Köszöntés

Karácsony van. A megváltó eljöttét ünnepeljük: az ég a földre szállt, ünnepeljük boldogan e fényes éjszakán. Tiszta szívvel, bensőnkben boldog izgalommal éljük napjainkat. Most mégis más ez a karácsony. Örömünkbe bánat is vegyül. A befogadás érzése mellé az elengedés szomorúsága is vegyül. Főtisztelendő János Atya kilenc év itt töltött szolgálat után végleg nyugdíjba vonul és Nyíregyházára költözik. Kilenc év, ennyit tölthettünk együtt. Benne mennyi várakozás, izgalom, liturgikus élmény, meghittség, ünnep, gyalogos és kerékpáros zarándoklatok, utazás. Róma, Medzugorje, Máriapócs, Szentkút, Sajópálfala, Telkibánya, Tiszató, balatoni családtáborok, megnyert nagy pályázatok, nagy rendezvények, meghitt beszélgetések és sorolhatnám még tovább. Lehetetlen most mindent felsorolni. Mindaz, ami mindezt lehetővé tette, az mégis az emberi jóság, a kitartás és a szorgalom. Mindezt két embernek köszönhetjük: a parókus atyánknak és leghűségesebb munkatársának, kedves feleségének, Marikának.

Ha erre gondolok, akkor az én szavam elakad, kifejezés módja kevés, ezért a költőt hívjuk segítségül.

Lászlóffy Aladár: Ilyen ember

Ilyen ember az lehet, ki szívvel, lélekkel tanult. Főtisztelendő János Atya tanult, hiszen Dr Szarka Jánosnak hívják és több tudományos könyv és tanulmány szerzője. Kutatási témája a korai kereszténység történetének valós tényeken alapuló feltárása, a rotundák titkainak megismerése. Legújabb munkája a Tarnaszentmária és Feldebrő Árpád-kori templomai az egyháztörténet szemszögéből című tanulmány, amelyet bárki elolvashat a görögkatolikus kalendárium 2021 évi kiadványában. Olvassuk el, többek leszünk általa.

A görögkatolikus pap legfőbb segítője a felesége. Marika több nagy pályázatot végig követett, végig gondolt, végig számolt és sok programpontját kitalálta. Felsorolni lehetetlen az ifjúsági táborokat, kirándulásokat, üdüléseket, zarándoklatokat, vetélkedőket, amelyeket megszervezett és lebonyolított. Sok éjszakája ráment, sok fáradságba került, de panaszkodni soha nem hallottuk. Előnyeit mi élveztük, hiszen sok élménnyel lettünk gazdagabbak. Munkáját most egy csokor virággal köszönjük meg, mert határozottan megkért bennünket, hogy semmi tárgyi ajándékot ne vegyünk. De mindannyiunk szívében örökre helyet biztosított magának és ez több mint bármilyen értékes tárgy. A Jóisten halmozza el őt ajándékaival és kegyelmeivel.

2011 novemberében megszületett a gondolat, hogy Egyházközségünk megszervezze a házi segítségnyújtó szolgálatot. Főtisztelendő János Atya a képviselő testületnek mondta el elképzelését, akik ezt támogatták. A szervezés első lépéseitől Marika is aktívan részt vett a Diakóniai Szolgálat létrehozásában és az utolsó napig tevékeny munkatársa volt. Az engedélyek megszerzéséhez és a szolgálatműködésének szabályozására alig két hónap állt rendelkezésre. A munka rohamtempóban elkezdődött és 2012 január elsején a Szent Miklós Diakóniai Szolgálat megkezdte működését 81 gondozottal és 12 fő gondozóval, két településen. A gondozottaink és gondozóink javarésze egyházunkhoz kötődik. Munkahelyeket teremtettünk és gondozottaink keresztényi szeretetben és gondoskodásban részesülnek. A gondozattak és a gondozói feladatokat ellátó ápolók nagyon szépen köszönik a lehetőséget, a törődést és a lelki gondozást, amelyet egy alkalomhoz illő ajándékkal szeretnének megköszönni Főtisztelendő János Atyának.

---Ajándékátadás---

Kilenc év, ennyit tölthettünk együtt. Hálásak vagyunk a Jóistennek minden évért. Mégis most üresnek érezzük magunkat mind. Ezt a hívek és a képviselő testület nevében is bátran mondhatom. Az elválás mindig nehéz. De most különösen fáj. Idő kell, hogy feldolgozzuk. Méltóképpen megköszönni a gondoskodást, a lelki támaszt, a pasztorálást, a házszenteléseket, a sok ismeretet nem lehet. Méltóképpen nem. Próbálkozunk. Arra gondoltunk a hívekkel és a képviselő testülettel, hogy festményt készíttetünk templomunkról szakértő kezekkel, hogy arra rátekintve, ne felejtsetek el bennünket. Ezt szeretnénk most átnyújtani, miközben azt kívánjuk, hogy a mi Urunk halmozzon el ajándékaival, adjon jó egészséget, és további lehetőséget arra, hogy a mi örömünkre is végezd további tudományos munkádat.

További képek ide kattintva elérhetőek.

Most pedig tekintsük meg együtt a bennünk élő múlt kitörölhetetlen emlékképeit, amelyet szorgos emberek nagy szeretettel mindnyájunk örömére állítottak össze. Tekintsük meg együtt!

Búcsúzás Szirmabesenyőből – 2020. 12. 26.

Kr. Kedves Testvérek!

Papi életemben hatodik alkalommal búcsúzom a rám bízott hívektől. Minden eddigi állomáshelyünkön jól éreztük magunkat, szerettünk ott lenni. Minden egyházközségtől szomorú szívvel köszöntünk el. Minden egyházközségben otthagytunk egy darabot a szívünkből. Ugyanilyen érzésekkel állok ma a szirmabesenyői testvérek előtt is. – Úgy látszik már csak ilyen a papi élet. Mindenesetre felkészít a nagy igazság elfogadására. „Nincs itt maradandó lakásunk a földön.” Az élet egy nagy zarándokút a bölcsőtől a sírig. Végleges állomáshelyünkre csak odaát találunk rá. A mindenkit hazaváró Istennél. – Ugyanakkor megható volt; és érzem, hogy igazat mondott az a volt kedves sárospataki hívünk, aki vagy 8 évvel az elköltözésünk után azt mondta: „Tisztelendő úr! Elköltözésük óta minden nap imádkozom magáért és a családjáért.” Viszonzásként én is ugyanezt tettem, és természetesen a szirmabesenyői hívekért ezután is imádkozni fogunk.

A mai hálaadó búcsúzó-liturgián mindenekelőtt a Gondviselő Istennek adok hálát, hiszen „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről van”, Tőle származik. Feleségemmel együtt megköszönöm Neki a szirmabesenyői testvérek szeretetétől övezett kilenc és fél évet. Fájó szívvel hagytuk el a diósgyőri parókiát és úgy érkeztünk Szírmabesenyőbe, de ma már hálás szívvel állíthatom, hogy nem csak ketten érkeztünk a feleségemmel, hanem velünk jött a Gondviselő Isten is!

Az itt töltött idő igen tartalmas és szép szakasz volt a családom életében is. Elmondhatom, hogy szerettünk itt élni. Négy gyermekünk családjában az első hét unoka már diósgyőri szolgálatom idején megszületett. Viszont itt vártuk a további három unoka érkezését. És természetesen ide vártuk haza gyarapodó családunk apraját és nagyját. Sokan ismerhetik őket a templomból, hiszen, ha hazajöttek nem csak a parókiát, a templomunkat is otthonuknak tartották. Biztos, hogy az ő életükben is szép emlékként marad meg Szirmabesenyő. A parókia, a gyönyörű udvarral, és az előtte fekvő gondozott templom-térrel. Az egyik debreceni unokám, – akinek nemrég született meg a negyedik testvére – azt kérte: „Nagymama legalább fényképezzétek le a parókiát, hogy a kis Csöpike, ha majd felnő megláthassa, hogy milyen szép helyen laktatok Szirmabesenyőn!” Biztos, hogy ennek az egyházközségnek az imádságos, tanúságtevő lelkülete is szerepet játszik abban, hogy minden gyermekünk családja hitvalló keresztényként éli életét ott, ahová az isteni gondviselés állította őket!

Megköszönöm Istennek a Szirmabesenyőn élő rokonainkat is. Első parókiámon, Garadnán azért volt könnyű a beilleszkedésünk, mert mellénk állt az ott élő Szarka rokonság, ugyanis nagymamám Garadnáról származott. Szirmabesenyőben viszont szeretettel fogadott minket a feleségem rokonsága. Unokatestvéreinek a családjai igazi testvérként segítették a beilleszkedésünket és a közösségi élet megerősítését az egyházközségben. Szabad legyen kiemelni Fedor Vince polgármester jóakaratú támogatását és fia családjának, Róbertnek és Zitának az EFOP pályázatunk sikeres megvalósításában játszott meghatározó szerepét, illetve Kiss-Tóth Katalinnak rendezvényszervezőként való közreműködését, és Nagy Norbertné, Mónikának a Házisegítségnyújtó Szolgálatunknak a szakmai vezetését. Isten fizesse meg minden rokonunknak a mellettünk és egyházközségünk mellett való kitartó hűségét.

Hálát adok Istennek az itt szerzett lelki élményekért. A felemelő ünnepekért, a gyönyörű püspöki liturgiákért, a tartalmas vasár- és ünnepnapi utrenyékért és vecsernyékért, melyeket előbb Szemerszki István korábbi kántorunk, illetve Manyika, majd pedig Mariann vezetésével a testvérekkel együtt énekelhettem, és melyek által felemelhettük lelkünket Isten világába, megfürödhettünk a természetfölötti kegyelemben, és otthon érezhettük magunkat Isten házában. Mindez abban segített minket, hogy lelki közösséggé forrjunk, hogy a hétköznapi feladatainkat, keresztjeinket nap, mint nap újra felvehessük, és derűs lélekkel hordozzuk.

A parókia híveinek közösséggé formálásában sokat segítet az egyéves programot finanszírozó TÁMOP pályázatunk és a most is futó három éves közösségépítést erősítő EFOP pályázat. Ezekről a programokról időről-időre beszámoltam a Besenyő Világa korábbi számaiban. Aki jelentkezett táborainkba, lelkigyakorlatainkra személyválogatás nélkül igyekeztünk helyet biztosítani számára.

Megköszönöm Istennek az ajándékba kapott kiváló munkatársakat:

Megköszönöm a kántorok felkészült és lelkes énekvezetését;

Megköszönöm a sekrestyések Margitka és Miklós igényes templomszolgálatát. Köszönöm a felnőtt és gyermek ministránsok szent szolgálatát.

Köszönöm a hitoktatók: Elvira és Mariann oktató és nevelő munkáját, a szép ünnepi műsorokat.

Köszönöm a karitász csoport tagjainak a rászorulók érdekében kifejtett tevékenységét.

Köszönöm a képviselőtestület minden tagjának a rájuk bízott feladatok vállalását, és külön kiemelem Szmrek Lászóné, Ancikának, egyházközségünk könyvelőjének a nagy szakértelmet követelő lelkiismeretes munkáját.

Köszönöm a Házi-segítségnyújtó Szolgálatunk vezetőinek: Ancikának és Mónikának, valamint a munkatársaknak az áldozatos szolgálatát; és Firtko Zsoltnak egyházközségünk honlapjának a szerkesztését.

Köszönöm a TÁMOP és EFOP pályázatok munkatársainak: a szakmai menedzserének és szakmai koordinátorának az áldozatos, lelkiismeretes és fáradhatatlan munkálkodását.

Köszönöm a kamraépítők, a fűnyírók, egyházfenntartás beszedők és minden közösségünk érdekében cselekvően közreműködő. hívőnek a feladatvállalását

Köszönöm továbbá a Rózsafüzér Társulatnak a közösségünk számára biztosított imahátteret és minden kedves testvéremnek az együttimádkozását, és tanúságtevő Isten- és emberszeretetét.

Bár a nyilvánosság előtt kevésbé ismert, de a kiváló munkatársak tehermentesítő feladatvállalásának köszönhetően Szirmabesenyőben is folytathattam az Árpád-kori görög rítusú múlt kutatását. Három nagyobb lélegzetű tanulmányt készítettem különféle konferenciákra, amelyek utóbb nyomtatásban is megjelentek. Címük a következő: 1, „Az esztergomi várhegy Árpád-kori templomai” 2, „Görög rítusú egri püspökség az Árpád-korban” 3, „Tarnaszentmária és Feldebrő Árpád-kori templomai az egyháztörténet szemszögéből”. Ha valakit esetleg érdekelnek ezek a tanulmányok elérhetőek egyházközségünk honlapján „szirbes.hu” a „Cikkek” fülnél.

Visszatekintve szirmabesenyői parókusi működésem kilenc és fél évére, eredményesnek tekintem az itt teljesített szolgálatot. Úgy gondolom velünk volt az Isten. Bőségesen megáldotta emberi erőfeszítéseinket.

Kedves Testvérek! Végezetül is megköszönöm Istennek, hogy a nyugdíjazásom előtti éveket Szirmabesenyőn egy imádságos közösségben tölthettem. Köszönöm mindenki imáját, segítségét és szeretetét, amely felém és családom felé is megnyilvánult. Feleségemmel együtt mi is imáinkba foglaljuk jótevőinket és ismerőseinket. Szép emlékeket viszünk magunkkal a nyíregyházi nyugdíjas évekre.

Szent Pál római fogsága idején lelkesítő levelet írt szeretett filippi híveihez. Megköszönve a szirmabesenyői hívek szeretetét az ő soraival búcsúzom: „Testvérek! Örüljetek az Úrban. Ismét mondom, örüljetek… Az Úr közel van. Semmin se aggódjatok, hanem minden imádságban és könyörgésben a ti kéréseitek hálaadással szálljanak fel az Istenhez. És Isten békessége, amely felülhalad minden emberi értelmet, oltalmazza meg szíveteket és elméteket a mi Urunkban, Jézus Krisztusban!”

Lakjon hát bennünk Isten békessége, amely fölülhalad minden emberi értelmet. Ismerjük meg és szeressük egymást ezután is. Isten áldása kísérje mindannyiunk életét. Ámen

Facebook