Ezen a jeles napon gondolom, mindnyájunk mosollyal ébredt. Szirmabesenyőből Szerencsre indult a buszunk, mely szinte tele volt lelkes utasokkal. Érkezéskor a szerencsi Rákóczi-vár képe tárult elénk. A csapat beözönlött egy előadóterembe, ahol dr. Orosz Atanáz püspök atya prédikált és közösen imádkoztunk a családokért.
Ezután táncos előadás következett.
Egy bohóc, és egy „bohócnő” szórakoztatta a kisebb korosztályt – én ekkor elhagytam a termet és körülnéztem a környéken. Egy kisebbfajta csokoládé-múzeumban a híres Szerencsi csoki történetét ismertem meg. Visszatérésem után belefogtunk az ebédbe. Ugyanekkor rázendített az eső is!
Mire elfogyasztottuk étkünket, már a Tücsök zenekar muzsikája szűrődött ki a koncert-teremből. Ha még valaki ekkor sem fáradt ki a tánctól, akkor már soha…
A Ciráda zenekar tovább emelte a hangulatot. A gyerekek ugráló várban „tombolhatták ki” magukat.
Aztán az egyik percben a zene megszűnt. Nem is hallatszott többet…
Van, aki boldogan, van, aki csalódottan indult a buszhoz – mondván:
„-Ó…! Csak eddig tartott??”
Írta: Halmai Levente (14 éves)