Istenünk irántunk való mélységes szeretete felismerésének, és üdvösségünk előmozdításának kiváltságos ideje a szent Nagyböjt.


Azért van szükségünk bármiféle lemondásra és így egy ilyen időszakra, mert a bűn elhomályosítja szívünk látását. Miatta sebzetté váltunk, megromlott Istenhez, a szellemi lényekhez, egymáshoz, egyéb földi teremtményekhez, és a világ dolgaihoz való viszonyunk.

A böjt segít újra szabaddá tenni a szívünket Isten szeretetére.


Urunk tanításaiban beszélt arról, hogy a mennyek országában majd az angyalokhoz hasonlóan fogunk élni. Valóban az ő életmódjuk a legméltóbb Istenhez. Kezdetektől fogva már az apostolok is ezt ajánlják a Krisztust követőknek. A keresztények ősidők óta törekszenek az angyali életre, melyet azonban legteljesebben a remeték és a szerzetesek tudnak megvalósítani.

Sajnos az a tapasztalat, hogy a világban élő ember legtöbbször képtelen ennek a lelkiállapotnak a folyamatos megélésére. Azért lett kijelölve számunkra az esztendő jó egy tizede, hogy ebben az időszakban különösen is igyekezzünk „összeszedni magunkat”, s amennyire tudunk, "minden testi kívánságot legyőzve lelki életet éljünk". (Gyújtsd fel szíveinkben… – papi imádság a Szent Liturgián, az Evangélium előtt”)

Küzdelmeinkben segítségünkre van egyházunk a szent 40 nap szertartásainak légkörével, a bennük rejtőző zsoltárok és más bibliai részek üzeneteivel, az életüket végig böjtölő atyák imádságainak és himnuszainak késztetéseivel. A böjt erejét és áldásos voltát kiemelő beszédek és írások minket is erőfeszítésre serkentenek. Ezek egészével az egyház igyekszik olyan atmoszférát teremteni számunkra, amely életünk és üdvösségünk komolyabban vételére ösztönöz bennünket, hogy mindinkább függetlenedve a föld felé húzó szenvedélyektől, az átistenülés útját járjuk.

Kezdjük hát el bátran, Istenünk és embertársaink iránt nagylelkűen ezt az előttünk álló, s mindannyiunk számára sok kegyelmet rejtő, minél inkább angyali életmódot követő szent időszakot!

 

Polyák Imre, parókus

Facebook