Géza „Eszkatológia és misztika a keresztény keleten” Hajdúböszörmény, 1999. – A szakrális építészet három eleme: 1, alaprajz; 2, tömeg = külső megjelenés és környezet; 3, térszervezés = a mindenségből falak által kiszakított tér mondanivalója. A harmadik elem, a térszervezés nagyon lényeges keleten. A vízszintes tengelyre felfűzött térsor az aktív tér; a vertikális tengely mentén kialakított tér pedig, a meditatív tér, vagyis a világegyetem modellje! (Nagymihályi G. „Lépj be a szentélybe, lásd a titkokat” Kairosz, 2009, 47. o.)

[67] Nagymihályi Géza „Kiáltás éjfélkor” Bp. 2014, 53. o.)

[68] A San Vitále építtetője az, az Ecclesius püspök volt, aki Konstantinápolyban tanulmányúton járt és egyházpolitikai küldetést is teljesített! (Kádár Zoltán: „Bizánci művészet” Corvina, 1978. 23. o.)  – Kozák Károly a centrális, és így az oktogonalis templomok mintájának is a konstantinápolyi „Sacrum Palatinum” ún. „Arany Triclinum” (= Chrysotriklinosz) termét tartotta. (Kozák 1985, In VMMK, 110.o.) Szerintem viszont a már 42 évvel korábban elkészült konstantinápolyi Szergiosz- és Bakkhosz-templom is lehetett az ősminta! (Kádár Zoltán: „Bizánci művészet” Corvina, 1978. 23-27. o.)

[69] Nagymihályi Géza „Eszkatológia és misztika a keresztény keleten” Hajdúböszörmény, 1999. 62. o.

[70]A feldebrői templommal rokonságot mutató szekszárdi apátsági templomban, a szabályos nyolcszögben, körben álló nyolc belső falpillér is, melyekből a körítő falak indultak, oktogonális teret zárt be.

[71] Györffy 1983, 349. o. – Györffy a tarnaszentmáriai templomot is a keleti tradícióhoz kapcsolja. (Uo. 350. o.)

[72] M. Anda Judit szerint: „... mivel a templomhajó kecses oszlopainak fejezetei felett végződik az eredeti falazat. Ennek vastagsága, az analógiák és a kőfaragványok vizsgálata alapján valószínű, hogy a négyzetes tér boltozott volt” (Kozák Károly - M. Anda Judit: Tarnaszentmária. Római katolikus templom. TKM Kiskönyvtára. 321. Veszprém.1988. „A templom helyreállítása” című fejezet 13. o.) – A szakemberek a templom szentélye felett is feltételeznek egy kis toronyszerű. kupoladobot, bevilágító ablakokkal. M. Anda Judit írja: „A boltozatok között jól láthatóan elkülönül a későbbi középső boltszakasz, amely helyén – a zömök, erőteljes oszlopok által hordott – négyzeti torony állhatott.” (Uo. 15. o.) Ezek szerint a szentély négy eredeti, zömök oszlopa kis toronyszerű kupolát tarthatott. – A feltárt szerkezeti elemek két következtetésre adnak lehetőséget. Egyrészt, hogy két kupolája volt a templomnak: az egyik a hajó, a másik pedig szentély felett. Másrészt, ha a hajó felett eredetileg nem épülhetett kupola, akkor az akként is értelmezhető, hogy a kupola áttevődött a szentélybe. Azzal a céllal, hogy a „mennyországra nyíló ajtót” jelképező kupola, közvetlenül az alapító sírja felett helyezkedjen el.  Ebben a kupolában elképzelhető egy egyszerűbb Krisztus szimbólum ábrázolása. Pl.: a kereszt, vagy egy mennyből kinyúló áldó isteni kéz. Ilyet látunk a ravennai San Apollinare in Classe apszismozaikjának felső részén. Egy körben van ábrázolva a ragyogó csillagok között álló kereszt (a kereszt szárainak metszéspontjában egy Krisztus fej látható). Az apszis legtetején még egy mennyből lefelé nyúló áldó isteni kéz is szerepel. (Kádár Zoltán „Bizánci művészet” 1987. 43+45+47. o.) Egyébként Kozák K. is „fejedelmi, hercegi temetkezőhelyként” határozta meg a templomot, quedlinburgi mintára . (Uo. „A templom építéstörténete” fejezet 11. o.)

[73] Kárpáti János, feltáró régész szíves közlése.

[74] Vö.: Szarka János „A rotunda öröksége-2” Miskolc. 2010. 64.o.

[75] Kozák Károly „Közép-Európa centrális templomai (IX-XI. század).  In „A Veszprém Megyei Múzeum közleményei" 17. Veszprém. 1985. 138. o.

[76] Kerkayné Maczky Emese: „Keleti kereszténységünk néma tanúi a korai Árpád-korból.” – gyűjteményes album, interneten.

Facebook

Keresés

Elérhetőség

Levélcím:
3711 Szirmabesenyő, Iskola utca 26.

Parókus:  dr Szarka János 

Telefonszám:  (46) 421-691

Az oldalon lévők

Oldalainkat 6 vendég és 0 tag böngészi






"Noé bárkájának építése Szirmabesenyőn" nyertes projekt.

Kedvezményezett neve: Szirmabesenyői Görög Katolikus Egyházközség
Pályázat címe: "Noé bárkájának építése Szirmabesenyőn"
Azonosítószám: EFOP-1.3.7.-2017-00029
2018.02.01-2021.01.31.



"Hittel a szirmabesenyői családokért" nyertes projekt.
Kedvezményezett neve: Szirmabesenyői Görög Katolikus Egyházközség
Pályázat címe: Hittel a szirmabesenyői családokért
Azonosítószám: TÁMOP-5.5.1.B-11/2-2011-0192